Nehéz még az elválás. Reggelente megbeszéljük, hogy ki megy értük ebéd után, ezerszer elmondom, hogy tényleg már ebéd után ott lesz, stb.
Sanyi:
-Aranyos az Eszti, csak az a baj, hogy nem ő az anyukám... megszoktam már vele, anya?
-Igen, Sanyi.
-Akkor jó.
Lóránt így fogadja az érte megérkező Klári nagyit:
- Anyát szeretem.
Sanyi:
- De anya most elment egyetemre, úgyhogy most a Klári nagyit szeressük, Lóránt!
Azért reggelente néha még Sanyinál is eltörik a mécses. Sokszor csak átragad az egyikről a másikra. Mielőtt elindulna apával, szipog egy kicsit az ajtóban, apa hívja, hogy menjen már.
- ... csak még megmutatom anyának, hogy nem sírok...
Egyik reggel apa különösen korán ment el dolgozni, mire felébredtünk, már nem volt otthon. Pontosabban kortolni ment, és csak utána be a munkahelyére. (Lóránt mondta így a sportolni-t.)
Sanyi: Miért ilyen sokat kell dolgozni ennek a losszapának? (mindenki rossz, akire Sanyi haragszik valamiért.)
Lóránt: Miért nem fogtuk meg apát?
Minden nap visznek magukkal valami "időgyorsító" játékot, hogy gyorsabban teljen az idő, és minél előbb hazajöhessenek. Eleinte Lóránt panaszkodott, hogy nem is telt gyorsabban az idő, de most már ragaszkodik ehhez a lelki támaszhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése