Az éneklő ruha

Nagyon vártam már az óvodai karácsonyi ünnepséget, ahol majd Sanyi énekli a kiscsoporttal a Tegnap halangoztak-ot. Bizonyára mondta az óvónéni, hogy hangosan kell énekelni, mert Sanyi úgy üvölti itthon, hogy a dallam teljesen elvész.
Sajnos nem így történt. Az utolsó héten hétfőn volt a főpróba a templomban. Ez fontos lett volna Sanyinak, hogy szokja a helyszínt. Ehelyett hétfő reggel meztelenül ugrál az ágyon, és azzal fogad, hogy "Nem megyek óvodába, mel összefostam magam!". Apa meg a szőnyeget sikálja.
Én is nyavalyogtam a hétvégén, hogy rossz a gyomrom, bevallom rá is tettem egy kicsit. Nem kellett volna, mert apa most már meg volt győződve, hogy egy borzalmas vírust kaptunk el.
Sanyi lemaradt a főpróbáról.

Két nap múlva Lórántot föl kellett kelteni délutáni alvásából, Sanyit pedig felöltöztettem egy szép fehér ingbe. Elindultunk a templomba az ünnepségre. Lóránt nem akart jönni, próbáltam azzal csalogatni, hogy motorozhat. Sanyi már a lépcsőházban visított, hogy Lórántra adjam fel a kesztyűt, mert megfázik a keze. (Nem volt hideg, így nem adtam fel a kesztyűt.) Aztán meg azért visított, hogy ő is szeretne motorozni, de sajnos csak egy motor volt itthon. Így aztán mindkét ügyben visított, ekkor már sejtettem, hogy nincs olyan idegállapotban, hogy templomban énekeljen.
Valahogy mégis lenyugodott, megérkeztünk. Életében először belépett a templomba. Tömve volt szülőkkel, gyerekekkel, az ilyen nyüzsgést Sanyi egyébként sem szereti. Késtünk is egy kicsit. Én is ideges voltam.
Így aztán Sanyi végig fogta a kezem, ott ültem az óvodások mellett én is, hogy nyugodt legyen. Egy kicsit a perifériára kerültünk, meg néha elénk állt egy dadus...szóval a felvételeken nem hiszem, hogy látszódunk. De amikor felálltak a kicsik és énekeltek, hallottam, hogy Sanyi is énekel, és nagyon büszke voltam rá.

Valahol a tömegben hátul ültek apa és a nagymamák. Marika mama mesélte, hogy Lóránt nem volt hajlandó még nézni sem, hátat fordított az oltárnak, és valószínű mélyen együttérzett Sanyival, akinek föl kellett vennie az éneklő ruháját. Lóránt egy-két napig még tiltakozott öltözködésnél, hogy nem vesz éneklő ruhát.

A szeretetvendégségben is nagyon visszafogottak voltak, mindig megkérdezték, hogy vehetnek-e a sütiből, ihatnak-e...


Kicsit tudtam beszélni a "délutános nénivel", kérdeztem, hogy viseli Sanyi az óvodát. Már előre elkezdtem mosolyogni, mert biztos voltam benne, hogy agyon fogja dícsérni az én kisfiamat. De nem ezzel kezdte. Sanyi még nem oldódott fel egészen, és nagyon igyekszik megfelelni a szabályoknak. De nagyon mosolygós, és nagyon szépen énekel, ezt ők is észrevették.