Jancsika elkezdett járni. Egy-két lépést már korábban is megtett, de most már egész hosszú távokat megy popsira esés nélkül. Ez olyannyira felvillanyozta, hogy tegnap este még 9-kor is föl-alá trappolt a lakásban, miközben nevetett, mosolygott.
A templomi ovis karácsonyi ünnepségen Sanyi már egész lazán viselkedett, mint egy igazi középsőcsoportos. Fehér ingben, vagány nyakkendőben ücsörgött a padon, és csak félig-meddig követte, hogy mi zajlik körülötte. (A nyakkendőt Marika mama készítette, és a gyerekek be voltak zsongva, hogy az a díszük.) Ők még nem szerepelnek, csak együtt éneklik a dalokat, nem kell miért izgulni. Így aztán még azt is láttam, mikor Ábellel elkezdték egymást rugdosni, és szét kellett őket ültetni.
Lórántnak viszont az első karácsonyozása volt, és nagyon meg volt szeppenve. Az ünneplő ruha tetszett neki (kilályfinak öltözött), de a templomban már csak ült a helyén, de az arcán kétségbeesés. Én odatolakodtam magam az első sorba, hogy tudjam bátorítani, sokat mosolyogtam rá, integettem neki. Lehet, hogy használt valamit, de kb fél óra után csak elsírta magát.
A műsor után a szeretetvendégsében már feloldódott Lóránt is, és együtt tomboltak a gyerekekkel a színpadon. Jancsika meg megkóstolt mindenféle csokisat, még egy idegen néni tányérjából is kivett egy-két falatot.
2012. december 20., csütörtök
2012. december 7., péntek
Sanyi, gomba és a kalapács
Ma este fél tízkor, Sanyi még nem szeretne ágyba menni:
-De Apa, nekem még dolgom van, úgy, mint anyának a tanulás!
-és mi a dolgod?
-Gombát rajzolok, meg kalapácsot.
Sanyi rákapott a rajzolásra. Kiscsoportos korában nem nagyon rajzolt, az óvodában szinte semmit. Most meg hirtelen elkezdett egész felismerhető dolgokat rajzolni. Pl buszt, virágot, fordtranzitot, vitorláshajót és persze gombát meg kalapácsot. Ma szivárványt is rajzolt nekem, azt Lóránttól tanulta. Az oviban meg: Lányos színűre színeztem a sapkát, mert te lány vagy! Neked csináltam!
Minden szempontból nagyon sokat fejlődött. Legoból egész csudajárműveket épít, a legjobban felismerhetőek a különböző repülők, de volt már pékautó, hókotró és tengeralattjáró is. Ügyesebben öltözködik, eszik, megtanult bukfencezni.
A játszótéren azért még Lóránt a bátrabb, ő mindenféle félelmetes helyre felmászik, nem is nagyon szoktam odanézni. Sanyi meg menne utána, de sokszor elakad, és nem mer.
Sanyi már figyel Apa komplexebb meséire is. (Apa ugyanis csak olyat hajlandó mesélni, ami legalább egy kicsit érdekes neki is. A különböző képeskönyveket, vagy egy-két mondatos Bogyó és Babócákat nem bírja ezredszerre is felolvasni, pedig Lóránt még ezt szereti inkább.) Na de Sanyi figyel már mindenre, és nem feltétlen az izgalmas, kalandos, változatos mesék ragadják meg a fantáziáját - szerintem ezeket még nem tudja követni. Van pl egy Andersen mese (A tengeri kígyó), amiben csak annyi történés van, hogy lefektetnek egy kábelt a tenger fenekére, és a halak azon tanácskoznak (oldalakon keresztül), hogy ez micsoda. Sanyinak ez a kedvence.
Egyszer Sanyi mesélt egy egyszerűbb Thomas-os epizódot könyvből, a képek alapján. Nagyon vicces volt, ahogy egy-két szóban lerendezett egy képet, de mégis elmondta az egész történetet. Bezzeg én nem mesélhetem így, mert ha az unalomtól és a fáradságtól megpróbálom egy-két szó kihagyásával rövidíteni, azonnal rám szólnak, hogy nem mondtam azt, hogy...
Egyszer nagyon mélyen elmerült a legózásban, és sehogy nem akarta meghallani, hogy kérdezek tőle valamit. Végül többedszeri türelmetlen faggatózásomra higgadtan annyit mond:
-Akik dolgoznak, néha nem tudnak megszólalni.
Sanyi egész megbarátkozott az óvodával, bár mondja, hogy imád beteg lenni, de amikor tényleg beteg, akkor meg szeretne meggyógyulni, és oviba menni. Még mindig délelőttösök csak, várom, hogy Lóránt is jól érezze magát, de lehet, hogy azt mégsem fogom megvárni, na de ezt majd Lorcsinál leírom.
Milyen rosszak ezek a gyerekek... mikor párbaállás van, nem engedik, hogy velem legyenek. Anya, mondd meg az óvonéninek, hogy büntesse meg az összes gyereket! ...
... Nem, nem szokta megengedni... Ő néha megengedi, de néha meg nem. Nagyon rosszak ezek a gyerekek, én ilyen rossz gyerekeket még nem is láttam....Na de majd mondom a Hajninak, hogy Hajni! Ha nem leszel a párom, megszakad a szívem! Akkor biztos megengedi.... Ja, ő igen, ő megengedi, dehát őt meg én nem akarom!
Hajni sajnos másnap sem engedte meg.
-De Apa, nekem még dolgom van, úgy, mint anyának a tanulás!
-és mi a dolgod?
-Gombát rajzolok, meg kalapácsot.
Sanyi rákapott a rajzolásra. Kiscsoportos korában nem nagyon rajzolt, az óvodában szinte semmit. Most meg hirtelen elkezdett egész felismerhető dolgokat rajzolni. Pl buszt, virágot, fordtranzitot, vitorláshajót és persze gombát meg kalapácsot. Ma szivárványt is rajzolt nekem, azt Lóránttól tanulta. Az oviban meg: Lányos színűre színeztem a sapkát, mert te lány vagy! Neked csináltam!
Minden szempontból nagyon sokat fejlődött. Legoból egész csudajárműveket épít, a legjobban felismerhetőek a különböző repülők, de volt már pékautó, hókotró és tengeralattjáró is. Ügyesebben öltözködik, eszik, megtanult bukfencezni.
A játszótéren azért még Lóránt a bátrabb, ő mindenféle félelmetes helyre felmászik, nem is nagyon szoktam odanézni. Sanyi meg menne utána, de sokszor elakad, és nem mer.
Sanyi már figyel Apa komplexebb meséire is. (Apa ugyanis csak olyat hajlandó mesélni, ami legalább egy kicsit érdekes neki is. A különböző képeskönyveket, vagy egy-két mondatos Bogyó és Babócákat nem bírja ezredszerre is felolvasni, pedig Lóránt még ezt szereti inkább.) Na de Sanyi figyel már mindenre, és nem feltétlen az izgalmas, kalandos, változatos mesék ragadják meg a fantáziáját - szerintem ezeket még nem tudja követni. Van pl egy Andersen mese (A tengeri kígyó), amiben csak annyi történés van, hogy lefektetnek egy kábelt a tenger fenekére, és a halak azon tanácskoznak (oldalakon keresztül), hogy ez micsoda. Sanyinak ez a kedvence.
Egyszer Sanyi mesélt egy egyszerűbb Thomas-os epizódot könyvből, a képek alapján. Nagyon vicces volt, ahogy egy-két szóban lerendezett egy képet, de mégis elmondta az egész történetet. Bezzeg én nem mesélhetem így, mert ha az unalomtól és a fáradságtól megpróbálom egy-két szó kihagyásával rövidíteni, azonnal rám szólnak, hogy nem mondtam azt, hogy...
Egyszer nagyon mélyen elmerült a legózásban, és sehogy nem akarta meghallani, hogy kérdezek tőle valamit. Végül többedszeri türelmetlen faggatózásomra higgadtan annyit mond:
-Akik dolgoznak, néha nem tudnak megszólalni.
Sanyi egész megbarátkozott az óvodával, bár mondja, hogy imád beteg lenni, de amikor tényleg beteg, akkor meg szeretne meggyógyulni, és oviba menni. Még mindig délelőttösök csak, várom, hogy Lóránt is jól érezze magát, de lehet, hogy azt mégsem fogom megvárni, na de ezt majd Lorcsinál leírom.
Milyen rosszak ezek a gyerekek... mikor párbaállás van, nem engedik, hogy velem legyenek. Anya, mondd meg az óvonéninek, hogy büntesse meg az összes gyereket! ...
... Nem, nem szokta megengedni... Ő néha megengedi, de néha meg nem. Nagyon rosszak ezek a gyerekek, én ilyen rossz gyerekeket még nem is láttam....Na de majd mondom a Hajninak, hogy Hajni! Ha nem leszel a párom, megszakad a szívem! Akkor biztos megengedi.... Ja, ő igen, ő megengedi, dehát őt meg én nem akarom!
Hajni sajnos másnap sem engedte meg.
2012. december 6., csütörtök
Mit írjunk a Télapónak?
L: Jók voltunk!... Én mindig...én....a angyal szelet minket...nekem írd azt, ho..hogy szeletem a bálányokat, hát az alanyos bálányokat...hát még még.. a játékgyíkokat.
S: Ja, nem verekedünk! ... Nem győztem le a Lórántot, nem verekedtem olyan nagyon meg!
- És mit hozzon nektek a Télapó?
L: Mikuláscsokit megmegmegmeg játékgyíkot. Mogyorót? azt igen. Mandarint? Azt is.... Anya figyelj! Rossz is vagyok, meg jó is vagyok, mindig ez a szabály.
S: Tűzoltóautót hozzon.. és kettőt! hogy barátja is legyen.
S: Ja, nem verekedünk! ... Nem győztem le a Lórántot, nem verekedtem olyan nagyon meg!
- És mit hozzon nektek a Télapó?
L: Mikuláscsokit megmegmegmeg játékgyíkot. Mogyorót? azt igen. Mandarint? Azt is.... Anya figyelj! Rossz is vagyok, meg jó is vagyok, mindig ez a szabály.
S: Tűzoltóautót hozzon.. és kettőt! hogy barátja is legyen.
2012. november 28., szerda
Jancsi áll
Jancsika ma nagyon lazán egyszercsak felállt a porszívó mellett (segítség nélkül), kezében tartotta a porszívó zsinórját, és mutatta, hogy dugjuk be a konnektorba. Miután nagy éljenzés közepette körbetapsoltuk, többször is megismételte a mutatványt, és mosolyogva várta a dicshimnuszokat.
Eleinte a bátyuskáknak is tetszett a játék, de Sanyi mindenáron segíteni akart neki, és amint Jancsi felállt, Sanyi emelgetni kezdte. Sanyi egyébként hamar megunta Jancsi éljenzését, és volt, hogy inkább eldönteni akarta, hogy fejezzük már be a cirkuszt. Különben sem volt elragadtatva a mutatványtól, mert szerinte Jancsika "kapaszkodott" a zsinórba.
Másnap már Lóránt is megmutatta, milyen ügyesen tud állni, és őt is sokszor meg kellett tapsolni.
Jancsi elkezdett szilárdakat is enni. Párizsit, sonkát, goffrit, csokit már szépen megeszi. Újdonság még, hogy éjjel már nem szopizik, de helyette cumisüvegből iszik valamit. Eddig édes dolgokat adtam neki, néhány napja sima vizet teszek az üvegbe - abból nem is iszik olyan sokat.
Lehet, hogy már írtam, hogy szeret tapsolni, integetni. Csörgő kockákból tornyot építeni és összedönteni, pancsolni, kockarácsba mindenféle formákat bedobni, ágyneműket kipakolni. Ő is nagyon szeret az ablakon kinézni.
Az éjszakák azért még nehezek, mert sokat ordít.
Eleinte a bátyuskáknak is tetszett a játék, de Sanyi mindenáron segíteni akart neki, és amint Jancsi felállt, Sanyi emelgetni kezdte. Sanyi egyébként hamar megunta Jancsi éljenzését, és volt, hogy inkább eldönteni akarta, hogy fejezzük már be a cirkuszt. Különben sem volt elragadtatva a mutatványtól, mert szerinte Jancsika "kapaszkodott" a zsinórba.
Másnap már Lóránt is megmutatta, milyen ügyesen tud állni, és őt is sokszor meg kellett tapsolni.
Jancsi elkezdett szilárdakat is enni. Párizsit, sonkát, goffrit, csokit már szépen megeszi. Újdonság még, hogy éjjel már nem szopizik, de helyette cumisüvegből iszik valamit. Eddig édes dolgokat adtam neki, néhány napja sima vizet teszek az üvegbe - abból nem is iszik olyan sokat.
Lehet, hogy már írtam, hogy szeret tapsolni, integetni. Csörgő kockákból tornyot építeni és összedönteni, pancsolni, kockarácsba mindenféle formákat bedobni, ágyneműket kipakolni. Ő is nagyon szeret az ablakon kinézni.
Az éjszakák azért még nehezek, mert sokat ordít.
2012. november 23., péntek
Udvarlóim vannak
-Na, Sanyi, csinos, fiatalos vagyok?
Rámnéz, tömören csak ennyit kérdez:
-Fogad?
Megmutatom.
-Az szép.
Lóránt látott egy madarat a mezőn, mondom neki, hogy fácán volt.
-Balátságos?
Mondom neki, hogy igen. Megsimogatja az arcom.
-Olyan balátságos, mint a te szemed?
Sanyi jókedvű, és épp nem akar úgy lelőni, hogy meghalok.
- Én annyira szeretlek, amilyen nagy a világ, de még annál is jobban!
Lóránt aggódik:
-Anya, nagyon féltelek, hogy böltönbe kelülsz..... megígéled, hogy nem csinálsz semmi rosszat? és ha mégis rosszat csinálsz, és jön a rendőrbácsi, fogok egy kardbotot, és nagyon nagyot ütök.
Lóránt kedveskedik:
-Tetszel nekem... azélt melt... tetszik a szíved. Nagyon alanyosan dobog a szíved.
Másik alkalommal meg lazán utánam szól:
-Szelintem te vagy a királylány!
Leül mellém, megsimogat:
-Olyan szép az inged.
Lóránt hozzámbújik:
-Ide bújok. Olyan kellemes a szíved, és rajzolok neked azért valamit.
Hoz papírt, ceruzát.
-És mit rajzoljunk rá? - kérdezem.
-Hát azt, hogy szeletjük egymást.
Talán ez már kezd csöpögős lenni, úgyhogy most leírom azt is, mik hangzottak el nálunk az utóbbi időben, amiket NEM szeretne egy szülő sem hallani. (A csúnya beszédet most kihagyom, anélkül is van bőven ötletük):
-Ne félj Jancsika, nem fog fájni. Kórházat játszunk.
-Ez...elromlott, anya. Megpróbáltam megszerelni, de nem sikerült.
-Hullááá! Megkötözzük a Jancsika lábát!
Sanyi és Lóránt beszélgetnek, Sanyi mondja öccsének:
-Nézd milyen jól fogom az ollót!
-Pelsze...nagyon ügyes vagy Sanyi, én is úgy fogom.
Rámnéz, tömören csak ennyit kérdez:
-Fogad?
Megmutatom.
-Az szép.
Lóránt látott egy madarat a mezőn, mondom neki, hogy fácán volt.
-Balátságos?
Mondom neki, hogy igen. Megsimogatja az arcom.
-Olyan balátságos, mint a te szemed?
Sanyi jókedvű, és épp nem akar úgy lelőni, hogy meghalok.
- Én annyira szeretlek, amilyen nagy a világ, de még annál is jobban!
Lóránt aggódik:
-Anya, nagyon féltelek, hogy böltönbe kelülsz..... megígéled, hogy nem csinálsz semmi rosszat? és ha mégis rosszat csinálsz, és jön a rendőrbácsi, fogok egy kardbotot, és nagyon nagyot ütök.
Lóránt kedveskedik:
-Tetszel nekem... azélt melt... tetszik a szíved. Nagyon alanyosan dobog a szíved.
Másik alkalommal meg lazán utánam szól:
-Szelintem te vagy a királylány!
Leül mellém, megsimogat:
-Olyan szép az inged.
Lóránt hozzámbújik:
-Ide bújok. Olyan kellemes a szíved, és rajzolok neked azért valamit.
Hoz papírt, ceruzát.
-És mit rajzoljunk rá? - kérdezem.
-Hát azt, hogy szeletjük egymást.
Talán ez már kezd csöpögős lenni, úgyhogy most leírom azt is, mik hangzottak el nálunk az utóbbi időben, amiket NEM szeretne egy szülő sem hallani. (A csúnya beszédet most kihagyom, anélkül is van bőven ötletük):
-Ne félj Jancsika, nem fog fájni. Kórházat játszunk.
-Ez...elromlott, anya. Megpróbáltam megszerelni, de nem sikerült.
-Hullááá! Megkötözzük a Jancsika lábát!
Sanyi és Lóránt beszélgetnek, Sanyi mondja öccsének:
-Nézd milyen jól fogom az ollót!
-Pelsze...nagyon ügyes vagy Sanyi, én is úgy fogom.
2012. november 1., csütörtök
Mindenszentek
Tavaly augusztusban a három és fél éves Sanyi egy kicsit felnőtt. Lacipapa hirtelen halálát azóta sem bírta feldolgozni. Idén márciusban Dédimama és a szomszéd Laci bácsi halála még azt is nyilvánvalóvá tették számára, hogy bárki meghalhat. Sokat beszéltünk vele erről, születésről, növekedésről, halálról, az életciklusról... nagyjából az igazságot mondtuk, illetve amit hiszünk, de ... Sanyi egész nyáron olyan szinten félt a haláltól, hogy végül mégis egy gyermek számára elképzelhetőbb verziót választottunk.
Azt semmiképp sem tudta Sanyi megérteni, hogy test és lélek két külön dolog és szétválik. Ismerte viszont Jézus feltámadásának történetét, és ezt akarta tőlünk nagyon sokszor hallani (óránként rákérdezett valamilyen formában), hogy mikor, hogyan támadunk fel. Egyik alkalommal, félig sírva követelte, hogy: de ugye anya, ha meghaltunk és csukva van a szemünk, akkor csak ennyit kell számolni, hogy egy-kettő-három, és már fel is támadunk? Ugye csak nagyon picit kell várni? Végül kiegyeztünk abban, hogy Jézus Krisztus is harmadnapra támadott fel, és erre Sanyi is azt mondta, hogy jó, az kicsi. Máskor meg, volt, hogy azt mondta szeretne meghalni, mert akkor repülhet a felhőkkel.
Sokat játszott olyat, hogy valaki meghalít valakit. Nem bántam, hogy így mondja, mennyivel jobban hangzik, mint a megölni - főleg egy három éves szájából. Csak akkor szóltam, mikor feltűnt, hogy ismeri a megöl-t is, csak azt hiszi, az azt jelenti, hogy megölel.
Nézi hosszan a felhőtlen égboltot, majd megkérdezi: De ha Lacipapa fent van a fenti égben, akkor miért nem látom?
Lóránt lelki egyensúlya nem bomlott fel. Jomokozás közben hallom, hogy ezt mondja:
-Olyan mélyre van ásva, mint a Lacipapa.
Azért néha lazább formában is előjön Sanyiból az érettség, egyszer valami ilyesmit motyogott:
... a fiatalságom nekem is ideje.... Egy másik alkalommal pedig:
-Anya megvakarod itt? (mutatja a lapockáit)... itt a szárnyamat....majd ha meghaltam, ezzel fogok felrepülni az égbe.
Egy mese , ahol egy daruról rá lehetett lépni a felhőkre, annyira tetszett neki, hogy:
-Amíg csak élek, addig meséljed!
Befejezésképpen egy nagyon szép záró gondolatot írok le, amit Sanyitól tanultam.
-Anya! Amikor még mindenki gyerek volt, akkor kivel voltak?
Megpróbáltam válaszolni, hogy ilyen nem volt, mert mindig vannak szülők és gyerekek, de nem figyelt rám.
-... tudom már kivel voltak, a Jóistennel.
Azt semmiképp sem tudta Sanyi megérteni, hogy test és lélek két külön dolog és szétválik. Ismerte viszont Jézus feltámadásának történetét, és ezt akarta tőlünk nagyon sokszor hallani (óránként rákérdezett valamilyen formában), hogy mikor, hogyan támadunk fel. Egyik alkalommal, félig sírva követelte, hogy: de ugye anya, ha meghaltunk és csukva van a szemünk, akkor csak ennyit kell számolni, hogy egy-kettő-három, és már fel is támadunk? Ugye csak nagyon picit kell várni? Végül kiegyeztünk abban, hogy Jézus Krisztus is harmadnapra támadott fel, és erre Sanyi is azt mondta, hogy jó, az kicsi. Máskor meg, volt, hogy azt mondta szeretne meghalni, mert akkor repülhet a felhőkkel.
Sokat játszott olyat, hogy valaki meghalít valakit. Nem bántam, hogy így mondja, mennyivel jobban hangzik, mint a megölni - főleg egy három éves szájából. Csak akkor szóltam, mikor feltűnt, hogy ismeri a megöl-t is, csak azt hiszi, az azt jelenti, hogy megölel.
Nézi hosszan a felhőtlen égboltot, majd megkérdezi: De ha Lacipapa fent van a fenti égben, akkor miért nem látom?
Lóránt lelki egyensúlya nem bomlott fel. Jomokozás közben hallom, hogy ezt mondja:
-Olyan mélyre van ásva, mint a Lacipapa.
Azért néha lazább formában is előjön Sanyiból az érettség, egyszer valami ilyesmit motyogott:
... a fiatalságom nekem is ideje.... Egy másik alkalommal pedig:
-Anya megvakarod itt? (mutatja a lapockáit)... itt a szárnyamat....majd ha meghaltam, ezzel fogok felrepülni az égbe.
Egy mese , ahol egy daruról rá lehetett lépni a felhőkre, annyira tetszett neki, hogy:
-Amíg csak élek, addig meséljed!
Befejezésképpen egy nagyon szép záró gondolatot írok le, amit Sanyitól tanultam.
-Anya! Amikor még mindenki gyerek volt, akkor kivel voltak?
Megpróbáltam válaszolni, hogy ilyen nem volt, mert mindig vannak szülők és gyerekek, de nem figyelt rám.
-... tudom már kivel voltak, a Jóistennel.
2012. október 25., csütörtök
Okoska
Sanyi lába megsérült, és Klári néni, majd Apa hosszan magyaráztak és nyugtatgatták, hogy le tudják kezelni. Így történt, hogy Sanyi és Lóránt már mindent tudnak a bacilusokról és a baktériumokról. Sanyi szereti is ezt a szót, virgonc időszakaiban kántálja lelkesen, hogy báktélium.
Sanyi: Az embernek mindenhol van lelke... az embernek a lelkében is van baktérium.
Lóránt: A lossz baktéliumot úgy hívják, hogy macimus... a jó baktéliumnak nincs neve... az nagyon jó baktélium.... mindig szót fogad.
Lorcsival mentünk valahová, szembejött egy néger férfi. Elmentünk mellette, majd Lóránt megkérdezi:
-Anya, balna embel ugye nem létezik?
Lóránt figyeli a felnőttek beszélgetését, majd egyszer csak nevetésben tör ki:
-...nagyon vicceset mondott a Káli nagyi, hogy kélek egy vízszelelőt... Így mulatozik a Káli nagyi, hogy ment az Istentiszteletle, és azt mondta a templombácsinak, hogy kélek egy vízszelelőt! ..
Pedig a vizet nem is lehet szelelni!... A vizet PONT nem is lehet szerelni!.... hahaha... nagyon vicces..... levélszerelő.... matricaszerelő.... játékkardbot-szerelő....
Néha meglep Lóránt egy-két érdekes kérdéssel:
-Apa, melyik a hátsó lábad?
Szeretem még, amikor ilyesmit kezd el mesélni: (hegyezem is a fülem)
-Képzeld Anya,.... apának van egy balátnője, ..... aki ...
Lóránt imádja a halakat (is), és lehet, hogy halásznak fog beöltözni farsangkor. Gondoltam egy kicsit átvesszük hozzá az elméletet:
-Lóránt, tudod milyen halak vannak?
Hihetetlen aranyos, huncut hangsúlyozással sorolja:
-Halcsa...bálna... dísz... (=díszhal) ... alanyos.... és csali..
Sanyi: Az embernek mindenhol van lelke... az embernek a lelkében is van baktérium.
Lóránt: A lossz baktéliumot úgy hívják, hogy macimus... a jó baktéliumnak nincs neve... az nagyon jó baktélium.... mindig szót fogad.
Lorcsival mentünk valahová, szembejött egy néger férfi. Elmentünk mellette, majd Lóránt megkérdezi:
-Anya, balna embel ugye nem létezik?
Lóránt figyeli a felnőttek beszélgetését, majd egyszer csak nevetésben tör ki:
-...nagyon vicceset mondott a Káli nagyi, hogy kélek egy vízszelelőt... Így mulatozik a Káli nagyi, hogy ment az Istentiszteletle, és azt mondta a templombácsinak, hogy kélek egy vízszelelőt! ..
Pedig a vizet nem is lehet szelelni!... A vizet PONT nem is lehet szerelni!.... hahaha... nagyon vicces..... levélszerelő.... matricaszerelő.... játékkardbot-szerelő....
Néha meglep Lóránt egy-két érdekes kérdéssel:
-Apa, melyik a hátsó lábad?
Szeretem még, amikor ilyesmit kezd el mesélni: (hegyezem is a fülem)
-Képzeld Anya,.... apának van egy balátnője, ..... aki ...
Lóránt imádja a halakat (is), és lehet, hogy halásznak fog beöltözni farsangkor. Gondoltam egy kicsit átvesszük hozzá az elméletet:
-Lóránt, tudod milyen halak vannak?
Hihetetlen aranyos, huncut hangsúlyozással sorolja:
-Halcsa...bálna... dísz... (=díszhal) ... alanyos.... és csali..
2012. október 23., kedd
Mostanában mondják...
(több bejegyzést is írtam szeptember-októberre, és még tervezem, hogy írok...)
Lóránt játék közben folyamatosan beszél, ilyesmiket: ... (tologatja a "hajókat", "cápákat", stb).. csak ment és ment és ment.... munkára láttak.... és azzal a lendülettel...
Még mindig így mondják mindketten: ojándék
Sanyi újabban mondogatja, hogy aszalt vicces, ez szerintem a nagyon vicceset jelenti. Illetve, ha valami nem tetszik neki, egyfajta mérges-káromkodás-féle a: deszelt! Egyszer mondtam neki én is, mikor nem fogadott szót, de csak még mérgesebb lett.
Ha jól felpörögnek, ilyesmiket kántálnak: szávája, jákánty, báfáná
Lóránttal tanuljuk a testrészeket, és ő is mond egyet: anyelvünk alatt van a szájpince.
Ha sétálunk, vagy egyszerűen csak megyünk haza, igyekeznek botokat keresni maguknak, és szeretnek tisztítóbot-osat játszani, vagyis, hogy húzzák maguk után, és tisztítanak vele.
Kedvenc meséik a Chuggington, Tayo busz, Szirénázó szupercsapat, Bogyó és Babóca, és elsősorban az Éliás. Itt van egy hiperszuper Jachti nevű jópofa szereplő, akit Lóránt Szipelszupel Jachti-nak hív.
Néha működik a Marika mama által bevezetett taktika, miszerint el kell pakolni a játékokat, különben elviszi mindet a játékmanó. Mostanában ritkábban, mivel Sanyi közli, hogy nyugodtan elviheti, neki már nem kellenek. Sokszor este meg én nem szeretném, hogy pakoljanak, mert a csörömpöléssel felébresztik Jancsikát, ilyenkor persze sírva könyörög Lóránt, hogy akkor én pakoljam el csöndben, nehogy elvigye a játékmanó. Egyszer aranyos volt, mert alkudozás közben telefonált apa, én meg mondtam, neki a telefonba: "Nem akar pakolni." Lóránt ijedten, suttogva kérdezte:
-A játékmanóval beszéltél?
Egyébként Lorcsi a nehezebb eset, mert ő rendszeresen nyavalyog, hogy segítsek, mert neki nagyon nehéz pakolni. De nem viszi el a játékmanó, mert a Sanyi majd elpakol. Lóránt ezzel megbeszéltnek tekinti az ügyet.
.
Lóránt játék közben folyamatosan beszél, ilyesmiket: ... (tologatja a "hajókat", "cápákat", stb).. csak ment és ment és ment.... munkára láttak.... és azzal a lendülettel...
Még mindig így mondják mindketten: ojándék
Sanyi újabban mondogatja, hogy aszalt vicces, ez szerintem a nagyon vicceset jelenti. Illetve, ha valami nem tetszik neki, egyfajta mérges-káromkodás-féle a: deszelt! Egyszer mondtam neki én is, mikor nem fogadott szót, de csak még mérgesebb lett.
Ha jól felpörögnek, ilyesmiket kántálnak: szávája, jákánty, báfáná
Lóránttal tanuljuk a testrészeket, és ő is mond egyet: anyelvünk alatt van a szájpince.
Ha sétálunk, vagy egyszerűen csak megyünk haza, igyekeznek botokat keresni maguknak, és szeretnek tisztítóbot-osat játszani, vagyis, hogy húzzák maguk után, és tisztítanak vele.
Kedvenc meséik a Chuggington, Tayo busz, Szirénázó szupercsapat, Bogyó és Babóca, és elsősorban az Éliás. Itt van egy hiperszuper Jachti nevű jópofa szereplő, akit Lóránt Szipelszupel Jachti-nak hív.
Néha működik a Marika mama által bevezetett taktika, miszerint el kell pakolni a játékokat, különben elviszi mindet a játékmanó. Mostanában ritkábban, mivel Sanyi közli, hogy nyugodtan elviheti, neki már nem kellenek. Sokszor este meg én nem szeretném, hogy pakoljanak, mert a csörömpöléssel felébresztik Jancsikát, ilyenkor persze sírva könyörög Lóránt, hogy akkor én pakoljam el csöndben, nehogy elvigye a játékmanó. Egyszer aranyos volt, mert alkudozás közben telefonált apa, én meg mondtam, neki a telefonba: "Nem akar pakolni." Lóránt ijedten, suttogva kérdezte:
-A játékmanóval beszéltél?
Egyébként Lorcsi a nehezebb eset, mert ő rendszeresen nyavalyog, hogy segítsek, mert neki nagyon nehéz pakolni. De nem viszi el a játékmanó, mert a Sanyi majd elpakol. Lóránt ezzel megbeszéltnek tekinti az ügyet.
.
2012. október 10., szerda
Sanyi eszik
Nagy újdonság, hogy Sanyi elkezdett enni. Nyáron már ott tartottunk, hogy csak édességet, vagy édeset volt hajlandó megenni, az éheztetős taktika sem vált be. Tehát, reggelire csokigolyó tejbeáztatva, vagy péksütemény, éheztetés alkalmazása esetén üres kenyér. Mézes teával. Ebédre paradicsomleves, vagy üres húsleves (a főtt répa csak az óvodában finom). Ha nem felejtettem el, megetettem vele egy nyersrépát főzéskor. Másodiknak mákostészta, de inkább csak üres tészta, császármorzsa, tejbegríz, ilyenek.... És sok sok hiszti, pl:
-Dehát tegnap szeretted a vajaskenyeret, most miért nem jó?
-Akkol sem szelettem. Bocsánat, hogy megettem.
Magyaráz:
-Nem, nem szeretem. Így teremtett meg a Jézuska. Azért így teremtett meg, mert így akarta. Azért így akarta, mert...mert...Ja, azt nem tudom.
No de most úgy néz ki, ez már a múlt. Néhány hete Sanyi elkezdett enni. Sok mindent, kis rábeszélésre (Igen, ízleni fog, tudom.) megkóstol, megeszi, és áradozik, hogy Isteni finom volt, még a kakaóscsigánál is finomabb, és második adagot is eszik. Egyik alkalommal a próbáltam rávenni, hogy kóstolja meg a pörköltöt. Egy nagyon kicsi húsdarabot kettévágtam, és mondtam, hogy csak ezt kóstolja meg.
- Annál is kisebbet!... olyan kicsit, mint a ..kosz. (Na igen, mindenkinek máshol vannak a kapcsolói, ahogy anyósom szokta mondani..)
Megkóstolja, ízlik neki. Örömujjongásban tör ki.
- Nézd Lóránt, végre eszem a pörköltöt!!!....Legyőztem azt, hogy azt hiszem nem szeretem!
-Dehát tegnap szeretted a vajaskenyeret, most miért nem jó?
-Akkol sem szelettem. Bocsánat, hogy megettem.
Magyaráz:
-Nem, nem szeretem. Így teremtett meg a Jézuska. Azért így teremtett meg, mert így akarta. Azért így akarta, mert...mert...Ja, azt nem tudom.
No de most úgy néz ki, ez már a múlt. Néhány hete Sanyi elkezdett enni. Sok mindent, kis rábeszélésre (Igen, ízleni fog, tudom.) megkóstol, megeszi, és áradozik, hogy Isteni finom volt, még a kakaóscsigánál is finomabb, és második adagot is eszik. Egyik alkalommal a próbáltam rávenni, hogy kóstolja meg a pörköltöt. Egy nagyon kicsi húsdarabot kettévágtam, és mondtam, hogy csak ezt kóstolja meg.
- Annál is kisebbet!... olyan kicsit, mint a ..kosz. (Na igen, mindenkinek máshol vannak a kapcsolói, ahogy anyósom szokta mondani..)
Megkóstolja, ízlik neki. Örömujjongásban tör ki.
- Nézd Lóránt, végre eszem a pörköltöt!!!....Legyőztem azt, hogy azt hiszem nem szeretem!
2012. október 1., hétfő
Jancsika egy éves
Mosolygós, imádni- és rágcsálnivaló galuskababa. Szőke göndör fürtjei vannak, Raffaelo angyalkái elbújhatnak mögötte. 4 foga van, kettő meg már régóta dudorodik, ezért elég sokat harap.
A feje nagyon koszmós.
Gyorsan mászik, kapaszkodva áll, de tud már kapaszkodva járni is a lakásban, csak nem annyira erre van kialakítva a terep, így ez a képessége nem olyan feltűnő. Bátyjai egy évesen már bőven jártak, de én már a mászásnak is nagyon örülök, mert ezt is nehezen kezdte el, és fárasztó volt már emelgetni.
Szépen eljátszogat magában hosszú percekig, ez is sokat könnyített az életemen. Pakol, nyalogat, ütöget, dobál, lerombol. Hatalmasakat kacag hozzá. Bátyjai nem mindig értékelik ezt a rombolási hajlamot, ilyenkor Lóránt elkezd sikoltozni "Ne csináld Jancsika! FIAM, hagyd abba!... anya vidd el Jancsikát!". Ha nem viszem el időben, hamarosan hallom, hogy Jancsika sír.
Jancsika csak mostanában kezd el enni, és még mindig sokat szopizik. Régen úgy szopizott este ill. éjjel, hogy amikor jóllakott, hirtelen megfordult, és már aludt is. Mostanában nem lakik jól, pontosabban nem elég neki a rágcsálás - mert éjjel nem az éhség miatt szopizik őkelme - és, én unom meg az erőteljes szívóhatást. Ezután következik A sírás. Szeretgetés, ringatás csak fölerősíti. Úgy szokta hamar abbahagyni, ha fogom magam, és átfordulok a másik oldalamra.
Nemrég eldöntöttem, hogy ha már úgyis ennyit sír, akkor sírjon a leszoktatás miatt, tehát nincs több éjjeli szopi. Az első éjszaka sokszor felébredt, hosszan sírt, de a hajnali ébredés volt a legrosszabb. Akkor már egyszerűen nem tudta abbahagyni. Kb egyenletes hangerővel, szünet nélkül sírt reggelig. András szerint volt két óra is, de ez túlzás, meg aztán ő különben is átment a gyerekekhez. Szerintem olyan fél-háromnegyed óra volt, bár ilyenkor nekem is rossz az időérzékem. Mindenesetre kimerítő volt. De volt értelme, mert azóta nem ébred fel olyan sokszor, és szinte nem is sír, hamar visszaalszik - kivéve hajnalban. Így aztán kiegyeztünk: hajnalban még egyszer hajlandó vagyok megszoptatni. Nekem már ez is nagy eredmény, hogy az éjszaka nagy részét átalusszuk.
Nagyon szeret hintázni, szó szerint szétterül a mosoly az arcán minden lengésnél. Már tud integetni, és a szájával brűzölni. Közben sokat köpköd is, ezt imádja mindegyik gyerek. Jancsi nagyokat kacag hozzá, testvérei meg bíztatják. Sanyi is boldog: Nézd, Anya, Jancsika kürtöl!
Mióta egyetemre járok sokat van nélkülem, és újabban az elválás is nehezére esik. Kb 10 percet sír, mire elfelejti, hogy elmentem. De aztán jókedélyű egész délelőtt, szerencsére a bébiszittert és Katit is hamar elfogadta. Klári nagyit meg nem kellett megszoknia, mivel nyáron sokat voltak együtt, vele jól elvan.
A feje nagyon koszmós.
Gyorsan mászik, kapaszkodva áll, de tud már kapaszkodva járni is a lakásban, csak nem annyira erre van kialakítva a terep, így ez a képessége nem olyan feltűnő. Bátyjai egy évesen már bőven jártak, de én már a mászásnak is nagyon örülök, mert ezt is nehezen kezdte el, és fárasztó volt már emelgetni.
Szépen eljátszogat magában hosszú percekig, ez is sokat könnyített az életemen. Pakol, nyalogat, ütöget, dobál, lerombol. Hatalmasakat kacag hozzá. Bátyjai nem mindig értékelik ezt a rombolási hajlamot, ilyenkor Lóránt elkezd sikoltozni "Ne csináld Jancsika! FIAM, hagyd abba!... anya vidd el Jancsikát!". Ha nem viszem el időben, hamarosan hallom, hogy Jancsika sír.
Jancsika csak mostanában kezd el enni, és még mindig sokat szopizik. Régen úgy szopizott este ill. éjjel, hogy amikor jóllakott, hirtelen megfordult, és már aludt is. Mostanában nem lakik jól, pontosabban nem elég neki a rágcsálás - mert éjjel nem az éhség miatt szopizik őkelme - és, én unom meg az erőteljes szívóhatást. Ezután következik A sírás. Szeretgetés, ringatás csak fölerősíti. Úgy szokta hamar abbahagyni, ha fogom magam, és átfordulok a másik oldalamra.
Nemrég eldöntöttem, hogy ha már úgyis ennyit sír, akkor sírjon a leszoktatás miatt, tehát nincs több éjjeli szopi. Az első éjszaka sokszor felébredt, hosszan sírt, de a hajnali ébredés volt a legrosszabb. Akkor már egyszerűen nem tudta abbahagyni. Kb egyenletes hangerővel, szünet nélkül sírt reggelig. András szerint volt két óra is, de ez túlzás, meg aztán ő különben is átment a gyerekekhez. Szerintem olyan fél-háromnegyed óra volt, bár ilyenkor nekem is rossz az időérzékem. Mindenesetre kimerítő volt. De volt értelme, mert azóta nem ébred fel olyan sokszor, és szinte nem is sír, hamar visszaalszik - kivéve hajnalban. Így aztán kiegyeztünk: hajnalban még egyszer hajlandó vagyok megszoptatni. Nekem már ez is nagy eredmény, hogy az éjszaka nagy részét átalusszuk.
Nagyon szeret hintázni, szó szerint szétterül a mosoly az arcán minden lengésnél. Már tud integetni, és a szájával brűzölni. Közben sokat köpköd is, ezt imádja mindegyik gyerek. Jancsi nagyokat kacag hozzá, testvérei meg bíztatják. Sanyi is boldog: Nézd, Anya, Jancsika kürtöl!
Mióta egyetemre járok sokat van nélkülem, és újabban az elválás is nehezére esik. Kb 10 percet sír, mire elfelejti, hogy elmentem. De aztán jókedélyű egész délelőtt, szerencsére a bébiszittert és Katit is hamar elfogadta. Klári nagyit meg nem kellett megszoknia, mivel nyáron sokat voltak együtt, vele jól elvan.
2012. szeptember 30., vasárnap
óvoda, óvoda, óvoda
Nehéz még az elválás. Reggelente megbeszéljük, hogy ki megy értük ebéd után, ezerszer elmondom, hogy tényleg már ebéd után ott lesz, stb.
Sanyi:
-Aranyos az Eszti, csak az a baj, hogy nem ő az anyukám... megszoktam már vele, anya?
-Igen, Sanyi.
-Akkor jó.
Lóránt így fogadja az érte megérkező Klári nagyit:
- Anyát szeretem.
Sanyi:
- De anya most elment egyetemre, úgyhogy most a Klári nagyit szeressük, Lóránt!
Azért reggelente néha még Sanyinál is eltörik a mécses. Sokszor csak átragad az egyikről a másikra. Mielőtt elindulna apával, szipog egy kicsit az ajtóban, apa hívja, hogy menjen már.
- ... csak még megmutatom anyának, hogy nem sírok...
Egyik reggel apa különösen korán ment el dolgozni, mire felébredtünk, már nem volt otthon. Pontosabban kortolni ment, és csak utána be a munkahelyére. (Lóránt mondta így a sportolni-t.)
Sanyi: Miért ilyen sokat kell dolgozni ennek a losszapának? (mindenki rossz, akire Sanyi haragszik valamiért.)
Lóránt: Miért nem fogtuk meg apát?
Minden nap visznek magukkal valami "időgyorsító" játékot, hogy gyorsabban teljen az idő, és minél előbb hazajöhessenek. Eleinte Lóránt panaszkodott, hogy nem is telt gyorsabban az idő, de most már ragaszkodik ehhez a lelki támaszhoz.
Sanyi:
-Aranyos az Eszti, csak az a baj, hogy nem ő az anyukám... megszoktam már vele, anya?
-Igen, Sanyi.
-Akkor jó.
Lóránt így fogadja az érte megérkező Klári nagyit:
- Anyát szeretem.
Sanyi:
- De anya most elment egyetemre, úgyhogy most a Klári nagyit szeressük, Lóránt!
Azért reggelente néha még Sanyinál is eltörik a mécses. Sokszor csak átragad az egyikről a másikra. Mielőtt elindulna apával, szipog egy kicsit az ajtóban, apa hívja, hogy menjen már.
- ... csak még megmutatom anyának, hogy nem sírok...
Egyik reggel apa különösen korán ment el dolgozni, mire felébredtünk, már nem volt otthon. Pontosabban kortolni ment, és csak utána be a munkahelyére. (Lóránt mondta így a sportolni-t.)
Sanyi: Miért ilyen sokat kell dolgozni ennek a losszapának? (mindenki rossz, akire Sanyi haragszik valamiért.)
Lóránt: Miért nem fogtuk meg apát?
Minden nap visznek magukkal valami "időgyorsító" játékot, hogy gyorsabban teljen az idő, és minél előbb hazajöhessenek. Eleinte Lóránt panaszkodott, hogy nem is telt gyorsabban az idő, de most már ragaszkodik ehhez a lelki támaszhoz.
2012. szeptember 20., csütörtök
Én IMÁDOK nem menni óvodába
A beszoktatás hete alatt betegesek voltak a gyerekek, Jancsika meg nagyon beteg volt, így aztán megint egy héttel később kezdtünk, mint a többiek. Lóránt első ovis napján egész bátran viselkedett, bár fognom kellett a kezét, meg mellette lenni. De beszélt mindenkivel, hangosan válaszolt a kérdésekre, az udvaron meg már egyedül szaladgált, én csak ültem egy padon (és két sírós kislánynak meséltem).
Egyedül az evés előtti imádkozásnál volt egy kis fennakadás, akkor Lorcsi hangosan kijelentette, hogy ő nem imádkozik.
Aztán, amikor ott kellett hagynom, iszonyatos sírásban tört ki. Pedig számíthattam volna rá, ismerve Lóránt temperamentumát. Első alkalommal kb tíz percig hallgattam az ordítást a kerítés mögül (anyával akalok menni, én imádok vásálolni!), aztán elmentem. Amikor Sanyi csoportja is kiment az udvarra, Sanyit odaengedték Lóránthoz, Lorcsi elpanaszolta, hogy Anya elment dínót venni, aztán vidáman játszottak. Mikor én megérkeztem, már nevetve szaladtak elém.
Sanyi másnap nem akart átmenni Lóránthoz (pedig elvileg a nagyobb gyerek mehet a kisebbhez), mert Sanyi nem bírja a környezetváltozást, meg az idegen gyerekeket. Másnap is hangos sírás volt, sőt még kb két héten keresztül. A beszoktatás utolsó napján, ahogy kijöttem a teremből, a következőket hallom:
-De én fáladt vagyok, aludni akalok! (Lóránt sírva, ordítva mondja ezeket.)
-Dehát otthon sem alszol ilyenkor - mondja az óvónéni, aki közben ölbe vette Lórántot, és próbálja csitítani.
-El akalok menni valahová! Haza akalok menni pihenni! Valahol pihenni szeletnék, az óvodában nem lehet pihenni...!....Én beszélgetni szeletnék valakivel!
-Jól van, szívesen beszélgetek veled.
-De én nem veled akalok beszélgetni, én más gyelekekkel akalok beszélgetni!
-Itt vannak a gyerekek, beszélgetni fogunk.
-De én nem ezekkel a gyelekekkel akalok beszélgetni, én aludni akalok.
Azon csodálkoztam, hogy micsoda indokokat talál ki az én kisfiam. A többi gyerek meg egyszerűen csak sír, igaz a többiekre nem jutott ennyi figyelem, mert egyszerre szokott be 24 gyerek.
Lóránt egy kicsit alacsonyabb, mint a többi gyerek, de sokuknál tisztábban beszél. Ebédnél mindent megeszik, még akkor is, ha úgy kezdi, hogy: Nincs benne husika, nem eszem... A leves végét kiissza a tányérból, ezt néhányan eltanulták tőle. :) Még ebéd előtt, imádkozásnál már fölteszi a kezét, és mondja, hogy kér levest. Egyébként elég keveset adnak enni...
Beszél a többiekhez, pl a kis asztalánál a lányoknak: Te is úgy eszel, mint egy disznó.
Mikor a vizet hozták, akkor pedig: Most kivel koccintsak?
Kb két hétig minden reggel ment a cirkusz, Lóránt amint kinyitotta a szemét az ágyban, elkezdett sírni, hogy nem akar óvodába menni. Egy hónap után már nem ordít, de azért elmondja, hogy nem szeretne menni, mikor lesz már szünet, mikor nem kell menni, stb. De azt is mondta már, hogy Panni néni az óvónéni balátom.
Egyedül az evés előtti imádkozásnál volt egy kis fennakadás, akkor Lorcsi hangosan kijelentette, hogy ő nem imádkozik.
Aztán, amikor ott kellett hagynom, iszonyatos sírásban tört ki. Pedig számíthattam volna rá, ismerve Lóránt temperamentumát. Első alkalommal kb tíz percig hallgattam az ordítást a kerítés mögül (anyával akalok menni, én imádok vásálolni!), aztán elmentem. Amikor Sanyi csoportja is kiment az udvarra, Sanyit odaengedték Lóránthoz, Lorcsi elpanaszolta, hogy Anya elment dínót venni, aztán vidáman játszottak. Mikor én megérkeztem, már nevetve szaladtak elém.
Sanyi másnap nem akart átmenni Lóránthoz (pedig elvileg a nagyobb gyerek mehet a kisebbhez), mert Sanyi nem bírja a környezetváltozást, meg az idegen gyerekeket. Másnap is hangos sírás volt, sőt még kb két héten keresztül. A beszoktatás utolsó napján, ahogy kijöttem a teremből, a következőket hallom:
-De én fáladt vagyok, aludni akalok! (Lóránt sírva, ordítva mondja ezeket.)
-Dehát otthon sem alszol ilyenkor - mondja az óvónéni, aki közben ölbe vette Lórántot, és próbálja csitítani.
-El akalok menni valahová! Haza akalok menni pihenni! Valahol pihenni szeletnék, az óvodában nem lehet pihenni...!....Én beszélgetni szeletnék valakivel!
-Jól van, szívesen beszélgetek veled.
-De én nem veled akalok beszélgetni, én más gyelekekkel akalok beszélgetni!
-Itt vannak a gyerekek, beszélgetni fogunk.
-De én nem ezekkel a gyelekekkel akalok beszélgetni, én aludni akalok.
Azon csodálkoztam, hogy micsoda indokokat talál ki az én kisfiam. A többi gyerek meg egyszerűen csak sír, igaz a többiekre nem jutott ennyi figyelem, mert egyszerre szokott be 24 gyerek.
Lóránt egy kicsit alacsonyabb, mint a többi gyerek, de sokuknál tisztábban beszél. Ebédnél mindent megeszik, még akkor is, ha úgy kezdi, hogy: Nincs benne husika, nem eszem... A leves végét kiissza a tányérból, ezt néhányan eltanulták tőle. :) Még ebéd előtt, imádkozásnál már fölteszi a kezét, és mondja, hogy kér levest. Egyébként elég keveset adnak enni...
Beszél a többiekhez, pl a kis asztalánál a lányoknak: Te is úgy eszel, mint egy disznó.
Mikor a vizet hozták, akkor pedig: Most kivel koccintsak?
Kb két hétig minden reggel ment a cirkusz, Lóránt amint kinyitotta a szemét az ágyban, elkezdett sírni, hogy nem akar óvodába menni. Egy hónap után már nem ordít, de azért elmondja, hogy nem szeretne menni, mikor lesz már szünet, mikor nem kell menni, stb. De azt is mondta már, hogy Panni néni az óvónéni balátom.
2012. szeptember 14., péntek
Beszélget a két óvodás
S: -De, ez nagyon vicces.
L: -Nem, nem vicces.
S: -De, nekem nagyon vicces, hogy az autók a sínen mennek.
L: -Nem, nekem nem vicces.
S: -De. Vicces. Sajnos vicces.
S: -De Lóránt, mikor kapálhatok már én?
Lorcsi eltűnődik, majd lassan válaszol:
- Háát... sajnos te nem kapálhatsz. Mert én vagyok a főnök.
Óvoda után kérdezem Lórántot:
-És találkoztál az udvaron a Sanyival?
-Igen. Mondtam, hogy megölelem, és megöleltem. És adtam neki puszit.... Ezt úgy mondják, hogy összeházasodtunk.
Veszekednek:
-Nem!! Te vagy a balátom!
-NEM!! Te vagy az én balátom!
Lorcsi:
-Menj a miaaffancba! Menj a miatúlóba!
-Anyaaaaa! A Sanyi megint visszaütött!
Lorcsi szeretne valamit széttörni:
-De inkább véletlenül fogom letölni..Bocsánatot fogok kérni.
Sanyi is valami rossz fát tett a tűzre, könnyen ki lehet találni, hogy mit:
-Apa, neked ide nem szabad bejönni!... meg ne lássam....nehogy ide begyere.... olyan mérges leszek, ha meglátom, hogy bejössz ide.... mérges leszek, mint te... ha például meglátod, hogy befestettem a parkettát.
L: -Nem, nem vicces.
S: -De, nekem nagyon vicces, hogy az autók a sínen mennek.
L: -Nem, nekem nem vicces.
S: -De. Vicces. Sajnos vicces.
S: -De Lóránt, mikor kapálhatok már én?
Lorcsi eltűnődik, majd lassan válaszol:
- Háát... sajnos te nem kapálhatsz. Mert én vagyok a főnök.
Óvoda után kérdezem Lórántot:
-És találkoztál az udvaron a Sanyival?
-Igen. Mondtam, hogy megölelem, és megöleltem. És adtam neki puszit.... Ezt úgy mondják, hogy összeházasodtunk.
Veszekednek:
-Nem!! Te vagy a balátom!
-NEM!! Te vagy az én balátom!
Lorcsi:
-Menj a miaaffancba! Menj a miatúlóba!
-Anyaaaaa! A Sanyi megint visszaütött!
Lorcsi szeretne valamit széttörni:
-De inkább véletlenül fogom letölni..Bocsánatot fogok kérni.
Sanyi is valami rossz fát tett a tűzre, könnyen ki lehet találni, hogy mit:
-Apa, neked ide nem szabad bejönni!... meg ne lássam....nehogy ide begyere.... olyan mérges leszek, ha meglátom, hogy bejössz ide.... mérges leszek, mint te... ha például meglátod, hogy befestettem a parkettát.
2012. augusztus 24., péntek
Lóránt írni tanul
Sanyi érdeklődni kezdett a betűk iránt, néhányat már felismer. Van apabetű, anyabetű, családtagok, ismerősök betűi, de van egy horgászbottartó betű is (Y). Lóránt is megtanult már néhányat, így gyakran rajzol nekem feliratot.
Egyik reggel próbáltam összeírni, hogy mit kell vásárolni, Lorcsi kiveszi a kezemből a papírt:
-Nem, nem! Én írom rá!..... Keeeee.....nyér.. (húz egy csíkot).... csíkkal írtam rá.
A közértben, mikor a kenyeret vettük, még emlékeztetett is, hogy ő írta fel a papírra.
Eszembe jutott még a tej, szeretném leírni, de Lóránt közbeszól:
-Én írom fel! Milyen tejet vegyünk?
-öö..sima tejet... tehén tejet..
-Tehén tejet.... (csíkoz valamit) ... meg a borjútejet is felírtam.
Rajzol egy macskát (inkább egy zárt görbe).
-Ez egy cica betű... Ott a farkincája!.... csak én nem tudtam semmijét se rajzolni (fület, bajszot)....csak a fenekét.
Egyik reggel Lóránt nagyon hosszan dünnyög. Kb tíz percen keresztül betűzgette a szavakat, ami eszébe jutott a következőképpen:
-To betű, az a Thomas betű... Vö betű, az a vödör betű.... Cé betű, az a cédé betű.... Szé betű, az a szék betű... egyszercsak: Ku betű, az a kulva betű....
(ühüm...villamoson hallottuk, ugyebár...)
-Mi van a pólódon, Sanyi?
-Felirat van rajta.
-És tudod mi van odaírva?
-Az, hogy .... legszebb ruha.
Egyik reggel próbáltam összeírni, hogy mit kell vásárolni, Lorcsi kiveszi a kezemből a papírt:
-Nem, nem! Én írom rá!..... Keeeee.....nyér.. (húz egy csíkot).... csíkkal írtam rá.
A közértben, mikor a kenyeret vettük, még emlékeztetett is, hogy ő írta fel a papírra.
Eszembe jutott még a tej, szeretném leírni, de Lóránt közbeszól:
-Én írom fel! Milyen tejet vegyünk?
-öö..sima tejet... tehén tejet..
-Tehén tejet.... (csíkoz valamit) ... meg a borjútejet is felírtam.
Rajzol egy macskát (inkább egy zárt görbe).
-Ez egy cica betű... Ott a farkincája!.... csak én nem tudtam semmijét se rajzolni (fület, bajszot)....csak a fenekét.
Egyik reggel Lóránt nagyon hosszan dünnyög. Kb tíz percen keresztül betűzgette a szavakat, ami eszébe jutott a következőképpen:
-To betű, az a Thomas betű... Vö betű, az a vödör betű.... Cé betű, az a cédé betű.... Szé betű, az a szék betű... egyszercsak: Ku betű, az a kulva betű....
(ühüm...villamoson hallottuk, ugyebár...)
-Mi van a pólódon, Sanyi?
-Felirat van rajta.
-És tudod mi van odaírva?
-Az, hogy .... legszebb ruha.
2012. augusztus 20., hétfő
Pancsoló kisfiú
"Imádok így vidáman labdázni.... Most megyek, élvezem a labdázást a vízben!"
Az idei nyár volt az első, amit végig a Dunánál töltöttünk, a telken. (Leszámítva azt a két borzalmas hetet Holvátolszágban.) Nyár vége felé nagyon alacsony volt a vízállás, olyannyira, hogy kb 20-30 métert be lehetett gyalogolni bokáig érő vízbe, aztán egyszer csak hopp, ott volt a hajóárok. A gyerekeknek ez nagyon ideális volt, mert ők úgysem mennek be 2-3 méternél tovább, addig meg teljesen nyugodtan lehetett játszani. Még a fölszintes Jancsikát is bátran elengedtem, hogy mászkáljon négykézláb. Élvezte is nagyon, és mohón fogyasztotta a kagylókat. Lóránt meg gyűjtötte az üvegszilánkokat és az ezüstös köveket (fehér kavicsokat), visszadobálta a partra vetett kétoldalas kagylókat.
Sanyi sajnos nem volt olyan felszabadult, sokat szorongott ezen a nyáron. Minden nap, szinte óránként kérdezett valamit a halálról, pl hogy odafent tudnak e járni az emerek, csukva van-e a szemük, hogyan lehet az égben reggelizni, stb... Találkoztunk Feri bácsival, Sanyi gond nélkül megkérdezte, hogy ugye Feri bácsi sokára fog meghalni. Volt, hogy sírva követelte, hogy meghalás után csak háromig kelljen számolni a feltámadásig.
Sokat eveztünk, a gyerekek kaptak saját gyerekevezőt, és egész ügyesen bánnak vele. Vicces volt, mikor Sanyi dícsérte Lórántot: Jól van, Lóránt, ügyesen evezel, megdícsérlek. vagy pedig: Lóránt ne csináld ezt, mert fékezed a hajót!
Sajnos nagyon sok a jetski és a motoros ezen a szakaszon, pedig elvileg itt tiltva van ez a fajta vízisport. Apa néha a gyerekek füle hallatára káromkodta el magát, mikor egy-két nemkívánt hullámot kaptunk. Így történt aztán, hogy mikor a partról nézegettük a hajókat, Lóránt egyszer csak felkiáltott: Nézd anya, ott egy kulva motolcsónak! Lorcsinak egyébként szokása lett, és ezzel egész nyáron az idegeimre ment, hogy ha jött egy uszály vagy kirándulóhajó - ami nem ritka, elkezdett ordítani: Anya, ott egy uszály, de annak milyen lászlója van? Addig ordította ezt, amíg nem válaszoltam. Ez azért volt bosszantó, mert sokszor akkor is ordított, ha nem voltam jelen. És addig, amíg oda nem rohantam, és nem válaszoltam. (A zászlót egyébként makacsságból mondja mindig lászlónak, nem hajlandó jól mondani. De tény, hogy nem szereti a z hangot, mert az "az"-t se nagyon mondja. Helyette pl: ilyen a élet.)
Lóránt szóalkotása még a csalánka. Ez egy növénynek a magja, ami beletapad az ember ruhájába, zoknijába, nehéz kiszedni, és egy picit szúr. Tele van vele a telek egész nyáron, így aztán a gyerekek nagyon hamar levesznek minden ruhát alsótestükről, mert a csalánkák miatt nem bírják viselni.
-Menjünk a Duna-partra!
-Most főzök Sanyi, majd utána.
-Neeem! Előbb menjünk le, és majd ebéd után főzöl!
-Menjünk a Duna-partra!
-Most főzök Sanyi, majd utána.
-Neeem! Előbb menjünk le, és majd ebéd után főzöl!
2012. augusztus 17., péntek
Mindennek mértéke...
Sanyi definíciói:
-Olyan mély a víz, hogy leér a tenger fenekére.
-Ez annyira érdekes volt, mint a víz.. mint amilyen sok víz van a Dunában.
Másik alkalommal:
-Annyira vicces volt, mint amennyi levegő van ebben a világban.
-Anya, mérges vagy rám, hogy nem alszom?
-Háát...egy icipicit igen.
-Az nem baj. Olyan picit, hogy nem is érzem.
Sanyival kibékülítjük magunkat. Azt mondja nekem:
-Nem haragszom, nem kell büntibe menned. Nem kiabáltál olyan hangosan, mint amilyen a hangja, mikor lezuhan az ég a földre.
(Már értem, miért nem vesz komolyan...)
Sanyi:
-Anya, most sokára van nagyon?
-Nem, most pont most van.
Lóránt továbbkérdez:
-Anya, most nagyon van?
-Olyan mély a víz, hogy leér a tenger fenekére.
-Ez annyira érdekes volt, mint a víz.. mint amilyen sok víz van a Dunában.
Másik alkalommal:
-Annyira vicces volt, mint amennyi levegő van ebben a világban.
-Anya, mérges vagy rám, hogy nem alszom?
-Háát...egy icipicit igen.
-Az nem baj. Olyan picit, hogy nem is érzem.
Sanyival kibékülítjük magunkat. Azt mondja nekem:
-Nem haragszom, nem kell büntibe menned. Nem kiabáltál olyan hangosan, mint amilyen a hangja, mikor lezuhan az ég a földre.
(Már értem, miért nem vesz komolyan...)
Sanyi:
-Anya, most sokára van nagyon?
-Nem, most pont most van.
Lóránt továbbkérdez:
-Anya, most nagyon van?
2012. augusztus 14., kedd
Kaka kultusz
Egy fél éve már biztos tart. Butakaka, Tejbekaka, Kakástej... és van tűzoltóautó is, ami kakával oltja a tüzet....számolásnál is egyszercsak jön a tízenkaka... és ez mind NAGYON vicces. Néha már okosan hozzáteszik, hogy csak gyereknek vicces.
A múltkor büntetésben voltak, és beküldtem őket a gyerekszobába, és mondtam, hogy nem szabad kijönni. Sanyi áll az ajtóban, és hangosan sír, Lorcsi rosszcsont megszólal:
- Sanyi, van egy ötletem! Bekakálok!
Ezen persze már Sanyi is elkezdett nevetni. Azóta Lóránt így próbálja felvidítani Sanyit, hogy azt mondja, bekakál.
Sanyi unatkozva fetreng a földön.
-Lóránt! Mondjál vicceset, én meg nevetek!
-A kakapudingnak...nincs más neve.
-De Lóránt! Ez nem annyira vicces, erre csak aranyos vagyok.
Lóránt mosolyogva megjelenik az ajtóban, és azt kérdezi:
-Na, ki találja meg, hogy hova pisiltem?
Sanyi a nyáron nem mindig a tanultak szerint pisilt. (bilibe, WC-be, fához) Horvátországban például a strandon, ahogy mentünk hazafelé, Sanyi menet közben hatalmas hullámokat csapott... Itthon is előfordult, hogy nem volt kedve otthagyni a homokozót, és csinált magának nedves homokot.
Egyik alkalommal lent voltunk a Dunaparton, látom, hogy Sanyi megint magának pisil, és kérdezem hangosan:
-Sanyi, hová szabad pisilni?
-Bilibe, meg a fához... meg a Dunába, ha nem látják az emberek!
A múltkor büntetésben voltak, és beküldtem őket a gyerekszobába, és mondtam, hogy nem szabad kijönni. Sanyi áll az ajtóban, és hangosan sír, Lorcsi rosszcsont megszólal:
- Sanyi, van egy ötletem! Bekakálok!
Ezen persze már Sanyi is elkezdett nevetni. Azóta Lóránt így próbálja felvidítani Sanyit, hogy azt mondja, bekakál.
Sanyi unatkozva fetreng a földön.
-Lóránt! Mondjál vicceset, én meg nevetek!
-A kakapudingnak...nincs más neve.
-De Lóránt! Ez nem annyira vicces, erre csak aranyos vagyok.
Lóránt mosolyogva megjelenik az ajtóban, és azt kérdezi:
-Na, ki találja meg, hogy hova pisiltem?
Sanyi a nyáron nem mindig a tanultak szerint pisilt. (bilibe, WC-be, fához) Horvátországban például a strandon, ahogy mentünk hazafelé, Sanyi menet közben hatalmas hullámokat csapott... Itthon is előfordult, hogy nem volt kedve otthagyni a homokozót, és csinált magának nedves homokot.
Egyik alkalommal lent voltunk a Dunaparton, látom, hogy Sanyi megint magának pisil, és kérdezem hangosan:
-Sanyi, hová szabad pisilni?
-Bilibe, meg a fához... meg a Dunába, ha nem látják az emberek!
2012. augusztus 10., péntek
A kis dühös
Dühös kisfiú, aki a gatyáját nem tudja felhúzni, de a legyeket partvissal kergeti.
A Jóisten egye meg!!! Te lódalázs!! Mióta kelülsz ide??
2012. július 31., kedd
Nyári vihar
Nyáron többször is volt égdörgés, zápor, zivatar, nagy szél. Első vihar után állandóan attól féltek, hogy lesz-e megint vihar. Mikor tényleg lett, Lóránt kiállt az esőbe:
-Te lossz Jóisten! Ne csináld mál a vihalt!.. Akkol olyan hosszú botot szelzek, hogy felél oda, ahol a Lacipapa meg a Jóisten van!....
Nem használt a fenyegetés, egy kicsit kiljebb lépett, és nagyon határozott hangon:
-Jóisten!!! ÁLLJ!!!
Jóval később, már bent vagyunk a házban, nézzük az esőt. Sanyi:
-Olyan nagy eső van, hogy kétségbe vagyok esve.
Sanyi:
-Anya, az eső mindig esik valahol, ugye?
-Igen. (kicsit meg is lepődöm, miket kérdez a gyerek, és vajon arra gondolt-e, amit mondott..)
-Mer az eső nem tud úgy maradni, hogy csak ott van fönt.
Lóránt monológja:
-Nem szeletném azt, hogy legyen vihal... melt mál volt sok vihalok...akkol MALS a bepakolás!.... és sietve lohantak a tűzoltók...
Sanyi húszadszor mond el valamit:
-De olyan nagy nem tud lenni a vihar, hogy...
-Igen, Sanyi, jól mondod.
-De ne most mondjad! Majd ha végigmondtam!... Most még egyszer el kell mondanom.
-Nem kell elmondani mégegyszer, hallottam, és így is jó.
-Így is hallottad? Minden szóját?
-Igen.
-De olyan nagy nem tud lenni a vihar....
-Te lossz Jóisten! Ne csináld mál a vihalt!.. Akkol olyan hosszú botot szelzek, hogy felél oda, ahol a Lacipapa meg a Jóisten van!....
Nem használt a fenyegetés, egy kicsit kiljebb lépett, és nagyon határozott hangon:
-Jóisten!!! ÁLLJ!!!
Jóval később, már bent vagyunk a házban, nézzük az esőt. Sanyi:
-Olyan nagy eső van, hogy kétségbe vagyok esve.
Sanyi:
-Anya, az eső mindig esik valahol, ugye?
-Igen. (kicsit meg is lepődöm, miket kérdez a gyerek, és vajon arra gondolt-e, amit mondott..)
-Mer az eső nem tud úgy maradni, hogy csak ott van fönt.
Lóránt monológja:
-Nem szeletném azt, hogy legyen vihal... melt mál volt sok vihalok...akkol MALS a bepakolás!.... és sietve lohantak a tűzoltók...
Sanyi húszadszor mond el valamit:
-De olyan nagy nem tud lenni a vihar, hogy...
-Igen, Sanyi, jól mondod.
-De ne most mondjad! Majd ha végigmondtam!... Most még egyszer el kell mondanom.
-Nem kell elmondani mégegyszer, hallottam, és így is jó.
-Így is hallottad? Minden szóját?
-Igen.
-De olyan nagy nem tud lenni a vihar....
Nyár, nyár, nyár....
Lóránt szedi a szilvát.
-Mmm! Ez lekvál illatú!
Hoz nekem egy gombát:
-Kisanya, itt egy gomba! Ideteszem neked, hogy puszilgasd meg. Simogassad... ez nem mélges gomba!
Lóránt áll az erkélyen, gyengéden beszél a virágokhoz, majd fölemeli őket a feje fölé.
-Anya! ez az én balátom. Ez a két világ... megmutatom nekik a kilátást.
-Ez a napos...ez az időjárás. Időjárni jó!
-Mmm! Ez lekvál illatú!
Hoz nekem egy gombát:
-Kisanya, itt egy gomba! Ideteszem neked, hogy puszilgasd meg. Simogassad... ez nem mélges gomba!
Lóránt áll az erkélyen, gyengéden beszél a virágokhoz, majd fölemeli őket a feje fölé.
-Anya! ez az én balátom. Ez a két világ... megmutatom nekik a kilátást.
-Ez a napos...ez az időjárás. Időjárni jó!
2012. július 24., kedd
Gyerekkel nem nyaralunk...
Megfogadtam, hogy 1 és 4 év közötti gyerekkel soha többet nem megyek nyaralni. Persze nem Lóránt miatt sikeredett borzalmasra az egy hetes horvát tengerparti nyaralás, de jócskán hozzátett a folyamatos üvöltéssel, nyafogással. A gyerekekra való tekintettel olyan helyre mentünk, ahol homokos a tengerpart. Kb kétszer talán élvezték... Lóránt nem szerette a nagy hullámokat (naaa, rossz hullám!!!) , mert nem tudott kagylókat szedegetni, mindig elöntötte a víz. A sós víz viszont újdonság volt nekik, mindkettő szeretett volna inni belőle. A sziklás részt élvezték, és mind a kétszer érdekes állatokat találtak, amit mi a búvárszemüveggel nem.
Lóránt a Dunán már edzett. Nagyon bátran "úszott". Mentőmellénnyel és babaúszógumival akár egyedül is lebegett a vízen, most meg már a nagy úszógumiba kapaszkodva is bemerészkedett apával. Sanyi óvatosabb, de végül ő is legyőzte félelmét.
Több helyen is láttunk a tengerben vízilabda meccsekre elkerített, kapukkal felszerelt részt. Az ilyesmi azonnal megmozgatja a gyerekek fantáziáját.
-Ne menjetek oda közel, oda nem szabad beesni! Az egy vízilabdapálya, nagyobbaknak való.
Sanyi: Lólánt, menj innen egy kicsit...Lehet, hogy ez csak nekem való.
-Lóránt, neked meg mi van a kezedben?
-Apa mondta, hogy ez egy más.
Fürdünk a tengerben, látom, hogy Sanyi fázik, reszket. Mondom neki, hogy egy kicsit menjen ki a napra, de nem szeretne. Ezekkel próbálkozott:
-De nem fázom, csak azért remegek, melt én azt szeletem!
-de...de....de.. csak azt játszom, hogy én vagyok a gőzmozdony, azért remegek.
A strand játszóterén Sanyi összetűzésbe került egy kislánnyal, aki egyszerre két hintát foglalt le, és nem engedte Sanyit hintázni. Látszott azért, hogy élvezi, hogy Sanyi "mérgesen" gagyarászik neki. Sanyi inkább nyávogva, de tényleg egyre kétségbeesettebben próbálta rávenni a lányt, hogy adja neki a hintát. Semmi nem használt, így Sanyi végül befenyített:
-Azt fogsz enni, amit nem szeretsz!
Voltunk evezni is, Sanyi egyszercsak megszólal a csöndben:
-Majd ha odaértünk azokhoz a sziklákhoz, mondok egy viccet.....
Kíváncsian vártam, mi lesz a vicc.
-Akkor most mondok egy viccet.... A fák a vizek.
Lóránt a Dunán már edzett. Nagyon bátran "úszott". Mentőmellénnyel és babaúszógumival akár egyedül is lebegett a vízen, most meg már a nagy úszógumiba kapaszkodva is bemerészkedett apával. Sanyi óvatosabb, de végül ő is legyőzte félelmét.
Több helyen is láttunk a tengerben vízilabda meccsekre elkerített, kapukkal felszerelt részt. Az ilyesmi azonnal megmozgatja a gyerekek fantáziáját.
-Ne menjetek oda közel, oda nem szabad beesni! Az egy vízilabdapálya, nagyobbaknak való.
Sanyi: Lólánt, menj innen egy kicsit...Lehet, hogy ez csak nekem való.
-Lóránt, neked meg mi van a kezedben?
-Apa mondta, hogy ez egy más.
Fürdünk a tengerben, látom, hogy Sanyi fázik, reszket. Mondom neki, hogy egy kicsit menjen ki a napra, de nem szeretne. Ezekkel próbálkozott:
-De nem fázom, csak azért remegek, melt én azt szeletem!
-de...de....de.. csak azt játszom, hogy én vagyok a gőzmozdony, azért remegek.
A strand játszóterén Sanyi összetűzésbe került egy kislánnyal, aki egyszerre két hintát foglalt le, és nem engedte Sanyit hintázni. Látszott azért, hogy élvezi, hogy Sanyi "mérgesen" gagyarászik neki. Sanyi inkább nyávogva, de tényleg egyre kétségbeesettebben próbálta rávenni a lányt, hogy adja neki a hintát. Semmi nem használt, így Sanyi végül befenyített:
-Azt fogsz enni, amit nem szeretsz!
Voltunk evezni is, Sanyi egyszercsak megszólal a csöndben:
-Majd ha odaértünk azokhoz a sziklákhoz, mondok egy viccet.....
Kíváncsian vártam, mi lesz a vicc.
-Akkor most mondok egy viccet.... A fák a vizek.
2012. július 12., csütörtök
Jancsika
Jancsika elkezdett mászni! Már nagyon nagyon vártam, mert nehéz volt cipelni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy mostantól nem kell cipelni, de azért több másodperc szabadidőm van, ha leteszem egy kicsit.
Még mindig főleg szopizik. Néha eszik délelőtt valami gyümölcsfélét, esetleg ebédkor levest, kb 3 kiskanállal. A fagyit imádja, ebből azért látom, hogy milyen, amikor tényleg kér enni. (Sok-sok kiskanál.)Tehát max 2x eszik egy nap rendes ételt. Emlékszem, Lóránt is nagyon későn kezdett el enni, úgyhogy nem aggódom, csak kényelmesebb lenne, ha már enne.
Még mindig főleg szopizik. Néha eszik délelőtt valami gyümölcsfélét, esetleg ebédkor levest, kb 3 kiskanállal. A fagyit imádja, ebből azért látom, hogy milyen, amikor tényleg kér enni. (Sok-sok kiskanál.)Tehát max 2x eszik egy nap rendes ételt. Emlékszem, Lóránt is nagyon későn kezdett el enni, úgyhogy nem aggódom, csak kényelmesebb lenne, ha már enne.
Szerintem hamarosan beindul az evés, csak most a kánikula miatt inkább folyadékra van szüksége. Amikor mi eszünk, Jancsika folyamatosan kapálózik, szeretne mindent megfogni, megkóstolni. Mikor kanállal etetem, sokszor azért fejezzük be, mert kiveszi a kezemből a kanalat, és széthinti a kaját...
Éjjel együtt alszunk, itt a telken nem is nagyon lehetne máshogy. Többször kel, de hamar visszaalszik.
IMÁD fürdeni a Dunában. Ül a szélén, és rugdos a lábával, és nagyon vidám. Nagyon szeret hintázni is, olyankor is nagyokat mosolyog, vagy, ha táncolok vele. Sokat mosolyog, igazi imádnivaló kis galuska.
Sanyi gyakran megvidámozza, pl fejét Jancsika pocakába fúrja, és akkor nagyon büszke, ha Öccse nevet. De sajnos az utóbbi időben olyan módszerei vannak, hogy inkább sírás a vége.
2012. július 8., vasárnap
Lóránt 3 éves
Nagy nagy szülinapi partit rendeztünk a telken. Feldíszítettem a házat és a kerítést, Sanyinak nagyon tetszett. A végén Lóránt sem engedte leszedni, de ebben az is benne van, hogy ő nagyon ragaszkodik a tárgyakhoz. Volt emeletes vonatos torta, alagúttal, de a főattrakció az ugráló volt, amit Klári nagyi vett, természetesen nem csak Lorcsinak. Volt aznap evezés, halászás, fára mászás és persze ugrálás.
Mikor indultunk a cukrászdába, Sanyi izgatottan kérdezte:
-és..lesz olyan rajta...hogy zöld frizura?
-??? a frizura azt jelenti, hogy megcsinálod a hajad szépre.
-De Anya! Akkor hogy mondják azt, amik a tortán szoktak lenni?
Igen, volt rajta marcipán figura is.
Lorcsi tőlünk egy vitorláshajót kapott, amivel szeretett volna mindenki egyszerre játszani, de Lóránt nem hagyta:
-NEEEM, NEM ADOM!!! Nekem van előbb születésnapom!!!
No és hogyan lehet jellemezni egy három éves Lórántot? Megpróbálom...
Továbbra is nagyon jó evő, bár a paradicsomlevest nem hajlandó megenni. Lehet, hogy azért, mert Sanyi meg szinte csak azt szereti. Mert egyébként tényleg minden megeszik. Bár, volt egyszer egy leves, de szerintem azt is csak azért nem ette, hogy különbözzön Sanyitól, amire azt mondta: De Káli nagyi, majd akkol fogom szeletni, ha Káli nagyi leszek!
A fagyit még mindig lassan, inkább csak kenegeti magát vele. Édességekből szerencsére nem eszik sokat, hamar megunja.
Elfogultság nélkül írom, hogy Lorcsi egy tipikus aranyos gyerek. Nagyon jól tud kedves, odafigyelő, gondos lenni. Amikor különösen kedves szeretne lenni, úgy szólít, hogy kisanya. Nem, nem apától hallotta, ez teljesen egyedi elnevezés, és olyan gyengéden mondja, hogy még szép is. Vagy pl ha talál rajtam egy bibit, megnyugtat, hogy meg fog gyógyulni - olyan együttérző arckifejezéssel, hogy hihetetlen.
Gyűjtögeti az üvegszilánkokat, és kidobja őket. Ezt a Duna-parton én is szorgalmaztam, de mikor Omisban nyaraláskor is azért kellett várni, mert ő fölszedte a földről, akkor Apa már rászólt:
-Lorcsi, hagyd ott azt a szemetet, ne gyűjtsél ilyesmit!
-De ugye nem akalsz te belelépni?
-Nem.
-Hát azélt gyűjtöm.
Egyébként minden vackot fölszed, és eltetet velem. Már tudom, hogy jobb nem ellenkezni, elteszem valahova a kis fadarabokat, levéltöredéket, tobozt, virágrészeket, vagy akár egész nagy kitépett gazt földestől, stb. Elteszem, hazavisszük, és otthon kidobom, ott már nem kéri számon. De az úton jobb, ha nálam van.
Imádja az állatokat. Mindegyiket szeretné megsimogatni, szereti az állatmeséket, és általában azt játsszuk, hogy ő is valamilyen állat, mostanában kisbabazsiráf. De volt már bárányka, kisegér, bagolyfióka, teknősbéka, hal, kis molylepke, kisbabapók... Mikor Klári nagyi fogott két snecit a Dunából, betettük vödörbe, Lorcsi nem bírt elszakadni a vödörtől. Játszott a halakkal, megfogta, kivette, visszaejtette őket. Mondtam ugyan neki, hogy a halaknak ez nem annyira jó, de Lóránt "csak puszit akart adni nekik", és tovább játszott. Halászás befejeztével visszadobtam a halakat a vízbe. Lóránt úgy sírt, hogy még a követ is megindította:
- Ki lesz most a balátom???? Én hal-balátot szeletnék! Ja-ha-ha-haj!!!!!! Nincsen balátom!
Hiába volt minden ésszerű magyarázat, Lóránt csak zokogott.
Másnap nem dobtam vissza a halakat, gondoltam majd ebéd után, addig is még hadd játsszon velük egyet. (Hát igen, megsajnáltam a gyermeket.) Rossz döntés volt. Az ebéd ugyanis nagyon elhúzódott, aztán meg szokatlan módon el is aludtak a gyerekek. Mire visszaértünk a vödörhöz, már nem éltek a halak. Lóránt nem rendült meg, mert akkor éppen nem érdekelte a dolog. Engem viszont nagyon bántott, és megint megfogadtam, hogy nem hagyom többet, hogy a gyereksírás befolyásoljon.
Azóta tudja már Lóránt, hogy az az igazi barátja, akit élni hagy eredeti élőhelyén. Hoztam neki a tengerből különleges kagylóhéjakat. Viszem nagy büszkén, azt hittem lenyűgözöm vele a gyerekeket. Lóránt megfogja a kagylókat, és visszadobta az egészet a vízbe: Hadd éljen. Ott élnek.
Ma pedig a Duna-parton: Anya, a kavicsok is a vízben élnek ugye? visszadobom ezt is....
Bent a házban Lorcsi szól nekem: Anya, találtam egy szöcskét! De ne csapd le, mert finomságot keres! Másnap hasonlóan: Ott egy szöcske! Ott vigyolgott!
Szeretne eltemetni egy molylepkét, ráteszi a lapátjára és viszi. Menet közben a molylepke leesik a lapátjáról.
-Jaaaj! Hol a molylepkém? .... aggódom a molylepkéért!
Mikor indultunk a cukrászdába, Sanyi izgatottan kérdezte:
-és..lesz olyan rajta...hogy zöld frizura?
-??? a frizura azt jelenti, hogy megcsinálod a hajad szépre.
-De Anya! Akkor hogy mondják azt, amik a tortán szoktak lenni?
Igen, volt rajta marcipán figura is.
Lorcsi tőlünk egy vitorláshajót kapott, amivel szeretett volna mindenki egyszerre játszani, de Lóránt nem hagyta:
-NEEEM, NEM ADOM!!! Nekem van előbb születésnapom!!!
Továbbra is nagyon jó evő, bár a paradicsomlevest nem hajlandó megenni. Lehet, hogy azért, mert Sanyi meg szinte csak azt szereti. Mert egyébként tényleg minden megeszik. Bár, volt egyszer egy leves, de szerintem azt is csak azért nem ette, hogy különbözzön Sanyitól, amire azt mondta: De Káli nagyi, majd akkol fogom szeletni, ha Káli nagyi leszek!
A fagyit még mindig lassan, inkább csak kenegeti magát vele. Édességekből szerencsére nem eszik sokat, hamar megunja.
Elfogultság nélkül írom, hogy Lorcsi egy tipikus aranyos gyerek. Nagyon jól tud kedves, odafigyelő, gondos lenni. Amikor különösen kedves szeretne lenni, úgy szólít, hogy kisanya. Nem, nem apától hallotta, ez teljesen egyedi elnevezés, és olyan gyengéden mondja, hogy még szép is. Vagy pl ha talál rajtam egy bibit, megnyugtat, hogy meg fog gyógyulni - olyan együttérző arckifejezéssel, hogy hihetetlen.
Gyűjtögeti az üvegszilánkokat, és kidobja őket. Ezt a Duna-parton én is szorgalmaztam, de mikor Omisban nyaraláskor is azért kellett várni, mert ő fölszedte a földről, akkor Apa már rászólt:
-Lorcsi, hagyd ott azt a szemetet, ne gyűjtsél ilyesmit!
-De ugye nem akalsz te belelépni?
-Nem.
-Hát azélt gyűjtöm.
Egyébként minden vackot fölszed, és eltetet velem. Már tudom, hogy jobb nem ellenkezni, elteszem valahova a kis fadarabokat, levéltöredéket, tobozt, virágrészeket, vagy akár egész nagy kitépett gazt földestől, stb. Elteszem, hazavisszük, és otthon kidobom, ott már nem kéri számon. De az úton jobb, ha nálam van.
Imádja az állatokat. Mindegyiket szeretné megsimogatni, szereti az állatmeséket, és általában azt játsszuk, hogy ő is valamilyen állat, mostanában kisbabazsiráf. De volt már bárányka, kisegér, bagolyfióka, teknősbéka, hal, kis molylepke, kisbabapók... Mikor Klári nagyi fogott két snecit a Dunából, betettük vödörbe, Lorcsi nem bírt elszakadni a vödörtől. Játszott a halakkal, megfogta, kivette, visszaejtette őket. Mondtam ugyan neki, hogy a halaknak ez nem annyira jó, de Lóránt "csak puszit akart adni nekik", és tovább játszott. Halászás befejeztével visszadobtam a halakat a vízbe. Lóránt úgy sírt, hogy még a követ is megindította:
- Ki lesz most a balátom???? Én hal-balátot szeletnék! Ja-ha-ha-haj!!!!!! Nincsen balátom!
Hiába volt minden ésszerű magyarázat, Lóránt csak zokogott.
Másnap nem dobtam vissza a halakat, gondoltam majd ebéd után, addig is még hadd játsszon velük egyet. (Hát igen, megsajnáltam a gyermeket.) Rossz döntés volt. Az ebéd ugyanis nagyon elhúzódott, aztán meg szokatlan módon el is aludtak a gyerekek. Mire visszaértünk a vödörhöz, már nem éltek a halak. Lóránt nem rendült meg, mert akkor éppen nem érdekelte a dolog. Engem viszont nagyon bántott, és megint megfogadtam, hogy nem hagyom többet, hogy a gyereksírás befolyásoljon.
Azóta tudja már Lóránt, hogy az az igazi barátja, akit élni hagy eredeti élőhelyén. Hoztam neki a tengerből különleges kagylóhéjakat. Viszem nagy büszkén, azt hittem lenyűgözöm vele a gyerekeket. Lóránt megfogja a kagylókat, és visszadobta az egészet a vízbe: Hadd éljen. Ott élnek.
Ma pedig a Duna-parton: Anya, a kavicsok is a vízben élnek ugye? visszadobom ezt is....
Bent a házban Lorcsi szól nekem: Anya, találtam egy szöcskét! De ne csapd le, mert finomságot keres! Másnap hasonlóan: Ott egy szöcske! Ott vigyolgott!
Szeretne eltemetni egy molylepkét, ráteszi a lapátjára és viszi. Menet közben a molylepke leesik a lapátjáról.
-Jaaaj! Hol a molylepkém? .... aggódom a molylepkéért!
2012. június 23., szombat
Biciklik
Kint vagyunk a telken, most már szinte egész nyáron. Sanyi megtanult biciklizni a kedvenc bringájával is, ahonnan egyáltalán nem ér le a lába. Apa, anya büszkén nézik, apa gondolatban már komoly biciklitúrákra megy Sanyival. Egészen addig, amíg elmentünk a faluba, és kiderült, hogy Sanyi egyrészt nem tud közlekedni, és nem fogad szót, másrészt egy nagyon lankás, de hosszú emelkedőn nem bírt menni ezzel a komolyabb kerékpárral. Egyszer elesett, onnantól kezdve félt, nem bírt megállni.
Visszatértünk az egyszerűbb biciklihez.
Lóránt is újat tanult: ráült a futóbiciklire! Először fognom kellett, csak úgy volt hajlandó menni vele, merthogy eldől. Egyedül nem is ült rá, de nagyfiús ábrázattal tolta maga előtt. Mikor Sanyi azzal dicsekedett, hogy:
-Anya, nézd milyen gyorsan megyek!!!!
Lóránt eképpen utánozta:
-Anya, nézd milyen gyorsan tolom!
De hó végére már ő is ráül teljesen, és hajtja is magát egyedül, csak éppen nagyon lassan. Azt még hozzá kell tennem, hogy leér ugyan a lába, de nem teljes talppal.
Egyébként tündériek, imádnak evezni, fürdeni, a vízen ringatózni és élvezik a nyarat.
Visszatértünk az egyszerűbb biciklihez.
-Anya, nézd milyen gyorsan megyek!!!!
Lóránt eképpen utánozta:
-Anya, nézd milyen gyorsan tolom!
De hó végére már ő is ráül teljesen, és hajtja is magát egyedül, csak éppen nagyon lassan. Azt még hozzá kell tennem, hogy leér ugyan a lába, de nem teljes talppal.
2012. június 15., péntek
Sanyi mondásai
Mindketten félnek a vihartól, Lóránt jobban, Sanyi kevésbé. Ő szokta bátorítani Lórántot, aki teljesen átadja magát a félésnek, és hisztisen sír. Sanyi:
Az égnek az a beszélése, hogy dörög... nem szeretem ezt az állandó viharlevést.
Néha már jól mondja az R-et:
Nézd, Klári nagyi, tudom mondani: Róránt!
Nem az van, amit Sanyi szeretne. Hiszti, sírás...Akkor nagyon szomorú lesz az arcom!.. Nézd, milyen szomorú az arcom. (Lebiggyesztett szájjal sír.)
Sanyi nagyon koszos.
De csak egy kosz van rajta... csillog-villogós, azt nem kell lemosni, mert szépen csillog-villog.... Ja, most már nem... most rosszul csillog-villog.
Énekelek, Sanyi figyel.
-Anya, az Óvónéninek másmilyen csengő hangja van!
-(Hirtelen nem tudtam, hogy a mobilról beszél-e a gyerek, ezért a torkomra mutattam, és megkérdeztem, milyen hangra gondolt Sanyi.) Innen jön?
-Nem, a szájából.
-(Ja, persze..) és szebb?
-Igen. A tied is szép, csak nem szebb. A tied egy kicsit rosszabb.
Sanyi hosszasan fésülködik hajmosás után: Most olyan csinos lettem, mint egy lány.
Sanyi újabban panaszkodik, hogy nem szeret járni, sétálni.
-Annyira fáj, hogy leszakad a derekam!
-Sanyi, hol a derekad?
Magára néz kutatva, majd azt mondja:
-Most én sem látom.
Lóránt egyébként ezt eltanulta, neki is mindig fáj a dereka, de ő habozás nélkül mutatja a hasát.
-Ez ebihal, ez ebicsuka.
-Szemdögöld (szemöldök)
-tesz - teszett
Lemennek a gyerekek a nagymamához egy hétre. Öltözködünk az ajtóban, Sany:
-Anya, neked most elvesznek a gyerekeid?
Lóránt:.. mel a tojás nem zsílos..csak a ...sült csirke zsíros.
Sanyi: Meg a Ferinek a biciklijének a lánca...az koszos zsíros.
És a legjobb:
Anya, én úgy szeretlek, hogy... elájulok tőle.
Az égnek az a beszélése, hogy dörög... nem szeretem ezt az állandó viharlevést.
Néha már jól mondja az R-et:
Nézd, Klári nagyi, tudom mondani: Róránt!
Nem az van, amit Sanyi szeretne. Hiszti, sírás...Akkor nagyon szomorú lesz az arcom!.. Nézd, milyen szomorú az arcom. (Lebiggyesztett szájjal sír.)
Sanyi nagyon koszos.
De csak egy kosz van rajta... csillog-villogós, azt nem kell lemosni, mert szépen csillog-villog.... Ja, most már nem... most rosszul csillog-villog.
Énekelek, Sanyi figyel.
-Anya, az Óvónéninek másmilyen csengő hangja van!
-(Hirtelen nem tudtam, hogy a mobilról beszél-e a gyerek, ezért a torkomra mutattam, és megkérdeztem, milyen hangra gondolt Sanyi.) Innen jön?
-Nem, a szájából.
-(Ja, persze..) és szebb?
-Igen. A tied is szép, csak nem szebb. A tied egy kicsit rosszabb.
Sanyi hosszasan fésülködik hajmosás után: Most olyan csinos lettem, mint egy lány.
Sanyi újabban panaszkodik, hogy nem szeret járni, sétálni.
-Annyira fáj, hogy leszakad a derekam!
-Sanyi, hol a derekad?
Magára néz kutatva, majd azt mondja:
-Most én sem látom.
Lóránt egyébként ezt eltanulta, neki is mindig fáj a dereka, de ő habozás nélkül mutatja a hasát.
-Ez ebihal, ez ebicsuka.
-Szemdögöld (szemöldök)
-tesz - teszett
Lemennek a gyerekek a nagymamához egy hétre. Öltözködünk az ajtóban, Sany:
-Anya, neked most elvesznek a gyerekeid?
Lóránt:.. mel a tojás nem zsílos..csak a ...sült csirke zsíros.
Sanyi: Meg a Ferinek a biciklijének a lánca...az koszos zsíros.
És a legjobb:
Anya, én úgy szeretlek, hogy... elájulok tőle.
2012. június 13., szerda
Lóránt mondásai
Lóránt már nem annyira féltékeny, de nagyon anyás. Heti kétszer jártam elvileg sportolni, de Lóránt leszoktatott róla. Ha otthon felvettem a sportcipőmet, hogy abban menjünk le a játszótérre, Lóránt azonnal gyanút fogott:
-Elmész koltolni? (=sportolni)
Lóránt a fogkefék közül válogat.
-De hát miért szeretnéd most a pirosat, ha eddig jó volt a kék?
-Ilyen a élet.
(Sanyi meg a hasát szereti mosni az elektromos fogkefével.)
-Anya, nekem nagyon finom a vegyszeles husi! (=fűszeres)
-Mel este hegedül altatózenét a hangya... a tücsök...annyira tetszik nekem ez a zene.... de a tücsök nem tudja a csiribirit. (Lóránt kedvenc dala, együtt szoktunk táncolni rá.)
-Az Isten áldjon meg, Lóránt!
Ez gyakran elhangzik, de Lorcsi félre értette. "áldjon meg" helyett "áldjamba" vagy "ágyamba". Játék közben egyszer csak feláll, és kiszalad a WC-re, közben ezt motyogja:
-Jaj, de kakilnom kell... az Isten ágyamba...
-Miért olyan párás a fa?
-Nem tudom, Lorcsi. (Nem volt energiám megfejteni a kérdést.)
-Szelintem azélt, melt mindenhol kedd van. (=köd)
Egyik reggel felébred, és első szava:
-Jaj, de párás a lábam.
Lecsúszott a nadrágja a popsiján, így ült a kocsiban.
-Jaj, kikötődött a popsim!
-Anya, neked nagyon nagy a ollod! (Nem igaz, csak a gyerekek turcsi orrához képest.)
-és tetszik neked?
-Nem.
-És a fülem tetszik? a hajam, a szemem...stb?
-Hát, inkább nem.
-Akkor mi tetszik rajtam?
-Hát, .... semmi.
-Ó, akkor kész. Csúnya vagyok.
-Igen.
Azt hittem, ezt a témát megbeszéltük, de másnap még hozzátette Lorcsi, hogy a hangom sem tetszik neki.
Lorcsi reggel nyűgösen ébred, szeretetre, ölelgetésre vágyik.
-Anya!!! Légyszíves szeletlek.
-Elmész koltolni? (=sportolni)
Lóránt a fogkefék közül válogat.
-De hát miért szeretnéd most a pirosat, ha eddig jó volt a kék?
-Ilyen a élet.
(Sanyi meg a hasát szereti mosni az elektromos fogkefével.)
-Anya, nekem nagyon finom a vegyszeles husi! (=fűszeres)
-Mel este hegedül altatózenét a hangya... a tücsök...annyira tetszik nekem ez a zene.... de a tücsök nem tudja a csiribirit. (Lóránt kedvenc dala, együtt szoktunk táncolni rá.)
-Az Isten áldjon meg, Lóránt!
Ez gyakran elhangzik, de Lorcsi félre értette. "áldjon meg" helyett "áldjamba" vagy "ágyamba". Játék közben egyszer csak feláll, és kiszalad a WC-re, közben ezt motyogja:
-Jaj, de kakilnom kell... az Isten ágyamba...
-Miért olyan párás a fa?
-Nem tudom, Lorcsi. (Nem volt energiám megfejteni a kérdést.)
-Szelintem azélt, melt mindenhol kedd van. (=köd)
Egyik reggel felébred, és első szava:
-Jaj, de párás a lábam.
Lecsúszott a nadrágja a popsiján, így ült a kocsiban.
-Jaj, kikötődött a popsim!
-Anya, neked nagyon nagy a ollod! (Nem igaz, csak a gyerekek turcsi orrához képest.)
-és tetszik neked?
-Nem.
-És a fülem tetszik? a hajam, a szemem...stb?
-Hát, inkább nem.
-Akkor mi tetszik rajtam?
-Hát, .... semmi.
-Ó, akkor kész. Csúnya vagyok.
-Igen.
Azt hittem, ezt a témát megbeszéltük, de másnap még hozzátette Lorcsi, hogy a hangom sem tetszik neki.
Lorcsi reggel nyűgösen ébred, szeretetre, ölelgetésre vágyik.
-Anya!!! Légyszíves szeletlek.
2012. június 9., szombat
A játék heve
-Hol van az a rózsaszín haalcska?.. üh..üh...
-Sanyi, pisilni kell? Akkor menjél pisilni!
-..üh...üh.... nem érek rá!!!
Persze, amikor emiatt bepisil valamelyik gyerek, az már nem olyan vicces... Különösen nem, ha Lóránt pisil, és a parkettára, mert épp nincs rajta ruha. Minden egyes bilis pisilésnél ugyanis levesz mindent, és vissza már nem veszi.
Sanyi konyhásat játszik, főzőcskézik.
-Megfőzöm az anyát!
-Jaj, ne főzz meg, én azt nem szeretném.
Sanyi döbbent hangon kérdezi:
-Sanyi, pisilni kell? Akkor menjél pisilni!
-..üh...üh.... nem érek rá!!!
Persze, amikor emiatt bepisil valamelyik gyerek, az már nem olyan vicces... Különösen nem, ha Lóránt pisil, és a parkettára, mert épp nincs rajta ruha. Minden egyes bilis pisilésnél ugyanis levesz mindent, és vissza már nem veszi.
Sanyi konyhásat játszik, főzőcskézik.
-Megfőzöm az anyát!
-Jaj, ne főzz meg, én azt nem szeretném.
Sanyi döbbent hangon kérdezi:
-Nyersen egyelek meg?
-Mi ez a nagy csönd gyerekek?
-Csak lefestem a tenyerem.
-Jól van kisfiam...
2012. június 5., kedd
Évzáró az óvodában
Sajnos ide nem tehetek fel képet, mert a többi gyerek személyiségi jogait csúnyán megsérteném.... Fél körbe felálltak a napocskások, és elénekelték a legszebb dalaikat, elmondták a legjobb mondókákat. Volt két kisgyerek, akik sírással kezdték, és én egy nagyon büszke anyuka voltam, hogy ezúttal nem az én kisfiam sír és szorongatja a kezemet.
Sanyi ment végig a többiekkel, nézte az óvónénit, nézte a szülőket, és láttam rajta, hogy nem érti, mi ez az egész. Mutogatta, amit kellett, de nem nagyon mondta a szövegeket, pedig tudta mindegyiket. Itthon sokat elmondott belőle, és mikor megkérdeztük, hogy az évzáró ünnepségen miért nem mondta, azt mondta azért, mert azt hitte az óvónénik szerepelnek.
Sanyi ment végig a többiekkel, nézte az óvónénit, nézte a szülőket, és láttam rajta, hogy nem érti, mi ez az egész. Mutogatta, amit kellett, de nem nagyon mondta a szövegeket, pedig tudta mindegyiket. Itthon sokat elmondott belőle, és mikor megkérdeztük, hogy az évzáró ünnepségen miért nem mondta, azt mondta azért, mert azt hitte az óvónénik szerepelnek.
2012. május 27., vasárnap
Keresztelő
Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél;
Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél;
Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet,
Hogy társam légy e földön.
Hétvégén Jancsit is megkeresztelte a kelesztnéni. Lóránt nagyon félt, többször is elmondta, hogy ő már meg van keresztelve, őt már nem kell. Végig a kezemben kellett tartanom, hogy nyugodt legyen. Az énekeskönyvet nézegettük Sanyival és Lóránttal, a kottákról és hangjegyekről meséltem, hogy azok rövid és hosszú vonatok, némelyik felfordult. Egész jól bírták.
Jancsika csodálatos volt, egyáltalán nem sírt, egész sokáig bírta. Az úrvacsoránál kezdett nyűgösködni, akkor kimentünk a gyerekekkel. (Pünkösdi ünnepi istentisztelet volt.)
Sanyi egy ideje mondogatja, hogy ő inkább katolikus szeretne lenni. El sem tudom képzelni, hogy ez honnan jött. Talán, ha azt mondom neki, hogy akkor még egyszer meg kell keresztelkedni, letesz erről a szándékáról.
Jancsika most már elüldögél egy darabig egyedül is a földön, de egy idő után felborul. Szeret tapsolni, imád fürdeni, hatalmasakat rúgkapál és fröcsköl közben, rengeteget nevet, idegenekre is nagyokat mosolyog. Nyolc hónaposan 11 kiló, amivel minden eddig rekordot megdönt. Sajnos, elég sokat kell most is cipelgetni, mert hamar elunja a fekvést, az ülést még hamarabb, és már nagyon kíváncsi mindenre. Egyszer-kétszer előfordult már, hogy átaludta az éjszakát, és az is, hogy délelőtt nem aludt. (Ez nagyon jó, hiszen akkor a nagyokkal egy időben alszik.) Nagyrészt még anyatejes, mostanában kezdett el bébiételeket enni. Napi egyszer eszik bébiételt, és csak egy negyed, vagy fél dobozzal, leginkább gyümölcsös dolgokat.
Két kicsi foga már nőtt alul, a cumit teljesen eldobta. Eleinte még hagyta magát cumival megvígasztalni, most már föl kell venni kézbe, nincs mese.
Testvérei nagyon szeretnek kisbabásat játszani. Ilyenkor rugdosnak, fröcskölnek, és kikérik maguknak, hiszen ők csak kisbabák...
Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél;
Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet,
Hogy társam légy e földön.
Hétvégén Jancsit is megkeresztelte a kelesztnéni. Lóránt nagyon félt, többször is elmondta, hogy ő már meg van keresztelve, őt már nem kell. Végig a kezemben kellett tartanom, hogy nyugodt legyen. Az énekeskönyvet nézegettük Sanyival és Lóránttal, a kottákról és hangjegyekről meséltem, hogy azok rövid és hosszú vonatok, némelyik felfordult. Egész jól bírták.
Sanyi egy ideje mondogatja, hogy ő inkább katolikus szeretne lenni. El sem tudom képzelni, hogy ez honnan jött. Talán, ha azt mondom neki, hogy akkor még egyszer meg kell keresztelkedni, letesz erről a szándékáról.
Jancsika most már elüldögél egy darabig egyedül is a földön, de egy idő után felborul. Szeret tapsolni, imád fürdeni, hatalmasakat rúgkapál és fröcsköl közben, rengeteget nevet, idegenekre is nagyokat mosolyog. Nyolc hónaposan 11 kiló, amivel minden eddig rekordot megdönt. Sajnos, elég sokat kell most is cipelgetni, mert hamar elunja a fekvést, az ülést még hamarabb, és már nagyon kíváncsi mindenre. Egyszer-kétszer előfordult már, hogy átaludta az éjszakát, és az is, hogy délelőtt nem aludt. (Ez nagyon jó, hiszen akkor a nagyokkal egy időben alszik.) Nagyrészt még anyatejes, mostanában kezdett el bébiételeket enni. Napi egyszer eszik bébiételt, és csak egy negyed, vagy fél dobozzal, leginkább gyümölcsös dolgokat.
Két kicsi foga már nőtt alul, a cumit teljesen eldobta. Eleinte még hagyta magát cumival megvígasztalni, most már föl kell venni kézbe, nincs mese.
2012. május 25., péntek
Sanyi hőbörög
Lórántnál enyhült valamennyire a féltékenység, mióta kedd délelőtt Lóránt napot tartunk, és együtt megyünk a postára, piacra, stb. A héten Sanyi kezdett kezelhetetlen lenni. Rengeteget rosszalkodik, folyamatosan hőbörög. Ha valamit szóvá teszek, azonnal Losszanya vagyok, ha meg valamilyen büntetést helyezek kilátásba, szemtelenül kiabálja, hogy bocsánat, nem fogok többet ilyet csinálni. Persze, nem gondolja komolyan, csak kiabálja, mint egy rigmust, de aztán csinálja tovább gátlástalanul.
-Meg ne halljam ezt mégegyszel, hogy Pakoljál Sanyi!
-Nem fogom felvenni a nadrágot!
-Jó, nem kell felvenni.
-De kelljen! De nem fogom...
Valamiért nagyon szeretett volna haragudni rám, kereste az indokokat.
-Mondd, hogy nem szép a kabátom! ...csóválja a fejét.... Lossz anya!... ruhában menjél fürdeni... kicsit gondolkozik...Bocsánat, ne menjél ruhába...csak nagyon haragszom rád.
Nem akar ebédelni, még azt sem akarja megkóstolni (sem), amit egyébként szeret. Alkudozik, egyszer csak kifakad.
-Ezt nem lehet velem csinálni, hogy megkóstolom a kukoricát, és nem kapok utána pudingot!!!!!
-Jaaj, mél van ilyen kevés almalé?... Ittál?... Mél ittál?.... Én azt akalom, hogy nekem sok legyen!....hosszabb szünet, majd maga elé motyogja... Jaj, bocsánat, hogy megengedtem nektek, hogy igyatok almalét...
-Sanyi, tegnap ízlett neked a vajaskenyér, most miért nem eszed meg????
-Nem, tegnap sem ízlett. Bocsánat, hogy megettem.
Hosszas alkudozás után sem hajlandó megenni, nem is kap semmi mást. Nagyon mérges rám.
-Milyen rossz ez az anya!!
-Sanyi, tudod te milyen egy rossz anya? Például sokszor jól pofonvágja a gyerekét. Legyek rossz anya?
-Igen! És NEM vágja pofon a gyerekét.
-Látod, akkor nem vagyok rossz anya, rendben?
És ekkor Sanyi benyögte azt, amitől majd hanyattvágtam magam a röhögéstől. Tökéletesen eltanult sokat sejtető, ironikus hangsúllyal:
-....ezt most inkább nem hallottam.
-Most menjél el anya... Ilyenkor valami rosszaságra készül.... Nem másztam föl ide!..öö.. nem akkol másztam föl, amikol megjöttél.
-Anya, ehetem?
Ezredszerre kérdezi, kissé ingerülten válaszolom, hogy IGEN! Erre ő is elveszti a türelmét:
-Szépen mondjad, hogy igen!
-Igen. (szépen mondom)
-De ne most! Majd ha kéldezem!... Anya ehetem?
Azért van olyan is, hogy nem bír velem. Félig könnyek közt olyat szeretne mondani, amivel nagyon megbánt:
-és...és...csúnya a ház!...csúnya a Jancsika...ez a büntetésed!
-Sanyikám, mondd miért vagy ilyen?
-Így teremtett meg a Jézuska.
-Meg ne halljam ezt mégegyszel, hogy Pakoljál Sanyi!
-Nem fogom felvenni a nadrágot!
-Jó, nem kell felvenni.
-De kelljen! De nem fogom...
Valamiért nagyon szeretett volna haragudni rám, kereste az indokokat.
-Mondd, hogy nem szép a kabátom! ...csóválja a fejét.... Lossz anya!... ruhában menjél fürdeni... kicsit gondolkozik...Bocsánat, ne menjél ruhába...csak nagyon haragszom rád.
Nem akar ebédelni, még azt sem akarja megkóstolni (sem), amit egyébként szeret. Alkudozik, egyszer csak kifakad.
-Ezt nem lehet velem csinálni, hogy megkóstolom a kukoricát, és nem kapok utána pudingot!!!!!
-Jaaj, mél van ilyen kevés almalé?... Ittál?... Mél ittál?.... Én azt akalom, hogy nekem sok legyen!....hosszabb szünet, majd maga elé motyogja... Jaj, bocsánat, hogy megengedtem nektek, hogy igyatok almalét...
-Sanyi, tegnap ízlett neked a vajaskenyér, most miért nem eszed meg????
-Nem, tegnap sem ízlett. Bocsánat, hogy megettem.
Hosszas alkudozás után sem hajlandó megenni, nem is kap semmi mást. Nagyon mérges rám.
-Milyen rossz ez az anya!!
-Sanyi, tudod te milyen egy rossz anya? Például sokszor jól pofonvágja a gyerekét. Legyek rossz anya?
-Igen! És NEM vágja pofon a gyerekét.
-Látod, akkor nem vagyok rossz anya, rendben?
És ekkor Sanyi benyögte azt, amitől majd hanyattvágtam magam a röhögéstől. Tökéletesen eltanult sokat sejtető, ironikus hangsúllyal:
-....ezt most inkább nem hallottam.
-Most menjél el anya... Ilyenkor valami rosszaságra készül.... Nem másztam föl ide!..öö.. nem akkol másztam föl, amikol megjöttél.
-Anya, ehetem?
Ezredszerre kérdezi, kissé ingerülten válaszolom, hogy IGEN! Erre ő is elveszti a türelmét:
-Szépen mondjad, hogy igen!
-Igen. (szépen mondom)
-De ne most! Majd ha kéldezem!... Anya ehetem?
Azért van olyan is, hogy nem bír velem. Félig könnyek közt olyat szeretne mondani, amivel nagyon megbánt:
-és...és...csúnya a ház!...csúnya a Jancsika...ez a büntetésed!
-Sanyikám, mondd miért vagy ilyen?
-Így teremtett meg a Jézuska.
2012. május 15., kedd
Lóránt és a lelki vígasz
A minap kiakadtam, mert egy járókelő leteremtett, hogy nincs bennem semmi szeretet, úgy bánok a gyerekekkel. (Ráncigáltam Lórántot.) Amúgy sem voltam derűs kedvemben (Lórántot is ráncigálni kellett, ugyebár), és mikor hazaértünk, még mindig ezen bosszankodtam, hogy mi mindent kellett volna mondanom a nőnek. Itthon ölembe vettem Lorcsit, és megbeszéltük, hogy de igenis van bennem szeretet, és hogy micsoda butaságokat mondott az a néni. Mondtam is neki, hogy most nagyon ideges vagyok emiatt.
-Mél?.. Neked ezeket mondta?... de most mál nem mondja ezt!
És milyen igaza van.
Egyik reggel (a rádió szerint is a nap legstresszesebb időszaka), kicsit mérges hangon mondom Lórántnak, hogy jöjjön oda.
-Gyere ide Lóránt.
Érzi, hogy nem vagyok kedves, azt mondja:
-Megversz? (nem szoktam, csak fenyegetőzni vele.)
-Nem, felöltöztetlek.
-Akkor mosolyogjál!
Ettől úgy ledöbbentem, hogy hirtelen nem tudtam rá mit mondani, ezért inkább azt kérdeztem, amit ők is másodpercenként, még egy kicsit szégyelltem is magam, hogy így kizökkentem szegény gyereket.
-Miért?
De mézédes kisfiamat nem zökkentettem ki:
-Melt szeletlek.
Azért szokott mérges is lenni rám. Egyszer nagyon szenvedve, elnyújtott hangon azt mondta nekem:
-Egyen meg.. valaki téged..
Mostanában nagyon féltékeny Jancsikára. Anyásabb lett, hisztisebb, agresszívabb.
-Szülessen még egy ugyanolyan kisbaba, mint a Jaccsika... Azél, hogy legyen nekem is kisbabám.
Kint voltunk a telken, mikor Lóránt valami apróság miatt rázendített az év hisztijére, és üvöltött. Leültettem a lépcsőre, egy kicsit távolabb tőlünk, hogy ne kelljen hallgatni. Történetesen a lépcsőre sütött a nap.
Lóránt leül, és üvölt tovább:
-Most E-GYE-DÜL napozzak?
Ritkán tudok a két itthon lévő gyerek mellett telefonálni, mert valamelyik biztos foglalkoztatni kezd közben. Ezért aztán, mikor egy fontos hívást tényleg el kellett intéznem, és nem várhattam vele hetekig, azt mondtam Lórántnak, hogy maradjon csöndben amíg beszélek, mert egy nagyon mérges nénivel beszélek... Félig meddig működött... Lóránt végig ott állt mellettem, és suttogott a fülembe, hogy mi van a nénivel...
Lóránt felébredt délutáni alvásából. Fölállt az ágyban és nyűgösen, hisztisen követeli: Vegyél má ki az ágyból!!!... Kivettem.... Erre azt mondja angyalkává változva: Köszönöm szépen a segítséget.
Lóránt egyébként nagyon könnyen elalszik délután is, este is. Egyszer volt csak, hogy fáradtan és nyűgösen azt mondta: Anya, én akkol sem vagyok fáladt, amikol fáladt vagyok.
Lóránt kergeti a galambokat, de azok mindig elröpülnek előle. (Amióta Sanyi erre rájött, ő is nagyon bátran kergeti a galambokat.) Lóránt méltatlankodva kérdezi:
-Mélt mindig elrepül?
-Mert megijed tőled.
-De megígélem, hogy visszateszem a földre!
-Mél?.. Neked ezeket mondta?... de most mál nem mondja ezt!
És milyen igaza van.
Egyik reggel (a rádió szerint is a nap legstresszesebb időszaka), kicsit mérges hangon mondom Lórántnak, hogy jöjjön oda.
-Gyere ide Lóránt.
Érzi, hogy nem vagyok kedves, azt mondja:
-Megversz? (nem szoktam, csak fenyegetőzni vele.)
-Nem, felöltöztetlek.
-Akkor mosolyogjál!
Ettől úgy ledöbbentem, hogy hirtelen nem tudtam rá mit mondani, ezért inkább azt kérdeztem, amit ők is másodpercenként, még egy kicsit szégyelltem is magam, hogy így kizökkentem szegény gyereket.
-Miért?
De mézédes kisfiamat nem zökkentettem ki:
-Melt szeletlek.
Azért szokott mérges is lenni rám. Egyszer nagyon szenvedve, elnyújtott hangon azt mondta nekem:
-Egyen meg.. valaki téged..
Mostanában nagyon féltékeny Jancsikára. Anyásabb lett, hisztisebb, agresszívabb.
-Szülessen még egy ugyanolyan kisbaba, mint a Jaccsika... Azél, hogy legyen nekem is kisbabám.
Kint voltunk a telken, mikor Lóránt valami apróság miatt rázendített az év hisztijére, és üvöltött. Leültettem a lépcsőre, egy kicsit távolabb tőlünk, hogy ne kelljen hallgatni. Történetesen a lépcsőre sütött a nap.
Lóránt leül, és üvölt tovább:
-Most E-GYE-DÜL napozzak?
Ritkán tudok a két itthon lévő gyerek mellett telefonálni, mert valamelyik biztos foglalkoztatni kezd közben. Ezért aztán, mikor egy fontos hívást tényleg el kellett intéznem, és nem várhattam vele hetekig, azt mondtam Lórántnak, hogy maradjon csöndben amíg beszélek, mert egy nagyon mérges nénivel beszélek... Félig meddig működött... Lóránt végig ott állt mellettem, és suttogott a fülembe, hogy mi van a nénivel...
Lóránt felébredt délutáni alvásából. Fölállt az ágyban és nyűgösen, hisztisen követeli: Vegyél má ki az ágyból!!!... Kivettem.... Erre azt mondja angyalkává változva: Köszönöm szépen a segítséget.
Lóránt egyébként nagyon könnyen elalszik délután is, este is. Egyszer volt csak, hogy fáradtan és nyűgösen azt mondta: Anya, én akkol sem vagyok fáladt, amikol fáladt vagyok.
Lóránt kergeti a galambokat, de azok mindig elröpülnek előle. (Amióta Sanyi erre rájött, ő is nagyon bátran kergeti a galambokat.) Lóránt méltatlankodva kérdezi:
-Mélt mindig elrepül?
-Mert megijed tőled.
-De megígélem, hogy visszateszem a földre!
2012. május 3., csütörtök
Ők mondják
Lóránt
-elmondja a Mit sütsz, kis szűcs-öt: Miszü sziszü...mit találtál?
-kedvenc játéka a líge-lóga lábája
-saját mondókája, amit Sanyival együtt szavalnak boldogan: Pettene, pettene, te vagy Lólánt / Saa-nyi
-egy másik mondóka: Heló, én vagyok a fee-te, fuu-ta. A mondóka közben egy pár papucsot kell összeütögetni, ez a fetefutázás.
-gyakran kéri, hogy husikázzam meg.-Lóránt néha még mindig ismételgeti a mondatai elejét. (Ez tavaly nyáron volt nagyon jellemző a beszédére.) Pl: Ez elektromos, elek?
-kicsengült! (csengetett a mikró)
-viszkelődik a süni...
-Evés közben nézi apa levesét. Apánál a tenger...nem, a leves fenekén van a sok finomság.
-Jó volt a sétálás, Lorcsi? Nem, csak tetszett.
-Apa levágatta a haját tüsire, úgy jött haza: Le van nyílva a hajad! Nagyon éldekes apa van itt.
-Lóránt felvette az új hátizsákját. Megmutatom apának, milyen csinos a hátam.
-Kélek vitorláshajót! .... Neem, inkább most!... Nem születésnapi vitorláshajót, inkább CSAK vitorláshajót!
Sanyi: (már néha szépen mondja az R-t)
-megvidámozom a Jancsikát ...odamegy, és azt mondja neki gyogyós hangon: Tyátyátyátyá, Jancsika... ebből lett a megtyátyátyázni, de ezt már én találtam ki.
-betegórisiz.. ez azt jelenti, hogy megfertőzni. A márciusi betegségek idején sokszor szeretgették Jancsikát, és bizony meg is fertőzték..
-reggelire nagyon sokszor csokigolyót esznek tejbe áztatva. Az új tej? nem aludt tej?...csokigolyói tej?
-és még sokabbat
-Sanyi megtanulta a feltételes módot is használni: ha ez így lenne volna,... ha én énekelnék volna, ... úgy topogok, mintha dobolnának volna.
-megütöttem a fejem térdén (álla), a kezem térde (könyöke)
-Mióta óvodába jár, tanult egy kis illemtant, hogyan kell enni, de továbbra is úgy eszik, mint egy disznó. Anya ehetem? Igen, Sanyi... Akkol eszem...
-tízig nagyon jól tud számolni, utána: tíz, tizenegy,... hatodik, hetedik. (Lóránt gyakran megdícséri Sanyit, hogy milyen szépen számol.)
Mindketten:
-Néha megkérdezik az anyajegyeimre, hogy azok mik, mondom, hogy anyajegy. Ennek mintájára Sanyi talált magán Sanyijegyet, Lóránt meg Lórántjegyet.
-Az igekötőket még nem használják helyesen, pl: Miért elengedte?
-Ez nem ugyanaz, csak olyan, mint. Hasonlít.
-mozdonyelej, hajóelej...
-Sanyi már tudott egyszer szépen beszélni, de kb fél éve elkezdett ilyen csúnyán beszélni, pl: Simogaccsál. Lóránt átvette tőle, és most mindent cs-vel mondanak.
-elmondja a Mit sütsz, kis szűcs-öt: Miszü sziszü...mit találtál?
-kedvenc játéka a líge-lóga lábája
-saját mondókája, amit Sanyival együtt szavalnak boldogan: Pettene, pettene, te vagy Lólánt / Saa-nyi
-egy másik mondóka: Heló, én vagyok a fee-te, fuu-ta. A mondóka közben egy pár papucsot kell összeütögetni, ez a fetefutázás.
-gyakran kéri, hogy husikázzam meg.-Lóránt néha még mindig ismételgeti a mondatai elejét. (Ez tavaly nyáron volt nagyon jellemző a beszédére.) Pl: Ez elektromos, elek?
-kicsengült! (csengetett a mikró)
-viszkelődik a süni...
-Evés közben nézi apa levesét. Apánál a tenger...nem, a leves fenekén van a sok finomság.
-Jó volt a sétálás, Lorcsi? Nem, csak tetszett.
-Apa levágatta a haját tüsire, úgy jött haza: Le van nyílva a hajad! Nagyon éldekes apa van itt.
-Lóránt felvette az új hátizsákját. Megmutatom apának, milyen csinos a hátam.
-Kélek vitorláshajót! .... Neem, inkább most!... Nem születésnapi vitorláshajót, inkább CSAK vitorláshajót!
Sanyi: (már néha szépen mondja az R-t)
-megvidámozom a Jancsikát ...odamegy, és azt mondja neki gyogyós hangon: Tyátyátyátyá, Jancsika... ebből lett a megtyátyátyázni, de ezt már én találtam ki.
-betegórisiz.. ez azt jelenti, hogy megfertőzni. A márciusi betegségek idején sokszor szeretgették Jancsikát, és bizony meg is fertőzték..
-reggelire nagyon sokszor csokigolyót esznek tejbe áztatva. Az új tej? nem aludt tej?...csokigolyói tej?
-és még sokabbat
-Sanyi megtanulta a feltételes módot is használni: ha ez így lenne volna,... ha én énekelnék volna, ... úgy topogok, mintha dobolnának volna.
-megütöttem a fejem térdén (álla), a kezem térde (könyöke)
-Mióta óvodába jár, tanult egy kis illemtant, hogyan kell enni, de továbbra is úgy eszik, mint egy disznó. Anya ehetem? Igen, Sanyi... Akkol eszem...
-tízig nagyon jól tud számolni, utána: tíz, tizenegy,... hatodik, hetedik. (Lóránt gyakran megdícséri Sanyit, hogy milyen szépen számol.)
Mindketten:
-Néha megkérdezik az anyajegyeimre, hogy azok mik, mondom, hogy anyajegy. Ennek mintájára Sanyi talált magán Sanyijegyet, Lóránt meg Lórántjegyet.
-Az igekötőket még nem használják helyesen, pl: Miért elengedte?
-Ez nem ugyanaz, csak olyan, mint. Hasonlít.
-mozdonyelej, hajóelej...
-Sanyi már tudott egyszer szépen beszélni, de kb fél éve elkezdett ilyen csúnyán beszélni, pl: Simogaccsál. Lóránt átvette tőle, és most mindent cs-vel mondanak.
2012. április 28., szombat
Az idő
Lóránt:
-Mi balátok vagyunk, mindig balátok vagyunk. Holnap is.... és tegnap is....és kettőkor is..
-Ne hívjuk fel Malika mamát, melt félek, hogy azt fogja mondani, hogy ... hét óla múlva jön, és az olyan sokála van.
Beszélgetünk Sanyival.
-Anya, ma tegnap van?
-Nem, ma ma van.
-Akkol legyen megint tegnap!
-Hát azt nem lehet Sanyikám.....stb..
Sanyi majdnem sírva:
-Elmúlt? De én elfelejtettem megkérdezni, hogy tegnap van-e!
Hát, igen, nehéz dolog ez a tegnap. A gyerekeknél mindenesetre bármi, ami a múltban történt, akár csak reggel, akár fél éve, mindenre azt mondják: a tegnap.
-Most rögtön szeretnéd, Lóránt?
-Nem! Most!
Lóránt nagyon szeretne valamit megkapni, ezért a lépcsőn felfelé jövet, boldog mosollyal bejelenti, hogy azt ő karácsonyra megkapja. Felérünk, eltelik kettő perc.
-Most mál kezd kalácsonykol lenni.
Sanyi egyre jobban utálja a délutáni alvást.
-Mikor lesz ébresztő?
-Amikor kint már sötét van. (Télen még bátran válaszolhattam ezt.)
-Mikor lesz kint sötét?
-Két óra múlva.
-Mikor lesz két óra múlva?
Nem tudom szegénynek megmagyarázni, hogy mikor. Ha azt mondom sokára, eluralkodik rajta a hiszti és a pánik. Ha azt mondom, csak kicsit kell aludni, az nála kb 10 perc. Egyszer a vekkeren mutattam, hogy ha itt és itt van a mutató, akkor jöhet ki. Erre bevitte magával a vekkert, és azt bámulta mereven. Kb háromszor kijött, hogy szerinte már ott van a mutató, egyszer tekergette is egy kicsit - mindent csinál, mindent kitalál, csak aludni ne kelljen.
-Mi balátok vagyunk, mindig balátok vagyunk. Holnap is.... és tegnap is....és kettőkor is..
-Ne hívjuk fel Malika mamát, melt félek, hogy azt fogja mondani, hogy ... hét óla múlva jön, és az olyan sokála van.
Beszélgetünk Sanyival.
-Anya, ma tegnap van?
-Nem, ma ma van.
-Akkol legyen megint tegnap!
-Hát azt nem lehet Sanyikám.....stb..
Sanyi majdnem sírva:
-Elmúlt? De én elfelejtettem megkérdezni, hogy tegnap van-e!
Hát, igen, nehéz dolog ez a tegnap. A gyerekeknél mindenesetre bármi, ami a múltban történt, akár csak reggel, akár fél éve, mindenre azt mondják: a tegnap.
-Most rögtön szeretnéd, Lóránt?
-Nem! Most!
Lóránt nagyon szeretne valamit megkapni, ezért a lépcsőn felfelé jövet, boldog mosollyal bejelenti, hogy azt ő karácsonyra megkapja. Felérünk, eltelik kettő perc.
-Most mál kezd kalácsonykol lenni.
Sanyi egyre jobban utálja a délutáni alvást.
-Mikor lesz ébresztő?
-Amikor kint már sötét van. (Télen még bátran válaszolhattam ezt.)
-Mikor lesz kint sötét?
-Két óra múlva.
-Mikor lesz két óra múlva?
Nem tudom szegénynek megmagyarázni, hogy mikor. Ha azt mondom sokára, eluralkodik rajta a hiszti és a pánik. Ha azt mondom, csak kicsit kell aludni, az nála kb 10 perc. Egyszer a vekkeren mutattam, hogy ha itt és itt van a mutató, akkor jöhet ki. Erre bevitte magával a vekkert, és azt bámulta mereven. Kb háromszor kijött, hogy szerinte már ott van a mutató, egyszer tekergette is egy kicsit - mindent csinál, mindent kitalál, csak aludni ne kelljen.
2012. április 22., vasárnap
Bicikli
Sanyi megtanult egyensúlyosan biciklizni. Pár nap alatt. Azóta a bicikli a szerelme. Úgy örültem neki, hogy megígértem, csinálok neki biciklis tortát.
-És olyan bicikli lesz lajta, hogy nincs itt kettő kicsi keleke?
Az első igazi biciklis napot követő másnap reggel izgatottan ébred.
-Valamire nagyon kíváncsi vagyok, de nem tudom mi az..... Ja igen!!! A nalancssálga bicikli!
-És olyan bicikli lesz lajta, hogy nincs itt kettő kicsi keleke?
Az első igazi biciklis napot követő másnap reggel izgatottan ébred.
-Valamire nagyon kíváncsi vagyok, de nem tudom mi az..... Ja igen!!! A nalancssálga bicikli!
2012. április 10., kedd
Húsvét
"Elmondjam mi töltént az Úljézussal? Azt mondta, hogy ő a kilály, és voltak olyan embelek, akik nem szelették a kilályt... és azt mondta nekik, hogy én vagyok a kiláy....és akkol megvelték, és ... nagyon megütötték, de ő nem ütött vissza, melt azt nem szabad.... és akkol kelesztle feszítették, és belakták egy barlangba, és ... egy nagy követ odagulítottak, és akkol jöttek az angyalok..."
Húsvétra kaptunk egy nyuszit. Betettük egy nagy (eredetileg betonkeverő) ládába, szalmnát tettünk alá, és vártuk, hogy a gyerekek odáig lesznek. Tényleg nagyon tetszett nekik, hogy meglátogatott minket egy nyuszi. Mikor Sanyi először megsimogatta, és a nyuszi (gondolom) remegett a keze alatt, Sanyi azt mondta:
-Éreztem a lelkét a nyuszinak!
Ami ezután jött, az már szegény nyuszinak nem tetszett annyira. Játszottak a homokkal, az ívóvizét locsolgatták, az ennivalóját szanaszét szórták, ordítoztak - mindettől a nyuszi szemmel láthatóan félt, és a doboz sarkába bújt. Lóránt egy kisebb bottal hadonászott neki, és mikor megkérdeztem, mi a fenét csinál, azt mondta:
-A finomságosbottal árulom a nyuszinak a finomságokat.
Aztán jött a várva várt hétfői locsolkodás. Sanyi már egy hete várta, hogy locsolhasson, és kapjon csokitojást. Az óvodában már gyakoroltak, Sanyi tudta a zölderdős locsolóverset, és hogy csak cseppenként kell locsolni. Lóránt gyorsan megtanulta Sanyitól a verset, jobban mondva az első és az utolsó sorát, de ez is egyre rövidebb lett, ahogy egyre több nénit locsolt meg.
Ebédre elmentünk Kláli nagyihoz nagycsaládos ebédre. Sanyi odafelé végig szorongott, hogy mi lesz az ebéd, mert újabban a husikalevest sem szereti, Lóránt viszont csak azt eszi meg, de azt is csak akkor, ha van benne hús.
(Lóránt, mi leszel, ha nagy leszel? - Őőőő..ööö....husikalevest.)
Sanyi könyörgött, hogy akkor legalább kőleves legyen, azt még hajlandó megenni. De nem, könyörtelenül husikaleves volt. Bár, akkor már mindegy volt, mivel ebéd előtt megvolt a locsolkodás, nyuszitojás átadás, és innentől kezdve mindkét gyerek, (de különösen Sanyi) rá volt kattanva a csokinyuszira. Minden második mondat a csokinyusziról szólt. Úgy kellett beléjük rakni a kanál levest, a falat húst, rizst, krumplit, de még a desszertsütit is, hogy tisztáztuk, mikor bonthatják ki a csokinyuszit.
A ménkű sok csokinyuszi, csokicsibe, csokitojás egy része még mindig a szekrény tetején lapul, ugye nem gondolja senki komolyan, hogy egy óvodás gyerekkel megetetek ilyen sokat? Ők sem jártak utána, hogy hová is tűnt a többi csoki..... én sem... apa igen...
Húsvét előtt sikerült nagyon finom vegalevest csinálnom: zöldbableves, kapros túrógombóccal. Lóránt rá sem nézett, mert nem volt benne hús. Az ilyesmit apa is csak úgy eszi meg, hogy "Ahha, deee, finom....tényleg." Így hát Sanyit kellett megnyernem magamnak. Neki nem tettem bele kaprot. A túrógombóc jó pont volt, na de a zöldbabot nem lesz egyszerű eladni neki. Kitaláltam, hogy az pisztáciamag, Sanyi meg boldogan megette, és másnap is, és azóta is szereti a gombócoslevest.
Idén nem festettünk tojást, mert elfelejtettem magammal hozni a telekre az évek alatt felhalmozott festékeket, és nem akartam újat venni, hogy tovább halmozzam. Helyette rajzolgattunk a tojásokra, Sanyinak gombát, Lórántot nem érdekelte annyira az egész. Ő azt szereti, ha leszedegetheti a héját. Azért végül tetszett neki a gombákkal telerajzolt tojás:
-Én ezt a tojást fogom tojni!
Húsvétra kaptunk egy nyuszit. Betettük egy nagy (eredetileg betonkeverő) ládába, szalmnát tettünk alá, és vártuk, hogy a gyerekek odáig lesznek. Tényleg nagyon tetszett nekik, hogy meglátogatott minket egy nyuszi. Mikor Sanyi először megsimogatta, és a nyuszi (gondolom) remegett a keze alatt, Sanyi azt mondta:
-Éreztem a lelkét a nyuszinak!
Ami ezután jött, az már szegény nyuszinak nem tetszett annyira. Játszottak a homokkal, az ívóvizét locsolgatták, az ennivalóját szanaszét szórták, ordítoztak - mindettől a nyuszi szemmel láthatóan félt, és a doboz sarkába bújt. Lóránt egy kisebb bottal hadonászott neki, és mikor megkérdeztem, mi a fenét csinál, azt mondta:
-A finomságosbottal árulom a nyuszinak a finomságokat.
Ebédre elmentünk Kláli nagyihoz nagycsaládos ebédre. Sanyi odafelé végig szorongott, hogy mi lesz az ebéd, mert újabban a husikalevest sem szereti, Lóránt viszont csak azt eszi meg, de azt is csak akkor, ha van benne hús.
(Lóránt, mi leszel, ha nagy leszel? - Őőőő..ööö....husikalevest.)
Sanyi könyörgött, hogy akkor legalább kőleves legyen, azt még hajlandó megenni. De nem, könyörtelenül husikaleves volt. Bár, akkor már mindegy volt, mivel ebéd előtt megvolt a locsolkodás, nyuszitojás átadás, és innentől kezdve mindkét gyerek, (de különösen Sanyi) rá volt kattanva a csokinyuszira. Minden második mondat a csokinyusziról szólt. Úgy kellett beléjük rakni a kanál levest, a falat húst, rizst, krumplit, de még a desszertsütit is, hogy tisztáztuk, mikor bonthatják ki a csokinyuszit.
A ménkű sok csokinyuszi, csokicsibe, csokitojás egy része még mindig a szekrény tetején lapul, ugye nem gondolja senki komolyan, hogy egy óvodás gyerekkel megetetek ilyen sokat? Ők sem jártak utána, hogy hová is tűnt a többi csoki..... én sem... apa igen...
Húsvét előtt sikerült nagyon finom vegalevest csinálnom: zöldbableves, kapros túrógombóccal. Lóránt rá sem nézett, mert nem volt benne hús. Az ilyesmit apa is csak úgy eszi meg, hogy "Ahha, deee, finom....tényleg." Így hát Sanyit kellett megnyernem magamnak. Neki nem tettem bele kaprot. A túrógombóc jó pont volt, na de a zöldbabot nem lesz egyszerű eladni neki. Kitaláltam, hogy az pisztáciamag, Sanyi meg boldogan megette, és másnap is, és azóta is szereti a gombócoslevest.
Idén nem festettünk tojást, mert elfelejtettem magammal hozni a telekre az évek alatt felhalmozott festékeket, és nem akartam újat venni, hogy tovább halmozzam. Helyette rajzolgattunk a tojásokra, Sanyinak gombát, Lórántot nem érdekelte annyira az egész. Ő azt szereti, ha leszedegetheti a héját. Azért végül tetszett neki a gombákkal telerajzolt tojás:
-Én ezt a tojást fogom tojni!
2012. április 5., csütörtök
Lóránt társadalomkritikái
Beszélgetünk a nagyobb gyerekekkel. Egy mentőautót hallunk szirénázni, Sanyival kivesézzük a témát. Valahol baj van, valaki megsérült, stb.. Sanyi elakad ott, hogy ez a mentőautó ugyanaz-e, mint amit valamikor látott.. vagy valami ilyesmi problémája volt.
-Nem Sanyi, nem valószínű. Nagyon sok mentőautó van az országban, és mindig az megy a helyszínre, amelyik a legközelebb van. Betelefonálnak a mentősökhöz, és azok kiküldenek a sok mentőautóból egyet a helyszínre.Lóránt közbekérdez:
-Sok mentőautó? Álomországban?
Az óvodába menet panelházak között megyünk el, és az egyik ház falán a résekből előtüremkedik a megsárgult púrhab, amire Lóránt azt hiszi, hogy mandarin, vagyis Lóránt-nyelven malgalin. Lóránt nevetve meséli nekem:
-Odatették az embelek a malgalin héját! Sok malgalin héjat.... ez nagyon vicces, hogy odatették a malgalint... mélt tették oda???... azt játszották az embelek, hogy a ház a szemetes!... ez nagyon vicces...
2012. március 31., szombat
betegek voltunk mostanáig...
Már a múlt hétvégén terveztem ezt megírni, hogy február közepe óta legalább egy valaki beteg. Akkor úgy tűnt, végre kilábaltunk a megfázás, torokgyulladás, hasmenés, köhögés-ből, de szombaton Sanyi belázasodott. Mandulagyulladása van. Egy kicsit örült neki, mert nem kell óvodába mennie. Mostanában nagyon nem szeret oviba járni, pedig már azt is megígértem, hogy mindig megyek érte délben, nem kell ott aludnia.
Az orrszívást továbbra sem szeretik a gyerekek. Egyik este elalvás után apa szerette volna kiszívni a gyerekek orrát, de Sanyi tiltakozott. Inkább rotyogtatja a taknyot..
-De én is holkolni akalok, mint te!
Nagyon zaklatott ugyanis mostanában az életünk, és ez Sanyinál hatványozottan jelentkezik. Már kezdett itthon is hiszti lenni minden délutáni alvásnál. Az evésekről meg ne is beszéljünk...
Az orrszívást továbbra sem szeretik a gyerekek. Egyik este elalvás után apa szerette volna kiszívni a gyerekek orrát, de Sanyi tiltakozott. Inkább rotyogtatja a taknyot..
-De én is holkolni akalok, mint te!
Na de most tényleg úgy tűnik, vége ennek. Már egész nyugodtan alszanak délután is, éjjel is a saját ágyukban. Jancsikánál is kezd kialakulni, hogy alszik ebéd után. Igaz, még csak kb fél órát, mert ő alszik délelőtt is.
Hétvégénként kint vagyunk a telken.
Itt Lóránt "építkezik" apával.
Jancsika már nagyon ügyesen átfordul hasról hátra, de még nem bírja sokáig, hamar sírni kezd. Nagyon nyugodt baba, de mostanában többet igényli, hogy foglalkozzunk vele, vigyük ide-oda szemlélődni. Sanyi sokat segít abban, hogy foglalkozik vele, bár annak nem ritkán sírás a vége. Mostanában Lóránt is kezd játszani vele.
2012. március 9., péntek
mese, mese...
Hideg téli napokon megint egy kicsit sűrűbben néztek interneten meséket a gyerekek. Sanyi kedvencei a Szirénázó Szupercsapat, Chuggington, illetve múlóban van az Éliás és Thomas szenvedély. Lóránt is megnézi ezeket a meséket, de ő inkább igazi markolókat és egyéb munkagépeket szeret nézni, illetve van egy babavonatos tanító mese.
Összegyűjtöttem a kedvenceikből néhányat, és azt indítom el, ha egy kis nyugalomra vágyom. Nem is ismerem ezeket az epizódokat részletesen, így aztán komoly bajban vagyok, mikor Sanyi kéri az egyiket:
-Azt indítsd el, hogy "és ebből lett a baj."
Egy másik alkalommal jellemzőbb mondatot ragadott ki:
-A süllyedek-eset!
Este azon veszekedtek a nagyok, hogy mit meséljek.
Lóránt: Én nagyon szeletem azt, hogy "Nem igaz, te csalsz!"... hihihi.. ezt a rosszalkodásosat..
Sanyi: Nem, az óperenciásat!!!
Lóránt: De az a Malika mamánál van!
Gyakran hallom, hogy teljes átéléssel játszanak, és közben mesélnek maguknak. Sokszor az esti mesét játsszák el, mindenfélével kibővítve. Egyszer Sanyi azt játszotta, hogy megijed valamitől és elszalad, közben ezt motyogta:
-Sanyi megijedt, és elszaladt.
Egyik nap apa mesélt a gyerekeknek, utána bementem én hozzájuk altatni. Odabújtam Sanyi mellé, ő még a mese hatása alatt azt suttogta a fülembe:
-Anya, én mindig veled akalok lenni. Akkol is, ha már nagyon nagy leszek... és mindig senkit nem fogok feleségül venni... melt nekem mál a Lólánt a feleségem.
A békakirályt meséltem. Sanyinak ez már egy kicsit ódivatú.
-...és a királylány beleejtette az aranygolyóját a kútba. Na nézzük, mi történt azután..
-hívták a tűzoltókat.
Összegyűjtöttem a kedvenceikből néhányat, és azt indítom el, ha egy kis nyugalomra vágyom. Nem is ismerem ezeket az epizódokat részletesen, így aztán komoly bajban vagyok, mikor Sanyi kéri az egyiket:
-Azt indítsd el, hogy "és ebből lett a baj."
Egy másik alkalommal jellemzőbb mondatot ragadott ki:
-A süllyedek-eset!
Este azon veszekedtek a nagyok, hogy mit meséljek.
Lóránt: Én nagyon szeletem azt, hogy "Nem igaz, te csalsz!"... hihihi.. ezt a rosszalkodásosat..
Sanyi: Nem, az óperenciásat!!!
Lóránt: De az a Malika mamánál van!
Gyakran hallom, hogy teljes átéléssel játszanak, és közben mesélnek maguknak. Sokszor az esti mesét játsszák el, mindenfélével kibővítve. Egyszer Sanyi azt játszotta, hogy megijed valamitől és elszalad, közben ezt motyogta:
-Sanyi megijedt, és elszaladt.
Egyik nap apa mesélt a gyerekeknek, utána bementem én hozzájuk altatni. Odabújtam Sanyi mellé, ő még a mese hatása alatt azt suttogta a fülembe:
-Anya, én mindig veled akalok lenni. Akkol is, ha már nagyon nagy leszek... és mindig senkit nem fogok feleségül venni... melt nekem mál a Lólánt a feleségem.
A békakirályt meséltem. Sanyinak ez már egy kicsit ódivatú.
-...és a királylány beleejtette az aranygolyóját a kútba. Na nézzük, mi történt azután..
-hívták a tűzoltókat.
2012. február 15., szerda
Testvérek
Sanyi és Lóránt nagyon szépen tudnak együtt játszani. Általában hajósat vagy autósat. Egy idő után persze elfajul a dolog, Lóránt szeretne azzal játszani, ami Sanyinál van.
-És mikol adod oda?
-SEMMIKOL!
Erre Lóránt elkezd üvölteni.
-Anyaaaa! Sanyi azt mondta, hogy semmikol nem adja odaaaaa!!!!
Lassan megtanulják, hogy ilyet nem szabad mondani. Ezúttal Sanyi kérdezi:
-És mikol adod oda?
-Később... után!
Ebből aztán komoly konfliktus is lehet. De mielőtt igazán verekedni kezdenének, eljátsszák a verekedést. Ezt úgy kell, hogy Sanyi hadonászik a kezével, és azt mondogatja: Üt, üt, üt!
Ha ez nem elég, akkor jön az igazi összecsapás. Lóránt megpróbálja megharapni Sanyit, Sanyi meg ellöki Lorcsit. Sírás, üvöltés.
Lóránt panaszkodik: Meg vagyok sélülve... melt bántottál!
Jancsika sem marad ki sokáig a testvériességből. Most már Lóránt is sokat szeretgeti, simogatja az arcát. Sanyi rázza Jancsika lábát, kezét, ráfekszik, a nyakát fogdossa. (Szeletem a nyakakat!) Jancsika meg csak néz csöndben a hatalmas szemeivel.
Egyszercsak valami koppanást hallok a földön. Sanyi szalad, fölszed egy golyót, amit ezek szerint ő dobott el. Szalad vissza, és hallom, hogy ezt motyogja magában:
-Jaj, hát nem sikelül eltalálnom Jaccsika fejét.
-És mikol adod oda?
-SEMMIKOL!
Erre Lóránt elkezd üvölteni.
-Anyaaaa! Sanyi azt mondta, hogy semmikol nem adja odaaaaa!!!!
Lassan megtanulják, hogy ilyet nem szabad mondani. Ezúttal Sanyi kérdezi:
-És mikol adod oda?
-Később... után!
Ebből aztán komoly konfliktus is lehet. De mielőtt igazán verekedni kezdenének, eljátsszák a verekedést. Ezt úgy kell, hogy Sanyi hadonászik a kezével, és azt mondogatja: Üt, üt, üt!
Ha ez nem elég, akkor jön az igazi összecsapás. Lóránt megpróbálja megharapni Sanyit, Sanyi meg ellöki Lorcsit. Sírás, üvöltés.
Lóránt panaszkodik: Meg vagyok sélülve... melt bántottál!
Jancsika sem marad ki sokáig a testvériességből. Most már Lóránt is sokat szeretgeti, simogatja az arcát. Sanyi rázza Jancsika lábát, kezét, ráfekszik, a nyakát fogdossa. (Szeletem a nyakakat!) Jancsika meg csak néz csöndben a hatalmas szemeivel.
Egyszercsak valami koppanást hallok a földön. Sanyi szalad, fölszed egy golyót, amit ezek szerint ő dobott el. Szalad vissza, és hallom, hogy ezt motyogja magában:
-Jaj, hát nem sikelül eltalálnom Jaccsika fejét.
Sanyi bizony kisördög mostanában. Egyik délután, mikor már minden fenyítési módszer csődöt mondott, kimerülve könyörögtem neki.
-Sanyi, legyél már egy kicsit jó gyerek!
-Jó, de csak játékból!
Elfogadva.
Szinte egész februárban betegeskedtünk. A gyerekek születési sorrendben kapták el egymástól a vírusokat, aztán lassan minket is megtiszteltek velük. Így aztán Sanyi lemaradt a farsangról is. Nem bántam, mert nem nagyon akarta, hogy az óvodában bármi a megszokottól eltérően történjen. Tűzoltóautónak szeretett volna beöltözni. Nem tűzoltóbácsinak, hanem tűzoltóautónak. Marika nagyi csinált neki egy tűzoltóautó-szerelő jelmezt, amibe Sanyi gyorsan beleszeretett, mert tűzpiros poló tartozott hozzá.
Nem sokkal később a szülői értekezleten kiderült, hogy valami vízzel kapcsolatos jelmezbe kell öltözni. Nagyszerű, gondoltam Sanyi horgászbácsi lesz, úgyis azt játsszák otthon egész nap. De nem, Sanyi csak és kizárólag kígyó szeretett volna lenni. Hiába mondtam neki, hogy ez egy vallásos óvodában nem túl szerencsés választás. Kígyó, kígyó, kígyó. Nem sikló, nem gyíkó. KÍGYÓ.
Végül megbetegedett és nem ment farsangolni.
2012. február 4., szombat
Menjünk a bilile!
Lóránt kezd szobatiszta lenni. Úgy kezdődött, hogy reggel, mikor leszedtem róla az éjjeli pisis pelenkát, és egy ideig nem adtam rá másikat, egyszercsak szólt, hogy pisilnie kell. Ha adtam neki nadrágot, abba gond nélkül belepisilt.
Aztán eljött az az idő is, mikor már a nadrágba sem pisilt bele. Agyon dícsértem, hogy milyen ügyes, és gondosan választottunk neki bugyit. Ő a labdásat akarta, de hát az Sanyié, így meg kellett ígérnem, hogy majd veszünk neki saját bugyikat. Ennek nagyon örült. Vettem Thomasos bugyikat, Lóránt nagyon boldog volt, fel-alá járkált benne a lakásban, és énekelte, hogy neki már bugyija van, és ráadásul Thomas-os. Érdekes, hogy hogy flancolt, Sanyit annak idején nem lehetett ilyesmivel motiválni.
A délelőtt folyamán gyakran megkérdezem, hogy ugye tudja mit kell csinálni, ha pisilni vagy kakilni kell? Boldogan kiabálja: Anya, anya, menjünk a bilile!
Ettől függetlenül, egyszer csak azt hallom, hogy morfondírozik magában: Nahát, most mit csináljak? Nem nagyon figyeltem oda, mondtam neki, hogy játsszon. Aztán észrevettem körülötte a tócsát a parkettán...
Olyan is volt, hogy nem szólt, hanem csak állt, nézett, és azt mondta: Elfelejtettem szólni. Most már nagyjából ügyesen szól mindig, de néha még most is megkérdezi játszás közben: Anya, most pelenka van rajtam?
Alváshoz, vagy utcán még pelenkát hord.
Nemrég írtam, hogy Lóránt vagy tündéri aranyos, vagy nagyon rosszcsont. Mostanában szerencsére inkább tündéri. Megint szeretgombóc.
Anya, te alanyos vagy. Imádlak. Balátok vagyunk.
vagy:
-Úgy szeletlek, mint a nyű!
-óó..nem mint a pinty? (régen ez volt a szava járása.)
-nem... mint egy hatalmas... nagy...CÁPA!
Azért szokott most is durcáskodni, de már nem olyan kitartó. Ha valami nem tetszik neki, pl nem olyan pohárba öntöm a teát, amire gondolt, fogja magát és elszalad. Még odadob egy Viszlát-ot! Vagy Csókolom! De van, hogy csak fordul egyet a szobában, és már jön is vissza, hogy jó lesz az a pohár is.
Aztán eljött az az idő is, mikor már a nadrágba sem pisilt bele. Agyon dícsértem, hogy milyen ügyes, és gondosan választottunk neki bugyit. Ő a labdásat akarta, de hát az Sanyié, így meg kellett ígérnem, hogy majd veszünk neki saját bugyikat. Ennek nagyon örült. Vettem Thomasos bugyikat, Lóránt nagyon boldog volt, fel-alá járkált benne a lakásban, és énekelte, hogy neki már bugyija van, és ráadásul Thomas-os. Érdekes, hogy hogy flancolt, Sanyit annak idején nem lehetett ilyesmivel motiválni.
A délelőtt folyamán gyakran megkérdezem, hogy ugye tudja mit kell csinálni, ha pisilni vagy kakilni kell? Boldogan kiabálja: Anya, anya, menjünk a bilile!
Ettől függetlenül, egyszer csak azt hallom, hogy morfondírozik magában: Nahát, most mit csináljak? Nem nagyon figyeltem oda, mondtam neki, hogy játsszon. Aztán észrevettem körülötte a tócsát a parkettán...
Olyan is volt, hogy nem szólt, hanem csak állt, nézett, és azt mondta: Elfelejtettem szólni. Most már nagyjából ügyesen szól mindig, de néha még most is megkérdezi játszás közben: Anya, most pelenka van rajtam?
Alváshoz, vagy utcán még pelenkát hord.
Nemrég írtam, hogy Lóránt vagy tündéri aranyos, vagy nagyon rosszcsont. Mostanában szerencsére inkább tündéri. Megint szeretgombóc.
Anya, te alanyos vagy. Imádlak. Balátok vagyunk.
vagy:
-Úgy szeletlek, mint a nyű!
-óó..nem mint a pinty? (régen ez volt a szava járása.)
-nem... mint egy hatalmas... nagy...CÁPA!
Azért szokott most is durcáskodni, de már nem olyan kitartó. Ha valami nem tetszik neki, pl nem olyan pohárba öntöm a teát, amire gondolt, fogja magát és elszalad. Még odadob egy Viszlát-ot! Vagy Csókolom! De van, hogy csak fordul egyet a szobában, és már jön is vissza, hogy jó lesz az a pohár is.
2012. január 26., csütörtök
Sanyi 4 éves
Lóránt nagyon magának követelte ezt a születésnapot. Ő akart gyertyát fújni, ő akart az ajándékkal játszani (játszani akalok a Sanyi születésnapjával!).
Még napokkal később is hallottam Lóránttól: Nekem van a boldog születésnapom!.. és ott volt egy vonat a csokiból síneken...és volt lajta sok malgalin.. (=mandarin a tortán)Sanyi pedig arra a kérdésre, hogy hány éves vagy, előszeretettel válaszolta, hogy száz. Egyébként mostanában kezdi érteni a számokat. Eddig valami nagyon absztrakt dolog volt neki, most meg már szívesen megszámol mindenfélét. 5-6-ig számol biztonsággal, utána esetleges.
Jancsika már szépen emeli a fejét, kicsit tartja is. Még egyáltalán nem forgolódik, de nagyon sokat mosolyog és gügyörészik.
2012. január 17., kedd
Januári hétvégék
Minden hétvégén elmegyünk valahová a közelbe egy rövid sétára. (Igaz, néha hosszúra sikeredik.) Lóránt végig sír, mert nagyon nehéz nekem menni! Hisztis. Kétszer kiderült, hogy volt oka szegénynek hisztizni, mert nyakig pisilte magát, illetve fázott a lába. Most már hótaposóban megyünk, nem fázik a lába, de továbbra sem hajlandó szépen jönni. Már ahogy kiszállunk a kocsiból, elkezd vonítani. Sanyi viszont nagyon szépen jön. Az Árpád-kilátónál egészen elcsodálkoztam, hogy jobban bírta mint én. A végén megkérdeztem, hogy nem fáradt-e el egy kicsit, azt mondta: Hát, azért de.
A kirándulásokon Sanyi szenvedélyesen gyűjti a botokat. Ezek vagy tisztítóbotok, amivel az utat takarítja, vagy horgászbotok, amivel horgásznak. Bárhol képesek horgászni. Ez persze nagyon lelassítja a tempót. Én hátul ösztökélem a gyerekeket, hogy haladjunk, míg apa és Klári nagyi valahol messze elöl sétálnak. Néha elpattan a húr, és elkezdem rángatni a gyerekeket. A múltkor a csepeli Duna-parton is ez történt, és ahogy lódítottam egy nagyot Sanyin, eltört a botja (csak egy nád volt). Végzetes hiba. Sanyi nem bírt napirendre térni a dolog felett, szidott, fenyegetett, méltatlankodott.
Nagyon lossz voltál! Ne mondd még egyszer, hogy haladjunk!.. most nem vagyok büszke rád!... Majd ha én leszek anya, azt mondom: Ne haladj fiam, melt tönklemegy a holgászbot!
Sanyival elkezdtünk Zeneoviba járni. Még nem derült ki a tanítónéninek, hogy Sanyinak különleges hallása van, de hamarosan... Csak hát még félénk Sanyi, és nem énekli el a dalait. Szereti Sanyi ezt a 45 percet, játékos gyakorlatok vannak a helyes légzésre, ritmusérzék fejlesztésre, és természetesen énekelnek, körtáncokat járnak.
Lóránt lassan leszokik a pelenkáról. Reggel, mielőtt bepelenkáznám, egy ideig meztelenül rohangál. Ilyenkor már szól, hogy Anya, ki akal jönni a popsimból valami! Mostanában a nagy hidegek miatt nem rohangál meztelenül. Ha csak nadrágot adok rá pelenka nélkül... hát egyszer már volt, hogy szólt, hogy menjünk a bilire, de még nem egyértelmű.
Lóránt és Sanyi a mesékben élnek. Amikor együtt játszanak, szinte mindig valamilyen mesét játszanak el, vagy abból vett részeket próbálgatnak. Lóránt mondóka-részleteket és dalokat is mondogat már magában. Legutóbb a Barlangi pókos meséből adták elő gyermekeim, ahogy a csigafiú egy bottal elijeszti a pókot.
Lóránt: - Menj innen rusnya pók!!!!
Sanyi: - Nem vagyok lusnya pók.
Lóránt: - Akkol anya a lusnya pók!
A kirándulásokon Sanyi szenvedélyesen gyűjti a botokat. Ezek vagy tisztítóbotok, amivel az utat takarítja, vagy horgászbotok, amivel horgásznak. Bárhol képesek horgászni. Ez persze nagyon lelassítja a tempót. Én hátul ösztökélem a gyerekeket, hogy haladjunk, míg apa és Klári nagyi valahol messze elöl sétálnak. Néha elpattan a húr, és elkezdem rángatni a gyerekeket. A múltkor a csepeli Duna-parton is ez történt, és ahogy lódítottam egy nagyot Sanyin, eltört a botja (csak egy nád volt). Végzetes hiba. Sanyi nem bírt napirendre térni a dolog felett, szidott, fenyegetett, méltatlankodott.
Nagyon lossz voltál! Ne mondd még egyszer, hogy haladjunk!.. most nem vagyok büszke rád!... Majd ha én leszek anya, azt mondom: Ne haladj fiam, melt tönklemegy a holgászbot!
Sanyival elkezdtünk Zeneoviba járni. Még nem derült ki a tanítónéninek, hogy Sanyinak különleges hallása van, de hamarosan... Csak hát még félénk Sanyi, és nem énekli el a dalait. Szereti Sanyi ezt a 45 percet, játékos gyakorlatok vannak a helyes légzésre, ritmusérzék fejlesztésre, és természetesen énekelnek, körtáncokat járnak.
Lóránt lassan leszokik a pelenkáról. Reggel, mielőtt bepelenkáznám, egy ideig meztelenül rohangál. Ilyenkor már szól, hogy Anya, ki akal jönni a popsimból valami! Mostanában a nagy hidegek miatt nem rohangál meztelenül. Ha csak nadrágot adok rá pelenka nélkül... hát egyszer már volt, hogy szólt, hogy menjünk a bilire, de még nem egyértelmű.
Lóránt és Sanyi a mesékben élnek. Amikor együtt játszanak, szinte mindig valamilyen mesét játszanak el, vagy abból vett részeket próbálgatnak. Lóránt mondóka-részleteket és dalokat is mondogat már magában. Legutóbb a Barlangi pókos meséből adták elő gyermekeim, ahogy a csigafiú egy bottal elijeszti a pókot.
Lóránt: - Menj innen rusnya pók!!!!
Sanyi: - Nem vagyok lusnya pók.
Lóránt: - Akkol anya a lusnya pók!
2012. január 9., hétfő
Érzelmi zsarolás
Lóránt érzelmi intelligenciája az egekben van. Reggel úgy ébred, hogy az első szava, mikor meglát: Anya, szeletlek! Tegnap pedig: Köszönöm, hogy szeletlek!
Ez már költészet. Altatáskor ő simogat engem, puszit ad (odahajol az arcomhoz, és azt mondja suttogva puszi), megszeletget. Egyszóval, tudja mi kell egy anyának.
(Ez is volt már: Anya, te alanyos vagy, senki nem bánthat téged! Ennek egy másik verziója:
-Anya, figyelj!
-Igen?
-Nem verlek meg!)
És tudja akkor is, ha hisztivel szeretne elérni valamit. Lóránt már megtanulta, hogy ha egyszerűen csak áll hátravetett fejjel, és bömböl, nem tudok segíteni. Mindig meg kell mondani, hogy mi a baj, miért sír. Így aztán, ha rá merészelek ütni a fejére/kezére/fenekére: Azélt sílok, melt valaki megvelt!
Reggel, mikor apa elmegy dolgozni, azt mondja nekem Lóránt: Azélt sílok, melt elment az apukám!
Egyik alkalommal valami olyasmin kezdett hisztizni, hogy nem a sárga pohárba töltöttem, hanem a kékbe. Kitettem Lórántot a nagyszobába, hogy ott üvöltsön, mert már nem volt kedvem hallgatni. Egyszercsak hallom, hogy azt zokogja:
Azélt sílok, melt elveszett az egyik gyelekem!
Persze ezt így nem lehet visszaadni, hallani kellene hozzá azt az igazi Lóránt ordítást...
Lóránt eltanulta Sanyitól a miértezést. Sanyi már abbahagyta, most Lóránt kérdez folyamatosan. Apa igyekszik megfelelni a kérdésekre, egyszer hallom, hogy a világegyetem keletkezéséről próbál valamit előadni. Mi is mindig ide lyukadunk ki, én csak annyit szoktam mondani, hogy mert így teremtette a Jóisten, de erre is megkérdezi, hogy miért. Mert így látta jónak. Miért? Nincs vége a miérteknek, így néha azt mondom, hogy: Azért. Na, erre Lóránt jön ki a sodrából, de legalább egy kicsit változatos.
A két díjnyertes miért-kérdése:
-Anya, ezt csinálhatom?
-Igen, Lóránt.
-Miért?
A másik pedig:
-Miért hol van?
Fentiek után érthető, miért kedvence Lórántnak a Piroska és a farkas. Tibipapa nagyon élethűen adja elő nekik azt a részt, hogy ... És miért olyan nagy a szemed? stb.
Lóránt továbbfejlesztette a mesét, és így mesélt magának egy képeskönyvből:
-Miért van itt ez a sok hal? .... Hogy jobban úszkáljanak.... és miért van itt ez a nagyon nagy hal? .... Hogy jobban kihorgássza a hohohorgász...
A Piroska és a farkas eredeti kérdezz-felelek-et Sanyival sokszor előadják. Egyszercsak ezt hallom: (Lóránt kérdez, Sanyi felel.)
-És miért olyan nagy a fejed?
-Hogy jobban lássalak.
-És miért olyan nagy a hátad?
(-erre nem emlékszem mit mondott Sanyi, de érdekes kérdés.)
-És miért olyan nagy a kukid?
(Hoppá! Ne felejtsük, nagymamáról van szó!)
Sanyi nem csodálkozott a kérdésen, egy eredeti vérfarkas hangját utánozva:
-Hogy jobban kijöjjön a pisiiii!
Ez már költészet. Altatáskor ő simogat engem, puszit ad (odahajol az arcomhoz, és azt mondja suttogva puszi), megszeletget. Egyszóval, tudja mi kell egy anyának.
(Ez is volt már: Anya, te alanyos vagy, senki nem bánthat téged! Ennek egy másik verziója:
-Anya, figyelj!
-Igen?
-Nem verlek meg!)
És tudja akkor is, ha hisztivel szeretne elérni valamit. Lóránt már megtanulta, hogy ha egyszerűen csak áll hátravetett fejjel, és bömböl, nem tudok segíteni. Mindig meg kell mondani, hogy mi a baj, miért sír. Így aztán, ha rá merészelek ütni a fejére/kezére/fenekére: Azélt sílok, melt valaki megvelt!
Reggel, mikor apa elmegy dolgozni, azt mondja nekem Lóránt: Azélt sílok, melt elment az apukám!
Egyik alkalommal valami olyasmin kezdett hisztizni, hogy nem a sárga pohárba töltöttem, hanem a kékbe. Kitettem Lórántot a nagyszobába, hogy ott üvöltsön, mert már nem volt kedvem hallgatni. Egyszercsak hallom, hogy azt zokogja:
Azélt sílok, melt elveszett az egyik gyelekem!
Persze ezt így nem lehet visszaadni, hallani kellene hozzá azt az igazi Lóránt ordítást...
Lóránt eltanulta Sanyitól a miértezést. Sanyi már abbahagyta, most Lóránt kérdez folyamatosan. Apa igyekszik megfelelni a kérdésekre, egyszer hallom, hogy a világegyetem keletkezéséről próbál valamit előadni. Mi is mindig ide lyukadunk ki, én csak annyit szoktam mondani, hogy mert így teremtette a Jóisten, de erre is megkérdezi, hogy miért. Mert így látta jónak. Miért? Nincs vége a miérteknek, így néha azt mondom, hogy: Azért. Na, erre Lóránt jön ki a sodrából, de legalább egy kicsit változatos.
A két díjnyertes miért-kérdése:
-Anya, ezt csinálhatom?
-Igen, Lóránt.
-Miért?
A másik pedig:
-Miért hol van?
Fentiek után érthető, miért kedvence Lórántnak a Piroska és a farkas. Tibipapa nagyon élethűen adja elő nekik azt a részt, hogy ... És miért olyan nagy a szemed? stb.
Lóránt továbbfejlesztette a mesét, és így mesélt magának egy képeskönyvből:
-Miért van itt ez a sok hal? .... Hogy jobban úszkáljanak.... és miért van itt ez a nagyon nagy hal? .... Hogy jobban kihorgássza a hohohorgász...
A Piroska és a farkas eredeti kérdezz-felelek-et Sanyival sokszor előadják. Egyszercsak ezt hallom: (Lóránt kérdez, Sanyi felel.)
-És miért olyan nagy a fejed?
-Hogy jobban lássalak.
-És miért olyan nagy a hátad?
(-erre nem emlékszem mit mondott Sanyi, de érdekes kérdés.)
-És miért olyan nagy a kukid?
(Hoppá! Ne felejtsük, nagymamáról van szó!)
Sanyi nem csodálkozott a kérdésen, egy eredeti vérfarkas hangját utánozva:
-Hogy jobban kijöjjön a pisiiii!
2012. január 4., szerda
Első napok az oviban
Sanyi jól viselte az óvodát, mintha nem is lett volna szünet. Másnapra egy kicsit megfázott, mindig vissza akart feküdni az ágyba, és mint egy ártatlan kis Vuk, mondogatta:
-Megfáztam, szegény.
Mondtam neki, hogy ha nem érzi jól magát, szóljon az óvónéninek.
-Nem szólok.
-De hát miért nem? Nem szereted? (A héten a "délutános néni" volt a délelőttös, akit Sanyi szeret.)
-Nem bizony....Én csak téged szeretlek.
Ebéd után érte mentem. Sanyi elsők között szaladt ki a csoportból, azt hittem a szokásos felszabadult rosszalkodás, ugrándozás következik. Már éppen üdvözölni szerettem volna kisfiamat, de ő kitartotta maga elé a kezét, és azt mondta:
-Most ne köszönjél nekem!...mel megyek kakilni meg pisilni...
-Megfáztam, szegény.
Mondtam neki, hogy ha nem érzi jól magát, szóljon az óvónéninek.
-Nem szólok.
-De hát miért nem? Nem szereted? (A héten a "délutános néni" volt a délelőttös, akit Sanyi szeret.)
-Nem bizony....Én csak téged szeretlek.
Ebéd után érte mentem. Sanyi elsők között szaladt ki a csoportból, azt hittem a szokásos felszabadult rosszalkodás, ugrándozás következik. Már éppen üdvözölni szerettem volna kisfiamat, de ő kitartotta maga elé a kezét, és azt mondta:
-Most ne köszönjél nekem!...mel megyek kakilni meg pisilni...
Egyik délután, már sötét volt, de még lent voltunk a játszótéren. Lóránt hintázott, és nézte a Holdat, egy felhő mozgott éppen előtte:
-Mindig ott szokott lenni... megy bele a Hold.... Nem tudjuk elkapni...melt nem szoktunk bemenni abba ... felhőnek barlangjába... biztos nem engedi... jó éjszakát Hold, jó éjszakát repülő!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)