Jancsika elkezdett járni. Egy-két lépést már korábban is megtett, de most már egész hosszú távokat megy popsira esés nélkül. Ez olyannyira felvillanyozta, hogy tegnap este még 9-kor is föl-alá trappolt a lakásban, miközben nevetett, mosolygott.
A templomi ovis karácsonyi ünnepségen Sanyi már egész lazán viselkedett, mint egy igazi középsőcsoportos. Fehér ingben, vagány nyakkendőben ücsörgött a padon, és csak félig-meddig követte, hogy mi zajlik körülötte. (A nyakkendőt Marika mama készítette, és a gyerekek be voltak zsongva, hogy az a díszük.) Ők még nem szerepelnek, csak együtt éneklik a dalokat, nem kell miért izgulni. Így aztán még azt is láttam, mikor Ábellel elkezdték egymást rugdosni, és szét kellett őket ültetni.
Lórántnak viszont az első karácsonyozása volt, és nagyon meg volt szeppenve. Az ünneplő ruha tetszett neki (kilályfinak öltözött), de a templomban már csak ült a helyén, de az arcán kétségbeesés. Én odatolakodtam magam az első sorba, hogy tudjam bátorítani, sokat mosolyogtam rá, integettem neki. Lehet, hogy használt valamit, de kb fél óra után csak elsírta magát.
A műsor után a szeretetvendégsében már feloldódott Lóránt is, és együtt tomboltak a gyerekekkel a színpadon. Jancsika meg megkóstolt mindenféle csokisat, még egy idegen néni tányérjából is kivett egy-két falatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése