Játszanak...

Hétvégén hidat építettek a gyerekek. Sanyi úgy játszott, hogy a híd mindig ledőlt, ez Lórántnak nem tetszett, és könyörögve kérte, hogy ne dőljön le a híd. De Sanyi hajthatatlan maradt. Végül Lorcsi odajött hozzám, és sírva kérdezte:
- Miért dől le mindig a híd?
- Azért, hogy utána újra felépítse.
Figyeljük meg, hogy már ebben is milyen mély filozófia van. Sanyi ezt hallva, megadta a maga válaszát Lórántnak:
- Azért, mert úgy telemtették!

Ma délután egész jól eljátszogattak a gyerekek. Először legóztak. Egyszercsak sírás, majd Sanyi odaszalad hozzám:
- Nem engedte a Lólátt, hogy nagyon szépet építsek neked!
- Miért nem? Hát építs másik kockából.
Sanyi visszarohan, majd hallom ahogy Lórántnak lefordítja az üzenetem:

- Lólátt nagyon hülye vagy.

(Ez azért is érdekes, mert még nem hallottam, hogy Sanyi ilyeneket mondott volna. Ma mondta az oviban Dávidnak minden ok nélkül, hogy buta Dávid, és már ezt sem értettem, hogy miért... No de amit erre mondott Lólátt, azt már inkább le sem írom, de szóban elmondom, mert aranyos. Lóránt csak azért mondta, mert megtanulta, hogy az csúnya, és nem szabad.)

Végül pedig azt játszották a gyerekek, hogy Sanyi egy bottal halakat fogott Lolcsinak, és megetette. (Aztán fordítva.) Ehhez persze létrára kellett mászni, és a falat ütögetni a bottal, mert ott voltak a halak. (Ja, nem a kádban. Hál' Istennek Sanyi elhagyta a hülyeségeit, már csak a WC-re kell vele együtt menni, de azt se mindig.)
Először Sanyi mászott fel. (De ÉN mászok fel, melt ... én vagyok a legszebb!) Nem szeretem, ha botoznak, különösen nem a lakásban, ezért mikor Lóránt elővett a kamrából egy 2m hosszút (fogalmam sincs, hogy került oda), elvettem tőle. Persze visított:

Jó kisfiú leszek!.. nem fogok vele hadonászni... szívesen nem fogok vele hadonászni!

majd később: Én vagyok a holgászbot-bácsi!