Nagy újdonság, hogy Sanyi elkezdett enni. Nyáron már ott tartottunk, hogy csak édességet, vagy édeset volt hajlandó megenni, az éheztetős taktika sem vált be. Tehát, reggelire csokigolyó tejbeáztatva, vagy péksütemény, éheztetés alkalmazása esetén üres kenyér. Mézes teával. Ebédre paradicsomleves, vagy üres húsleves (a főtt répa csak az óvodában finom). Ha nem felejtettem el, megetettem vele egy nyersrépát főzéskor. Másodiknak mákostészta, de inkább csak üres tészta, császármorzsa, tejbegríz, ilyenek.... És sok sok hiszti, pl:
-Dehát tegnap szeretted a vajaskenyeret, most miért nem jó?
-Akkol sem szelettem. Bocsánat, hogy megettem.
Magyaráz:
-Nem, nem szeretem. Így teremtett meg a Jézuska. Azért így teremtett meg, mert így akarta. Azért így akarta, mert...mert...Ja, azt nem tudom.
No de most úgy néz ki, ez már a múlt. Néhány hete Sanyi elkezdett enni. Sok mindent, kis rábeszélésre (Igen, ízleni fog, tudom.) megkóstol, megeszi, és áradozik, hogy Isteni finom volt, még a kakaóscsigánál is finomabb, és második adagot is eszik. Egyik alkalommal a próbáltam rávenni, hogy kóstolja meg a pörköltöt. Egy nagyon kicsi húsdarabot kettévágtam, és mondtam, hogy csak ezt kóstolja meg.
- Annál is kisebbet!... olyan kicsit, mint a ..kosz. (Na igen, mindenkinek máshol vannak a kapcsolói, ahogy anyósom szokta mondani..)
Megkóstolja, ízlik neki. Örömujjongásban tör ki.
- Nézd Lóránt, végre eszem a pörköltöt!!!....Legyőztem azt, hogy azt hiszem nem szeretem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése