Első napok az oviban

Sanyi jól viselte az óvodát, mintha nem is lett volna szünet. Másnapra egy kicsit megfázott, mindig vissza akart feküdni az ágyba, és mint egy ártatlan kis Vuk, mondogatta:
-Megfáztam, szegény.
Mondtam neki, hogy ha nem érzi jól magát, szóljon az óvónéninek.
-Nem szólok.
-De hát miért nem? Nem szereted? (A héten a "délutános néni" volt a délelőttös, akit Sanyi szeret.)
-Nem bizony....Én csak téged szeretlek.

Ebéd után érte mentem. Sanyi elsők között szaladt ki a csoportból, azt hittem a szokásos felszabadult rosszalkodás, ugrándozás következik. Már éppen üdvözölni szerettem volna kisfiamat, de ő kitartotta maga elé a kezét, és azt mondta:
-Most ne köszönjél nekem!...mel megyek kakilni meg pisilni...

Egyik délután, már sötét volt, de még lent voltunk a játszótéren. Lóránt hintázott, és nézte a Holdat, egy felhő mozgott éppen előtte:

-Mindig ott szokott lenni... megy bele a Hold.... Nem tudjuk elkapni...melt nem szoktunk bemenni abba ... felhőnek barlangjába... biztos nem engedi... jó éjszakát Hold, jó éjszakát repülő!