A minap kiakadtam, mert egy járókelő leteremtett, hogy nincs bennem semmi szeretet, úgy bánok a gyerekekkel. (Ráncigáltam Lórántot.) Amúgy sem voltam derűs kedvemben (Lórántot is ráncigálni kellett, ugyebár), és mikor hazaértünk, még mindig ezen bosszankodtam, hogy mi mindent kellett volna mondanom a nőnek. Itthon ölembe vettem Lorcsit, és megbeszéltük, hogy de igenis van bennem szeretet, és hogy micsoda butaságokat mondott az a néni. Mondtam is neki, hogy most nagyon ideges vagyok emiatt.
-Mél?.. Neked ezeket mondta?... de most mál nem mondja ezt!
És milyen igaza van.
Egyik reggel (a rádió szerint is a nap legstresszesebb időszaka), kicsit mérges hangon mondom Lórántnak, hogy jöjjön oda.
-Gyere ide Lóránt.
Érzi, hogy nem vagyok kedves, azt mondja:
-Megversz? (nem szoktam, csak fenyegetőzni vele.)
-Nem, felöltöztetlek.
-Akkor mosolyogjál!
Ettől úgy ledöbbentem, hogy hirtelen nem tudtam rá mit mondani, ezért inkább azt kérdeztem, amit ők is másodpercenként, még egy kicsit szégyelltem is magam, hogy így kizökkentem szegény gyereket.
-Miért?
De mézédes kisfiamat nem zökkentettem ki:
-Melt szeletlek.
Azért szokott mérges is lenni rám. Egyszer nagyon szenvedve, elnyújtott hangon azt mondta nekem:
-Egyen meg.. valaki téged..
Mostanában nagyon féltékeny Jancsikára. Anyásabb lett, hisztisebb, agresszívabb.
-Szülessen még egy ugyanolyan kisbaba, mint a Jaccsika... Azél, hogy legyen nekem is kisbabám.
Kint voltunk a telken, mikor Lóránt valami apróság miatt rázendített az év hisztijére, és üvöltött. Leültettem a lépcsőre, egy kicsit távolabb tőlünk, hogy ne kelljen hallgatni. Történetesen a lépcsőre sütött a nap.
Lóránt leül, és üvölt tovább:
-Most E-GYE-DÜL napozzak?
Ritkán tudok a két itthon lévő gyerek mellett telefonálni, mert valamelyik biztos foglalkoztatni kezd közben. Ezért aztán, mikor egy fontos hívást tényleg el kellett intéznem, és nem várhattam vele hetekig, azt mondtam Lórántnak, hogy maradjon csöndben amíg beszélek, mert egy nagyon mérges nénivel beszélek... Félig meddig működött... Lóránt végig ott állt mellettem, és suttogott a fülembe, hogy mi van a nénivel...
Lóránt felébredt délutáni alvásából. Fölállt az ágyban és nyűgösen, hisztisen követeli: Vegyél má ki az ágyból!!!... Kivettem.... Erre azt mondja angyalkává változva: Köszönöm szépen a segítséget.
Lóránt egyébként nagyon könnyen elalszik délután is, este is. Egyszer volt csak, hogy fáradtan és nyűgösen azt mondta: Anya, én akkol sem vagyok fáladt, amikol fáladt vagyok.
Lóránt kergeti a galambokat, de azok mindig elröpülnek előle. (Amióta Sanyi erre rájött, ő is nagyon bátran kergeti a galambokat.) Lóránt méltatlankodva kérdezi:
-Mélt mindig elrepül?
-Mert megijed tőled.
-De megígélem, hogy visszateszem a földre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése