A beszoktatás hete alatt betegesek voltak a gyerekek, Jancsika meg nagyon beteg volt, így aztán megint egy héttel később kezdtünk, mint a többiek. Lóránt első ovis napján egész bátran viselkedett, bár fognom kellett a kezét, meg mellette lenni. De beszélt mindenkivel, hangosan válaszolt a kérdésekre, az udvaron meg már egyedül szaladgált, én csak ültem egy padon (és két sírós kislánynak meséltem).
Egyedül az evés előtti imádkozásnál volt egy kis fennakadás, akkor Lorcsi hangosan kijelentette, hogy ő nem imádkozik.
Aztán, amikor ott kellett hagynom, iszonyatos sírásban tört ki. Pedig számíthattam volna rá, ismerve Lóránt temperamentumát. Első alkalommal kb tíz percig hallgattam az ordítást a kerítés mögül (anyával akalok menni, én imádok vásálolni!), aztán elmentem. Amikor Sanyi csoportja is kiment az udvarra, Sanyit odaengedték Lóránthoz, Lorcsi elpanaszolta, hogy Anya elment dínót venni, aztán vidáman játszottak. Mikor én megérkeztem, már nevetve szaladtak elém.
Sanyi másnap nem akart átmenni Lóránthoz (pedig elvileg a nagyobb gyerek mehet a kisebbhez), mert Sanyi nem bírja a környezetváltozást, meg az idegen gyerekeket. Másnap is hangos sírás volt, sőt még kb két héten keresztül. A beszoktatás utolsó napján, ahogy kijöttem a teremből, a következőket hallom:
-De én fáladt vagyok, aludni akalok! (Lóránt sírva, ordítva mondja ezeket.)
-Dehát otthon sem alszol ilyenkor - mondja az óvónéni, aki közben ölbe vette Lórántot, és próbálja csitítani.
-El akalok menni valahová! Haza akalok menni pihenni! Valahol pihenni szeletnék, az óvodában nem lehet pihenni...!....Én beszélgetni szeletnék valakivel!
-Jól van, szívesen beszélgetek veled.
-De én nem veled akalok beszélgetni, én más gyelekekkel akalok beszélgetni!
-Itt vannak a gyerekek, beszélgetni fogunk.
-De én nem ezekkel a gyelekekkel akalok beszélgetni, én aludni akalok.
Azon csodálkoztam, hogy micsoda indokokat talál ki az én kisfiam. A többi gyerek meg egyszerűen csak sír, igaz a többiekre nem jutott ennyi figyelem, mert egyszerre szokott be 24 gyerek.
Lóránt egy kicsit alacsonyabb, mint a többi gyerek, de sokuknál tisztábban beszél. Ebédnél mindent megeszik, még akkor is, ha úgy kezdi, hogy: Nincs benne husika, nem eszem... A leves végét kiissza a tányérból, ezt néhányan eltanulták tőle. :) Még ebéd előtt, imádkozásnál már fölteszi a kezét, és mondja, hogy kér levest. Egyébként elég keveset adnak enni...
Beszél a többiekhez, pl a kis asztalánál a lányoknak: Te is úgy eszel, mint egy disznó.
Mikor a vizet hozták, akkor pedig: Most kivel koccintsak?
Kb két hétig minden reggel ment a cirkusz, Lóránt amint kinyitotta a szemét az ágyban, elkezdett sírni, hogy nem akar óvodába menni. Egy hónap után már nem ordít, de azért elmondja, hogy nem szeretne menni, mikor lesz már szünet, mikor nem kell menni, stb. De azt is mondta már, hogy Panni néni az óvónéni balátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése