Igazán jóképű kisember. Nagyon jó erőben van, az én két kilós súlyzómat föl-alá viszi a lakásban. De a rekord egy üres gázpalack - 3,6 kiló, és Sanyi felemelte! Ezt ugyan már nem vitte sehova, épp, hogy csak megemelte. De ha meggondoljuk, hogy ő maga 11-12 kg, igazán szép teljesítmény.
Két dolgot nem nagyon tud: jóllakni és elfáradni. Majdnem mindent megeszik, ami jó, ha fogyasztható ételekről van szó, de egyébként kevésbé szerencsés tulajdonság. A játszótéren kislapáttal eszi a sarat, mindenféle rohadt bogyót fölvesz a földről, és fadeszkákon is edzi a fogait.
Miket is szeret csinálni? Szereti az éjjeli lámpákat fel-le kapcsolgatni, bármiféle gombot nyomogatni, a játszótéren a kislapátokat begyűjteni (különösen a lilát és a narancssárgát), csúszdázni (teljesen egyedül, a felmászást is beleértve, bár ez csúszdatípustól függ), dolgokat szétszedni vagy szétverni, locsolni, rajong a fából készült madaras szélforgókért, szeret fejjel lefelé lógni.... És az egyik kedvenc játéka, hogy elbújik a hátam mögött.
Tud már egyedül inni pohárból, de a maradékot szereti magára önteni. Kiskanállal is eszeget, és ha "véletlenül" mellé csöppen valami, azt szívesen szétkeni a széken, hasán, ruháján...
Régóta tud, de egy ideje nem nagyon akar puszit adni. Jó nyálasat szokott anno, most meg néha harap is. Szerintem a fogai miatt, már meg se tudom mondani, hogy hány van, és hány jön éppen kifelé, de sok.
Beszélni még nem nagyon beszél, de nagyon jól kommunikál. Ha le akar menni a játszóra, hozza a cipőjét, ha éhes, odamegy az etetőszékéhez és csapkodja, ha azt akarja, hogy menjek vele, megfogja az egyik ujjamat, és húz. (Előtte nézegeti a kezem, és végül gondosan választ egy ujjat. Egyszer önként nyújtottam neki a mutatóujjamat, de ellökte, és a hüvelykujjam mellett döntött.)
Ha valami nem úgy van, ahogy elgondolta, .... nos, olyankor olyan mint minden másfél éves.
Nagyon sok mindent megért már. Meséléskor lapozunk egy könyvet, ő rámutat a rajzokra, és megkérdezi, hogy mi micsoda. Ha visszakérdezem, hogy pl "Hol van a vakond?", megmutatja. Ha megkérdezzük tőle, hogy mit mond a liba, (és épp beszédes kedvében van), akkor mondja, hogy "gágágá". De a kacsa, kutya is ezt mondja.
Nagyon sok játéknak és egyéb tárgynak tudja már így a nevét. Megérti azt is, hogy "gyere ide", és "kérem", de ezt rendszerint eltitkolja.
Egy időben mondogatta, hogy áppá, de ez már elmúlt.
Egyszer már az is előfordult, hogy kimondtam egy szót, és ő szándékosan beszélni próbált, és visszamondta: bábu. Azóta olyan szavakat próbálok neki mondogatni, amiknek már tudja a hangjait (b, m, g, k, t, d), de még nem sikerült újat tanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése