Kedves Tőled, hogy ma meglátogattad a gyerekeket az óvodában. Sanyi kapott is egy csomagot, tele édességgel. Nehéz volt így hazajönni, mert Lóránt folyamatosan nyafogott, hogy bontsuk ki, Sanyi meg valamiért azt mondta ezerszer, hogy a mogyorót is el kell osztani, és hogy ő is kapjon a mogyoróból. Nem szoktunk enni, nem tudtam, hogy így szereti.
Na de valahogy csak megérkeztünk. Lórántba egy fél tányér levest sikerült belediktálni, aztán nem volt mit tenni, ki kellett bontani a csomagodat. Sanyi rávetette magát a mogyoróra, leharapta az egyik felét, és héjastul elkezdte enni! Azt mondta, az óvodában is így ették, hát ez nem biztos, mindenesetre megmutattam, hogyan kell.
Aztán jöttek a csokik. Tündériek voltak, ahogy mindent elfeleztek, meg közbenjárásomra félretettek apának is anyának is, amit aztán visszaköveteltek, merthogy felnőttekhez nem jön a Mikulás, ha nem tudnám. Szóval, csokit ebédeltek. A gumicukorból már tényleg csak egyet engedtem.
Minek ennyi édesség? És hol a virgács? Jó, elhiszem, hogy az óvodában jó szokott lenni.
Egyébként Sanyi tényleg szokott jó is lenni. Néha odaáig vagyok, mikor a délutáni alvásnál nem tiltakozik, hanem közli velem, hogy maradjak már csöndben, meg Lólátt is, mert ő nem tud aludni. (Pedig Lóránt éppen elalváshoz mesélt: Lemegy a nap... lemegy a lámpa...)
És szépen tud pakolni is. Újabban addig nincs mesenézés, és nem veszek le új játékot, míg el nem pakolnak. Lóránt erre nem képes. Nem tudom, hogy még nem elég érett agyilag, vagy tényleg ilyen tróger? Lefekszik a fotelba, és mondja, hogy ő most pihen egy kicsit. Megvárja, míg leveszem (az eldugott játékok közül) a piros vonatot. Mondom, jó, pihenjél, de addig nem veszem le, míg nincs elpakolva. Erre szól Sanyinak: Sanyi pakolj el!
Volt már olyan is, hogy valamiért muszáj lett volna Öcsinek pakolni, és mondtam neki, hogy ha nem pakolsz el nagyon nagyon kikapsz. Öcsi nem reagált sehogy. Sanyi néha nem viseli, ha Öcsi kikap, szaladt és kiabálta, hogy Nézd Anya, én elpakolok!
Ma különösen sok játék volt szétszórva. Sanyi jött, és kérte, hogy segítsek, mert ez nagyon sok neki. Bementem, és kértem Lórántot, hogy legyen szíves segíteni pakolni, végülis ő szórta szét.
-Nem segítek!... mel olyan nehéz pakolni... mint a pitty.
(Ezt sokat mondja, hogy "mint a pinty". A pontyra is azt mondja, hogy pinty.)
Azért sokszor látom rajta, hogy nem egészen érti mi van. Pl azt, hogy "az előbb is azt mondtad, hogy nem fogod csinálni, és mégis csináltad, ezért most nem adom oda" - ezt nem érti még. Lehet, hogy mégsem tróger. Annyira. Azt ugyanis megérti, hogy bocsánatot kell kérni, ha rosszat csinált, és következetesen nem hajlandó. Hogy tud egy 2 éves ilyen makacs lenni, és miért? Elveszti az arcát, ha bocsánatot kér?
A hétvégén sarokba állítottam mert kíváncsiságból fejbedobta Jancsikát labdával, és nem volt hajlandó tőle bocsánatot kérni. (Ez már nagy siker, hogy beállt a sarokba, és nem kellett odaszögeznem.) Mondtam, hogy addig nem jöhet ki, amíg bocsánatot nem kér. Egyszercsak apa valami érdekeset csinál, Lóránt elindul kifelé.
-Menj csak vissza, tudod, hogy addig nem jöhetsz ki....stb
-NNEMM! Megnézem micsinál apa, aztán visszajövök a salokba!
Érdekes javaslat, de azért visszatessékeltem. Hallottam, hogy ezt motyogja:
- Mindjált bocsánatot kélek... akkol zöld lesz a lámpa.
Szóval, ne legyek kőszívű anya, Sanyi megérdemli a Mikuláscsomagot. Na de délután még beugrottál a szomszéd nénihez is, ott is hagytál nekik egy tömény csokiadagot! (Ez volt a vacsoránk.) Félek a holnap reggeltől. A csizmákat persze kitették a jókisfiúk. Biztos voltál Klálinagyinál is meg Malikamamánál is, tehát jön még két adag édesség. (Dédi csomagját odaadtam Tibipapának, attól megmentettem őket.)
Lóránt javára legyen mondva, ő csokievés után is eszik. Most például kolbászt. Erzsike néninek adtunk egy szálat, Lóránt meglátta, és visítva kiráncigálta a kezéből, hogy megeszem mind a egészet!
A konyhában sokat segít (lábatlankodik). Kipakol, bepakol, vizezik, belenyúl, megkóstol, nyalogat, törölget, bekapcsol. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy segít e nekem tésztát gyúrni, hát örömében össze-vissza szeretgetett.
Imádnivaló ő is, és a gyenge szülő csak megveszi az ötödik mikuláscsomagot. Hát pont tőlünk ne kapjon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése