Lóránt már nem annyira féltékeny, de nagyon anyás. Heti kétszer jártam elvileg sportolni, de Lóránt leszoktatott róla. Ha otthon felvettem a sportcipőmet, hogy abban menjünk le a játszótérre, Lóránt azonnal gyanút fogott:
-Elmész koltolni? (=sportolni)
Lóránt a fogkefék közül válogat.
-De hát miért szeretnéd most a pirosat, ha eddig jó volt a kék?
-Ilyen a élet.
(Sanyi meg a hasát szereti mosni az elektromos fogkefével.)
-Anya, nekem nagyon finom a vegyszeles husi! (=fűszeres)
-Mel este hegedül altatózenét a hangya... a tücsök...annyira tetszik nekem ez a zene.... de a tücsök nem tudja a csiribirit. (Lóránt kedvenc dala, együtt szoktunk táncolni rá.)
-Az Isten áldjon meg, Lóránt!
Ez gyakran elhangzik, de Lorcsi félre értette. "áldjon meg" helyett "áldjamba" vagy "ágyamba". Játék közben egyszer csak feláll, és kiszalad a WC-re, közben ezt motyogja:
-Jaj, de kakilnom kell... az Isten ágyamba...
-Miért olyan párás a fa?
-Nem tudom, Lorcsi. (Nem volt energiám megfejteni a kérdést.)
-Szelintem azélt, melt mindenhol kedd van. (=köd)
Egyik reggel felébred, és első szava:
-Jaj, de párás a lábam.
Lecsúszott a nadrágja a popsiján, így ült a kocsiban.
-Jaj, kikötődött a popsim!
-Anya, neked nagyon nagy a ollod! (Nem igaz, csak a gyerekek turcsi orrához képest.)
-és tetszik neked?
-Nem.
-És a fülem tetszik? a hajam, a szemem...stb?
-Hát, inkább nem.
-Akkor mi tetszik rajtam?
-Hát, .... semmi.
-Ó, akkor kész. Csúnya vagyok.
-Igen.
Azt hittem, ezt a témát megbeszéltük, de másnap még hozzátette Lorcsi, hogy a hangom sem tetszik neki.
Lorcsi reggel nyűgösen ébred, szeretetre, ölelgetésre vágyik.
-Anya!!! Légyszíves szeletlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése