Elsőszülött nagyfiunk okos óvodás. Tudja, hogy mit szabad és mit nem. Otthon is pedánsan betolja a kisszékét evés után a gyerekasztalhoz. Apát nemegyszer helyretette, mikor csúnya beszédet hallott. Lórántnak is megmondja, mit hogyan kellene játszani. Sőt, a játékoknak is megmondja a magáét: Mit képzelsz, te kampó? És nekem is megmondja, hogy:
-Amikol én leszek anyuka azt fogom mondani, hogy a csoki az ebéd! De igen!
Nagyon szeret legózni. Leginkább tűzoltóautót épít (ez tkp egy fal), meg hajót (ez is). És néha tornyot. Egyszer hívtam valahová játék közben, és nem akart jönni.
-Játszani akalok, az a dolgom! Dolgozni akalok!
Még pisilni sem akar kimenni, ha egyszer játszik. Ott szűköl a legó mellett, és ilyeneket hallok:
-Pisi, mél akalsz kijönniiiii?
Nagyon szeretnek szívószállal inni, és persze buborékolni, fröcskölni, rosszalkodni. A buborékolást nem szeretem, mindig mondom is, hogy ezt nem szabad, de Sanyi nem zavartatja magát, büszkén kérdezi: Hallod a szívószál motorját?
Beverte a könyökét: Mindig fáj a kezem térde!
Sanyi továbbra is édesszájú. Egyelőre nem érzem az óvodának azt a közismert pozitív hatását, hogy a gyerekek elkezdenek enni. (Na, majd ha ott is alszik.) Egyik este Sanyi jön ki a konyhából nagy trappolással. Látom, hogy valamit eldugott a háta mögött (egy csokis müzlis szeletet). Megáll előttem, és azt mondja az én kis okostojásom:
-Utána nagyon alaposan fogat mosunk, úgyhogy nem baj!
Lóránt:
Ha nem adok rá pelenkát, akkor már szól, hogy pisilni vagy kakilni kell. Egy különleges alkalommal sikerült is a bilibe teremteni egy nagy adagot. Lóránt föláll, előrehajol, kéri, hogy töröljem ki a popsiját (ezt egyébként pisilés után is kéri :)), majd belenéz a bilibe, és azt mondja:
-Nagyon szépet kakiltam. Olyat, mint a Sanyi.
Lóránt ugyan mindent mond már, de vannak, amiket összekever, illetve konzekvensen rosszul mond. Például a mandarin az malgalin, a naptárra azt mondja, hogy kaptár, a pinty sokszor inkább ponty, a tenyér-t meg nem értette, azt hitte a kenyérre gondolok. A sütőtök az csütöltök, a rakéta inkább keléta, a zászló pedig lászló. Nagyon szeretem, mikor ebédnél bizonygatja nekem, hogy nem fog mellémenni a kaja, mert hajolfölülök! (fölé hajolok).
Vannak olyan szavak is, amikről nem tudom mit jelentenek, ki találta ki őket, de nálunk már meghonosodtak. Sanyi és Lóránt szeret pl úgy körberohangálni, hogy azt ordítják sajátos dallammal: fett-lab-dá-ba! Evés közben pedig gyakran kell azt énekelni, hogy Tolnatávió!
A csalánka pedig az a bármi, ami a ruhába kerül és szúrja Lóránt bőrét. Nyáron a telken sok kis magocska ragadt a ruháinkhoz, ezeket nevezte Lorcsi csalánkának..
Öcsi is küzd már a ragozással és a múlt idővel: csillog-villogt, eszett, nem fusok. (Ez a válasz a ne fussál-ra.)
A két nagyobb gyerek kedvenc szórakozása, hogy Sanyi úgy csinál, mint egy mentőautó. Lóránt magára veszi a dolgot, tudniillik, hogy érte jön a mentőautó, és elkezd visítani, hogy ő nem beteg. Sanyi persze hajthatatlan, és ezekből olyan szép ordítások tudnak kerekedni...
Lóránt: Mél jön a mentőautó?
Sanyi: Mel fáj a pocakod.
Lóránt: NEEEM!! Csak simogatni lehet!
Lorcsi szeret nekem segíteni főzni és teregetni. Porszívózni, és majdnem mindent csinálni... Egyszer nagyon nyűgös, kezelhetetlen, gondoltam elterelem egy kicsit a figyelmét. Megkérdeztem, segít e nekem teregetni.
-Nem, nem.. sajnos nem... nagyon gyenge vagyok.
Lorcsi már tud estimesélni is. Kinyitotta kedvenc teherautós könyvét az ölében, ide-oda lapozgatott benne, és mesélt:
-Egyszel hol nem volt egy .....katonai jálmű....meg ilyen is volt..... meg ez is volt... és fagyiskocsi is volt... fuss el véle, minden jó ha vége... elmeséltem... Aludjunk!
Lóránt keze ökölbe szorítva:
-Eldugtam a születésnapomat... majd kiteszem az asztalra... hogy mindig megtaláljam.
Jancsika:
Jancsika 2.5 hónapos, 7.5 kiló és 62 centi. Sokat mosolyog, néha gügyög is, és igényli, hogy foglalkozzunk vele. Hason nem szeret sokáig lenni. Egy ideig szépen tartja a fejét, aztán elkezd sírni. Nyugodt baba, éjjel jól alszik. Általában háromszor kel szopizni, de ebből csak az első kettő iagzi szopizás. Harmadiknál már nem éhes annyira, vagy nagyon hamar visszaalszik, vagy egyáltalán nem alszik vissza, hanem nézeget és cumizik, mindenesetre hagy minket aludni.
Nagyon jól tűri Sanyi szeretgetéseit, sokszor még kacag is, ami Sanyit intenzívebb szeretgetésre buzdítja. Ennek néha sírás a vége. Mikor Sanyit kérdőre vonom, hogy mit csinált (szájába teszi a kezét, a nyakát fogdossa), akkor nagyon találékonyan azt mondja, azért sír Jancsika, mert a cumiját kéri. Be is teszi a szájába a cumit, és erőszakkal ott tartja szegénykének... Szóval nagyon aranyosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése