Apa buszt rajzolt Sanyinak még abban az időszakban, mikor csak bupp-ot vagy autót lehetett rajzolni. És a buszba rajzolt sofőrt is, kalapban, oldalnézetből, erősen stilizálva. Az orra kicsit nagyra sikeredett, azóta Sanyi világában a buszt a rigó vezeti. Vagy a nagymamák, akik busszal járnak haza.
A kirakóban a földdel megrakott teherautó (teleautó) pedig nem földet szállít, hanem kakaót. (kajojo). A csigaházban méz van, a földön talált üvegszilánk tulajdonképpen jég, és a pillangó motorral száll rá a virágra. (vigal)
Sanyi világában szótagnyelvet beszélnek, és önmagunkat is te-vel kell megszólítani, ha csak nem kívülállóként beszélünk magunkról, és akkor egyes szám harmadik személyben.
Pl. Föl.Mett.A.Buk.Sífejedre.Aautó.Kiki. - a kicsi autót fölrakta a fejére, Ne essél le - mikor valahova felmászik. Ffááj - beveete - dőzsöli - beveri valamijét, és utána megdörzsöli.
Azért tud egyes szám első személyben is beszélni, pl mikor azt mondja nekem esdeklő tekintettel: Fölveszlek!, vagy Hoztam.Neked.Valamit! Hát még amikor közli velem, hogy Ne akal megszoptatom Lóláttot.
Az igen-re még mindig nincs szó, és a nemet is csak a legritkább esetben mondja ki, de olyankor látom rajta, hogy nagyon koncentrál, hogy a helyén legyen az "m" is. (Kb, mikor a franciák megállnak egy pillanatra a beszédben, hogy lehelni tudjanak egy "h"-t.) Kismilliószor elmondja egy nap, hogy "Ne akal", tulajdonképpen mindenre az első megközelítés a ne akal. Dögönyözés közben két hatalmas nevetés között: "Ne akal apa szeleti Sajit." Ja igen, a szelet. Bizony, ezt is mondta már nekem Saji. :)
A ragozás és a múlt idő Sanyi nyelvében rendkívül bonyolult, amit a következők is alátámasztanak: megnézhesdtettem, kivesztt. Viszont abszolút logikus felépítésű nyelv: a kivesz ellentéte a bevesz, a beragadt-é a kiragadt. Hát még a tagadás: A "Na most már elég" ellentéte a "Nem na most már elég."
Vicces lehetett a Kárinagyival megesett történet: Sanyit felültette a WC-re, közben megjött a szomszéd Erzsike néni. Klári néni megkérdezte tőle, hogy megkóstol-e egy kis almalevet. Sanyi a WC-n ülve ordította: "Nem megkóstoooool!!"
Egy másik eset, mikor teát adtam neki, tartotta a poharat, és szeretett volna inni. Én még gyorsan raktam bele mézet, és elkevertem. Erre Sanyi elkezdett ordítani, nem értettem miért. Nagy nehezen kinyögte, hogy "nem megkeverem". Megpróbálkoztam azzal, hogy elmondtam neki, hogy a mézet el kell keverni, de már egyébként sem tudom visszacsinálni, ő meg csak zokogott. Na jó, mondtam neki, hogy jó, akkor visszakeverem, és látványosan megkevertem a másik irányba. Sanyi megnyugodott, és megitta a teát.
Nehezebb volt, mikor Marika nagyi egy citrom alakú flakonból tett a teába citromlevet, Sanyi meg zokogva tiltakozott: "Nem kérek ... paladicsomot!"
Az odaadom és az adduda között nincs különbség. Sokáig úgy adta a kezembe a dolgokat, hogy közben azt mondta adduda. Jó sokszor elmondtam, hogy ilyenkor inkább azt mondja, hogy odaadom. Na, ebből az lett, hogy mikor a játszótéren elvették az autóját, Sanyi szaladt a kisfiú után, és azt mondogatta neki: Odaadom. Az anyukák odáig voltak, és mondták Sanyinak, hogy nahát, milyen aranyos vagy, köszönjük. Sanyi pedig egyre hevesebben: odaadom! Nahát, nagyon aranyos vagy, milyen aranyos ez a kisfiú, köszönjük szépen.
ODAADOM!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése