Keresztelő

Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; 
Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél;
Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet,
Hogy társam légy e földön.

Hétvégén Jancsit is megkeresztelte a kelesztnéni. Lóránt nagyon félt, többször is elmondta, hogy ő már meg van keresztelve, őt már nem kell. Végig a kezemben kellett tartanom, hogy nyugodt legyen. Az énekeskönyvet nézegettük Sanyival és Lóránttal, a kottákról és hangjegyekről meséltem, hogy azok rövid és hosszú vonatok, némelyik felfordult. Egész jól bírták.

Jancsika csodálatos volt, egyáltalán nem sírt, egész sokáig bírta. Az úrvacsoránál kezdett nyűgösködni, akkor kimentünk a gyerekekkel. (Pünkösdi ünnepi istentisztelet volt.)
Sanyi egy ideje mondogatja, hogy ő inkább katolikus szeretne lenni. El sem tudom képzelni, hogy ez honnan jött. Talán, ha azt mondom neki, hogy akkor még egyszer meg kell keresztelkedni, letesz erről a szándékáról.

Jancsika most már elüldögél egy darabig egyedül is a földön, de egy idő után felborul. Szeret tapsolni, imád fürdeni, hatalmasakat rúgkapál és fröcsköl közben, rengeteget nevet, idegenekre is nagyokat mosolyog. Nyolc hónaposan 11 kiló, amivel minden eddig rekordot megdönt. Sajnos, elég sokat kell most is cipelgetni, mert hamar elunja a fekvést, az ülést még hamarabb, és már nagyon kíváncsi mindenre. Egyszer-kétszer előfordult már, hogy átaludta az éjszakát, és az is, hogy délelőtt nem aludt. (Ez nagyon jó, hiszen akkor a nagyokkal egy időben alszik.) Nagyrészt még anyatejes, mostanában kezdett el bébiételeket enni. Napi egyszer eszik bébiételt, és csak egy negyed, vagy fél dobozzal, leginkább gyümölcsös dolgokat.
Két kicsi foga már nőtt alul, a cumit teljesen eldobta. Eleinte még hagyta magát cumival megvígasztalni, most már föl kell venni kézbe, nincs mese.

Testvérei nagyon szeretnek kisbabásat játszani. Ilyenkor rugdosnak, fröcskölnek, és kikérik maguknak, hiszen ők csak kisbabák...