Ma este fél tízkor, Sanyi még nem szeretne ágyba menni:
-De Apa, nekem még dolgom van, úgy, mint anyának a tanulás!
-és mi a dolgod?
-Gombát rajzolok, meg kalapácsot.
Sanyi rákapott a rajzolásra. Kiscsoportos korában nem nagyon rajzolt, az óvodában szinte semmit. Most meg hirtelen elkezdett egész felismerhető dolgokat rajzolni. Pl buszt, virágot, fordtranzitot, vitorláshajót és persze gombát meg kalapácsot. Ma szivárványt is rajzolt nekem, azt Lóránttól tanulta. Az oviban meg: Lányos színűre színeztem a sapkát, mert te lány vagy! Neked csináltam!
Minden szempontból nagyon sokat fejlődött. Legoból egész csudajárműveket épít, a legjobban felismerhetőek a különböző repülők, de volt már pékautó, hókotró és tengeralattjáró is. Ügyesebben öltözködik, eszik, megtanult bukfencezni.
A játszótéren azért még Lóránt a bátrabb, ő mindenféle félelmetes helyre felmászik, nem is nagyon szoktam odanézni. Sanyi meg menne utána, de sokszor elakad, és nem mer.
Sanyi már figyel Apa komplexebb meséire is. (Apa ugyanis csak olyat hajlandó mesélni, ami legalább egy kicsit érdekes neki is. A különböző képeskönyveket, vagy egy-két mondatos Bogyó és Babócákat nem bírja ezredszerre is felolvasni, pedig Lóránt még ezt szereti inkább.) Na de Sanyi figyel már mindenre, és nem feltétlen az izgalmas, kalandos, változatos mesék ragadják meg a fantáziáját - szerintem ezeket még nem tudja követni. Van pl egy Andersen mese (A tengeri kígyó), amiben csak annyi történés van, hogy lefektetnek egy kábelt a tenger fenekére, és a halak azon tanácskoznak (oldalakon keresztül), hogy ez micsoda. Sanyinak ez a kedvence.
Egyszer Sanyi mesélt egy egyszerűbb Thomas-os epizódot könyvből, a képek alapján. Nagyon vicces volt, ahogy egy-két szóban lerendezett egy képet, de mégis elmondta az egész történetet. Bezzeg én nem mesélhetem így, mert ha az unalomtól és a fáradságtól megpróbálom egy-két szó kihagyásával rövidíteni, azonnal rám szólnak, hogy nem mondtam azt, hogy...
Egyszer nagyon mélyen elmerült a legózásban, és sehogy nem akarta meghallani, hogy kérdezek tőle valamit. Végül többedszeri türelmetlen faggatózásomra higgadtan annyit mond:
-Akik dolgoznak, néha nem tudnak megszólalni.
Sanyi egész megbarátkozott az óvodával, bár mondja, hogy imád beteg lenni, de amikor tényleg beteg, akkor meg szeretne meggyógyulni, és oviba menni. Még mindig délelőttösök csak, várom, hogy Lóránt is jól érezze magát, de lehet, hogy azt mégsem fogom megvárni, na de ezt majd Lorcsinál leírom.
Milyen rosszak ezek a gyerekek... mikor párbaállás van, nem engedik, hogy velem legyenek. Anya, mondd meg az óvonéninek, hogy büntesse meg az összes gyereket! ...
... Nem, nem szokta megengedni... Ő néha megengedi, de néha meg nem. Nagyon rosszak ezek a gyerekek, én ilyen rossz gyerekeket még nem is láttam....Na de majd mondom a Hajninak, hogy Hajni! Ha nem leszel a párom, megszakad a szívem! Akkor biztos megengedi.... Ja, ő igen, ő megengedi, dehát őt meg én nem akarom!
Hajni sajnos másnap sem engedte meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése