Mindenszentek

Tavaly augusztusban a három és fél éves Sanyi egy kicsit felnőtt. Lacipapa hirtelen halálát azóta sem bírta feldolgozni. Idén márciusban Dédimama és a szomszéd Laci bácsi halála még azt is nyilvánvalóvá tették számára, hogy bárki meghalhat. Sokat beszéltünk vele erről, születésről, növekedésről, halálról, az életciklusról... nagyjából az igazságot mondtuk, illetve amit hiszünk, de ... Sanyi egész nyáron olyan szinten félt a haláltól, hogy végül mégis egy gyermek számára elképzelhetőbb verziót választottunk.

Azt semmiképp sem tudta Sanyi megérteni, hogy test és lélek két külön dolog és szétválik. Ismerte viszont Jézus feltámadásának történetét, és ezt akarta tőlünk nagyon sokszor hallani (óránként rákérdezett valamilyen formában), hogy mikor, hogyan támadunk fel. Egyik alkalommal, félig sírva követelte, hogy: de ugye anya, ha meghaltunk és csukva van a szemünk, akkor csak ennyit kell számolni, hogy egy-kettő-három, és már fel is támadunk? Ugye csak nagyon picit kell várni? Végül kiegyeztünk abban, hogy Jézus Krisztus is harmadnapra támadott fel, és erre Sanyi is azt mondta, hogy jó, az kicsi. Máskor meg, volt, hogy azt mondta szeretne meghalni, mert akkor repülhet a felhőkkel.

Sokat játszott olyat, hogy valaki meghalít valakit. Nem bántam, hogy így mondja, mennyivel jobban hangzik, mint a megölni - főleg egy három éves szájából. Csak akkor szóltam, mikor feltűnt, hogy ismeri a megöl-t is, csak azt hiszi, az azt jelenti, hogy megölel.

Nézi hosszan a felhőtlen égboltot, majd megkérdezi: De ha Lacipapa fent van a fenti égben, akkor miért nem látom?

Lóránt lelki egyensúlya nem bomlott fel. Jomokozás közben hallom, hogy ezt mondja:
-Olyan mélyre van ásva, mint a Lacipapa.

Azért néha lazább formában is előjön Sanyiból az érettség, egyszer valami ilyesmit motyogott:
 ... a fiatalságom nekem is ideje.... Egy másik alkalommal pedig:
-Anya megvakarod itt? (mutatja a lapockáit)... itt a szárnyamat....majd ha meghaltam, ezzel fogok felrepülni az égbe.
Egy mese , ahol egy daruról rá lehetett lépni a felhőkre, annyira tetszett neki, hogy:
-Amíg csak élek, addig meséljed!

Befejezésképpen egy nagyon szép záró gondolatot írok le, amit Sanyitól tanultam.
-Anya! Amikor még mindenki gyerek volt, akkor kivel voltak?
Megpróbáltam válaszolni, hogy ilyen nem volt, mert mindig vannak szülők és gyerekek, de nem figyelt rám.
-... tudom már kivel voltak, a Jóistennel.