Mikor indultunk a cukrászdába, Sanyi izgatottan kérdezte:
-és..lesz olyan rajta...hogy zöld frizura?
-??? a frizura azt jelenti, hogy megcsinálod a hajad szépre.
-De Anya! Akkor hogy mondják azt, amik a tortán szoktak lenni?
Igen, volt rajta marcipán figura is.
Lorcsi tőlünk egy vitorláshajót kapott, amivel szeretett volna mindenki egyszerre játszani, de Lóránt nem hagyta:
-NEEEM, NEM ADOM!!! Nekem van előbb születésnapom!!!
Továbbra is nagyon jó evő, bár a paradicsomlevest nem hajlandó megenni. Lehet, hogy azért, mert Sanyi meg szinte csak azt szereti. Mert egyébként tényleg minden megeszik. Bár, volt egyszer egy leves, de szerintem azt is csak azért nem ette, hogy különbözzön Sanyitól, amire azt mondta: De Káli nagyi, majd akkol fogom szeletni, ha Káli nagyi leszek!
A fagyit még mindig lassan, inkább csak kenegeti magát vele. Édességekből szerencsére nem eszik sokat, hamar megunja.
Elfogultság nélkül írom, hogy Lorcsi egy tipikus aranyos gyerek. Nagyon jól tud kedves, odafigyelő, gondos lenni. Amikor különösen kedves szeretne lenni, úgy szólít, hogy kisanya. Nem, nem apától hallotta, ez teljesen egyedi elnevezés, és olyan gyengéden mondja, hogy még szép is. Vagy pl ha talál rajtam egy bibit, megnyugtat, hogy meg fog gyógyulni - olyan együttérző arckifejezéssel, hogy hihetetlen.
Gyűjtögeti az üvegszilánkokat, és kidobja őket. Ezt a Duna-parton én is szorgalmaztam, de mikor Omisban nyaraláskor is azért kellett várni, mert ő fölszedte a földről, akkor Apa már rászólt:
-Lorcsi, hagyd ott azt a szemetet, ne gyűjtsél ilyesmit!
-De ugye nem akalsz te belelépni?
-Nem.
-Hát azélt gyűjtöm.
Egyébként minden vackot fölszed, és eltetet velem. Már tudom, hogy jobb nem ellenkezni, elteszem valahova a kis fadarabokat, levéltöredéket, tobozt, virágrészeket, vagy akár egész nagy kitépett gazt földestől, stb. Elteszem, hazavisszük, és otthon kidobom, ott már nem kéri számon. De az úton jobb, ha nálam van.
Imádja az állatokat. Mindegyiket szeretné megsimogatni, szereti az állatmeséket, és általában azt játsszuk, hogy ő is valamilyen állat, mostanában kisbabazsiráf. De volt már bárányka, kisegér, bagolyfióka, teknősbéka, hal, kis molylepke, kisbabapók... Mikor Klári nagyi fogott két snecit a Dunából, betettük vödörbe, Lorcsi nem bírt elszakadni a vödörtől. Játszott a halakkal, megfogta, kivette, visszaejtette őket. Mondtam ugyan neki, hogy a halaknak ez nem annyira jó, de Lóránt "csak puszit akart adni nekik", és tovább játszott. Halászás befejeztével visszadobtam a halakat a vízbe. Lóránt úgy sírt, hogy még a követ is megindította:
- Ki lesz most a balátom???? Én hal-balátot szeletnék! Ja-ha-ha-haj!!!!!! Nincsen balátom!
Hiába volt minden ésszerű magyarázat, Lóránt csak zokogott.
Másnap nem dobtam vissza a halakat, gondoltam majd ebéd után, addig is még hadd játsszon velük egyet. (Hát igen, megsajnáltam a gyermeket.) Rossz döntés volt. Az ebéd ugyanis nagyon elhúzódott, aztán meg szokatlan módon el is aludtak a gyerekek. Mire visszaértünk a vödörhöz, már nem éltek a halak. Lóránt nem rendült meg, mert akkor éppen nem érdekelte a dolog. Engem viszont nagyon bántott, és megint megfogadtam, hogy nem hagyom többet, hogy a gyereksírás befolyásoljon.
Azóta tudja már Lóránt, hogy az az igazi barátja, akit élni hagy eredeti élőhelyén. Hoztam neki a tengerből különleges kagylóhéjakat. Viszem nagy büszkén, azt hittem lenyűgözöm vele a gyerekeket. Lóránt megfogja a kagylókat, és visszadobta az egészet a vízbe: Hadd éljen. Ott élnek.
Ma pedig a Duna-parton: Anya, a kavicsok is a vízben élnek ugye? visszadobom ezt is....
Bent a házban Lorcsi szól nekem: Anya, találtam egy szöcskét! De ne csapd le, mert finomságot keres! Másnap hasonlóan: Ott egy szöcske! Ott vigyolgott!
Szeretne eltemetni egy molylepkét, ráteszi a lapátjára és viszi. Menet közben a molylepke leesik a lapátjáról.
-Jaaaj! Hol a molylepkém? .... aggódom a molylepkéért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése