Biciklik

Kint vagyunk a telken, most már szinte egész nyáron. Sanyi megtanult biciklizni a kedvenc bringájával is, ahonnan egyáltalán nem ér le a lába. Apa, anya büszkén nézik, apa gondolatban már komoly biciklitúrákra megy Sanyival. Egészen addig, amíg elmentünk a faluba, és kiderült, hogy Sanyi egyrészt nem tud közlekedni, és nem fogad szót, másrészt egy nagyon lankás, de hosszú emelkedőn nem bírt menni ezzel a komolyabb kerékpárral. Egyszer elesett, onnantól kezdve félt, nem bírt megállni.
Visszatértünk az egyszerűbb biciklihez.

Lóránt is újat tanult: ráült a futóbiciklire! Először fognom kellett, csak úgy volt hajlandó menni vele, merthogy eldől. Egyedül nem is ült rá, de nagyfiús ábrázattal tolta maga előtt. Mikor Sanyi azzal dicsekedett, hogy:
-Anya, nézd milyen gyorsan megyek!!!!
Lóránt eképpen utánozta:
-Anya, nézd milyen gyorsan tolom!
De hó végére már ő is ráül teljesen, és hajtja is magát egyedül, csak éppen nagyon lassan. Azt még hozzá kell tennem, hogy leér ugyan a lába, de nem teljes talppal.

Egyébként tündériek, imádnak evezni, fürdeni, a vízen ringatózni és élvezik a nyarat.

Sanyi mondásai

Mindketten félnek a vihartól, Lóránt jobban, Sanyi kevésbé. Ő szokta bátorítani Lórántot, aki teljesen átadja magát a félésnek, és hisztisen sír. Sanyi:
Az égnek az a beszélése, hogy dörög... nem szeretem ezt az állandó viharlevést.

Néha már jól mondja az R-et:
Nézd, Klári nagyi, tudom mondani: Róránt!

Nem az van, amit Sanyi szeretne. Hiszti, sírás...Akkor nagyon szomorú lesz az arcom!.. Nézd, milyen szomorú az arcom. (Lebiggyesztett szájjal sír.)

Sanyi nagyon koszos.
De csak egy kosz van rajta... csillog-villogós, azt nem kell lemosni, mert szépen csillog-villog.... Ja, most már nem... most rosszul csillog-villog.

Énekelek, Sanyi figyel.
-Anya, az Óvónéninek másmilyen csengő hangja van!
-(Hirtelen nem tudtam, hogy a mobilról beszél-e a gyerek, ezért a torkomra mutattam, és megkérdeztem, milyen hangra gondolt Sanyi.) Innen jön?
-Nem, a szájából.
-(Ja, persze..) és szebb?
-Igen. A tied is szép, csak nem szebb. A tied egy kicsit rosszabb.

Sanyi hosszasan fésülködik hajmosás után: Most olyan csinos lettem, mint egy lány.

Sanyi újabban panaszkodik, hogy nem szeret járni, sétálni.
-Annyira fáj, hogy leszakad a derekam!
-Sanyi, hol a derekad?
Magára néz kutatva, majd azt mondja:
-Most én sem látom.
Lóránt egyébként ezt eltanulta, neki is mindig fáj a dereka, de ő habozás nélkül mutatja a hasát.

-Ez ebihal, ez ebicsuka.
-Szemdögöld (szemöldök)
-tesz - teszett

Lemennek a gyerekek a nagymamához egy hétre. Öltözködünk az ajtóban, Sany:
-Anya, neked most elvesznek a gyerekeid?

Lóránt:.. mel a tojás nem zsílos..csak a ...sült csirke zsíros.
Sanyi: Meg a Ferinek a biciklijének a lánca...az koszos zsíros.

És a legjobb:
Anya, én úgy szeretlek, hogy... elájulok tőle.

Lóránt mondásai

Lóránt már nem annyira féltékeny, de nagyon anyás. Heti kétszer jártam elvileg sportolni, de Lóránt leszoktatott róla. Ha otthon felvettem a sportcipőmet, hogy abban menjünk le a játszótérre, Lóránt azonnal gyanút fogott:
-Elmész koltolni? (=sportolni)

Lóránt a fogkefék közül válogat.
-De hát miért szeretnéd most a pirosat, ha eddig jó volt a kék?
-Ilyen a élet.
(Sanyi meg a hasát szereti mosni az elektromos fogkefével.)

-Anya, nekem nagyon finom a vegyszeles husi! (=fűszeres)

-Mel este hegedül altatózenét a hangya... a tücsök...annyira tetszik nekem ez a zene.... de a tücsök nem tudja a csiribirit. (Lóránt kedvenc dala, együtt szoktunk táncolni rá.)

-Az Isten áldjon meg, Lóránt!
Ez gyakran elhangzik, de Lorcsi félre értette. "áldjon meg" helyett "áldjamba" vagy "ágyamba". Játék közben egyszer csak feláll, és kiszalad a WC-re, közben ezt motyogja:
-Jaj, de kakilnom kell... az Isten ágyamba...

-Miért olyan párás a fa?
-Nem tudom, Lorcsi. (Nem volt energiám megfejteni a kérdést.)
-Szelintem azélt, melt mindenhol kedd van. (=köd)

Egyik reggel felébred, és első szava:
-Jaj, de párás a lábam.

Lecsúszott a nadrágja a popsiján, így ült a kocsiban.
-Jaj, kikötődött a popsim!

-Anya, neked nagyon nagy a ollod! (Nem igaz, csak a gyerekek turcsi orrához képest.)
-és tetszik neked?
-Nem.
-És a fülem tetszik? a hajam, a szemem...stb?
-Hát, inkább nem.
-Akkor mi tetszik rajtam?
-Hát, .... semmi.
-Ó, akkor kész. Csúnya vagyok.
-Igen.
Azt hittem, ezt a témát megbeszéltük, de másnap még hozzátette Lorcsi, hogy a hangom sem tetszik neki.

Lorcsi reggel nyűgösen ébred, szeretetre, ölelgetésre vágyik.
-Anya!!! Légyszíves szeletlek.

A játék heve

-Hol van az a rózsaszín haalcska?.. üh..üh...
-Sanyi, pisilni kell? Akkor menjél pisilni!
-..üh...üh.... nem érek rá!!!
Persze, amikor emiatt bepisil valamelyik gyerek, az már nem olyan vicces... Különösen nem, ha Lóránt pisil, és a parkettára, mert épp nincs rajta ruha. Minden egyes bilis pisilésnél ugyanis levesz mindent, és vissza már nem veszi.

Sanyi konyhásat játszik, főzőcskézik.
-Megfőzöm az anyát!
-Jaj, ne főzz meg, én azt nem szeretném.
Sanyi döbbent hangon kérdezi:

-Nyersen egyelek meg?

-Mi ez a nagy csönd gyerekek?

-Csak lefestem a tenyerem.

-Jól van kisfiam...

Évzáró az óvodában

Sajnos ide nem tehetek fel képet, mert a többi gyerek személyiségi jogait csúnyán megsérteném.... Fél körbe felálltak a napocskások, és elénekelték a legszebb dalaikat, elmondták a legjobb mondókákat. Volt két kisgyerek, akik sírással kezdték, és én egy nagyon büszke anyuka voltam, hogy ezúttal nem az én kisfiam sír és szorongatja a kezemet.
Sanyi ment végig a többiekkel, nézte az óvónénit, nézte a szülőket, és láttam rajta, hogy nem érti, mi ez az egész. Mutogatta, amit kellett, de nem nagyon mondta a szövegeket, pedig tudta mindegyiket. Itthon sokat elmondott belőle, és mikor megkérdeztük, hogy az évzáró ünnepségen miért nem mondta, azt mondta azért, mert azt hitte az óvónénik szerepelnek.