Lóránt a Dunán már edzett. Nagyon bátran "úszott". Mentőmellénnyel és babaúszógumival akár egyedül is lebegett a vízen, most meg már a nagy úszógumiba kapaszkodva is bemerészkedett apával. Sanyi óvatosabb, de végül ő is legyőzte félelmét.
Több helyen is láttunk a tengerben vízilabda meccsekre elkerített, kapukkal felszerelt részt. Az ilyesmi azonnal megmozgatja a gyerekek fantáziáját.
-Ne menjetek oda közel, oda nem szabad beesni! Az egy vízilabdapálya, nagyobbaknak való.
Sanyi: Lólánt, menj innen egy kicsit...Lehet, hogy ez csak nekem való.
-Lóránt, neked meg mi van a kezedben?
-Apa mondta, hogy ez egy más.
Fürdünk a tengerben, látom, hogy Sanyi fázik, reszket. Mondom neki, hogy egy kicsit menjen ki a napra, de nem szeretne. Ezekkel próbálkozott:
-De nem fázom, csak azért remegek, melt én azt szeletem!
-de...de....de.. csak azt játszom, hogy én vagyok a gőzmozdony, azért remegek.
A strand játszóterén Sanyi összetűzésbe került egy kislánnyal, aki egyszerre két hintát foglalt le, és nem engedte Sanyit hintázni. Látszott azért, hogy élvezi, hogy Sanyi "mérgesen" gagyarászik neki. Sanyi inkább nyávogva, de tényleg egyre kétségbeesettebben próbálta rávenni a lányt, hogy adja neki a hintát. Semmi nem használt, így Sanyi végül befenyített:
-Azt fogsz enni, amit nem szeretsz!
Voltunk evezni is, Sanyi egyszercsak megszólal a csöndben:
-Majd ha odaértünk azokhoz a sziklákhoz, mondok egy viccet.....
Kíváncsian vártam, mi lesz a vicc.
-Akkor most mondok egy viccet.... A fák a vizek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése