Gyerekszáj

Ugyan még nem beszél egyik csemete sem, de, mint említettem Sanyi kitűnően kommunikál, így már van is két gyerekszáj történetünk:

Sanyi egy időben elkezdte magától mondogatni azt, hogy gágá. Nem telt sok időbe, megtanítottam neki, hogy, ha megkérdezem, hogy mit mond a liba, mondja azt, hogy gágá. Ettől aztán olvadoznak majd a rokonok.
Egyik nap séta közben elmentünk egy kerítés mellett, ahol volt egy vad kiskutya. Eszeveszett ugatásba kezdett, ahogy meglátott minket. Sanyinak tetszett a dolog, ott állt a kerítésnél, és hihetetlen élethűen utánozta a kutya ugatást. (A leegyszerűsített vau-vau teljesen idegen neki.) Meg voltam döbbenve. Nehéz volt eldönteni, hogy ki ugat jobban, annyira belemelegedtek. Nagy nehezen elráncigáltam a kerítés mellől az én kis Mauglimat, agyon dícsértem, hogy milyen jó munkát végzett, majd boldogan megkérdeztem tőle, hogy mit mond a kutya?
Vékony cérnahangon válaszolt: gágá!

Játszótér után Sanyinak még föl kell másznia 3 emeletet a lakásunkig. (Lórántot cipelem, Sanyit már nem tudom.) Van, mikor egész flottul megy, de van, hogy hosszú perceken keresztül rimánkodom neki, hogy jöjjön. Egyik alkalommal, még a lépcső alján mondom neki:
- Sanyi, add a kezed, menjünk föl!
- Nnemm! (=heves fejrázás, és az a tipikus "nem" hümmögés)
- Akkor inkább itt maradsz, és megvárod, míg visszajövök érted?
- Nnemm!
Aztán, mivel mégis meggondolta magát, és elindultunk együtt fölfelé, megdícsértem:
- Milyen szépen tudsz jönni, nagyon ügyes vagy!
- Nnemm!