A feje nagyon koszmós.
Gyorsan mászik, kapaszkodva áll, de tud már kapaszkodva járni is a lakásban, csak nem annyira erre van kialakítva a terep, így ez a képessége nem olyan feltűnő. Bátyjai egy évesen már bőven jártak, de én már a mászásnak is nagyon örülök, mert ezt is nehezen kezdte el, és fárasztó volt már emelgetni.
Szépen eljátszogat magában hosszú percekig, ez is sokat könnyített az életemen. Pakol, nyalogat, ütöget, dobál, lerombol. Hatalmasakat kacag hozzá. Bátyjai nem mindig értékelik ezt a rombolási hajlamot, ilyenkor Lóránt elkezd sikoltozni "Ne csináld Jancsika! FIAM, hagyd abba!... anya vidd el Jancsikát!". Ha nem viszem el időben, hamarosan hallom, hogy Jancsika sír.
Jancsika csak mostanában kezd el enni, és még mindig sokat szopizik. Régen úgy szopizott este ill. éjjel, hogy amikor jóllakott, hirtelen megfordult, és már aludt is. Mostanában nem lakik jól, pontosabban nem elég neki a rágcsálás - mert éjjel nem az éhség miatt szopizik őkelme - és, én unom meg az erőteljes szívóhatást. Ezután következik A sírás. Szeretgetés, ringatás csak fölerősíti. Úgy szokta hamar abbahagyni, ha fogom magam, és átfordulok a másik oldalamra.
Nemrég eldöntöttem, hogy ha már úgyis ennyit sír, akkor sírjon a leszoktatás miatt, tehát nincs több éjjeli szopi. Az első éjszaka sokszor felébredt, hosszan sírt, de a hajnali ébredés volt a legrosszabb. Akkor már egyszerűen nem tudta abbahagyni. Kb egyenletes hangerővel, szünet nélkül sírt reggelig. András szerint volt két óra is, de ez túlzás, meg aztán ő különben is átment a gyerekekhez. Szerintem olyan fél-háromnegyed óra volt, bár ilyenkor nekem is rossz az időérzékem. Mindenesetre kimerítő volt. De volt értelme, mert azóta nem ébred fel olyan sokszor, és szinte nem is sír, hamar visszaalszik - kivéve hajnalban. Így aztán kiegyeztünk: hajnalban még egyszer hajlandó vagyok megszoptatni. Nekem már ez is nagy eredmény, hogy az éjszaka nagy részét átalusszuk.
Nagyon szeret hintázni, szó szerint szétterül a mosoly az arcán minden lengésnél. Már tud integetni, és a szájával brűzölni. Közben sokat köpköd is, ezt imádja mindegyik gyerek. Jancsi nagyokat kacag hozzá, testvérei meg bíztatják. Sanyi is boldog: Nézd, Anya, Jancsika kürtöl!
Mióta egyetemre járok sokat van nélkülem, és újabban az elválás is nehezére esik. Kb 10 percet sír, mire elfelejti, hogy elmentem. De aztán jókedélyű egész délelőtt, szerencsére a bébiszittert és Katit is hamar elfogadta. Klári nagyit meg nem kellett megszoknia, mivel nyáron sokat voltak együtt, vele jól elvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése