Lóránt mégsem kapott oltást, mert még beteg. Ugyanakkor végre diagnosztizálta valaki azt a "kis náthát", ami 3 hétre leterítette a családot. Ahogy sejtettem, vírusos torokgyulladás, és most szegény Lóránton van a sor. :( De nagyon jól viseli, továbbra is gyakran mosolyog, sőt Andrásnak már sikerült egyszer megnevettetnie is. És naggyon sokat gügyög!
Sanyi pedig a hétvégén elkezdte megérteni, amiket mondunk neki. Tényleg az az érzésem, hogy egyik napról a másikra - azt hiszem az ő kis értelme kvantumszerűen nyiladozik. (Ez persze nem azt jelenti, hogy idejön, ha mondom neki, hogy gyere ide.)
A rosszaságról is van már némi fogalma. Nagymama kertjében matatott a hétvégén, és egyszer csak kirántott valami zöldséget a földből. Sejtette, hogy ezt nem kellett volna, mert amint megjelentem a színen, fölpattant, kijött a veteményesből, és mutatta nekem, hogy ő most hú de becsukja a kaput, és menjünk innen.
Új fejlemény, hogy szeret motorozni. Eddig csak emelgette és dobálta a játszótér összes motorját, de pár napja már ráül és hajtja is, igaz nem túl gyorsan. Ma motorral mentünk le a játszóra, hadirokkant csiga tempóban. A zebráknál le kellett szállnia, és gyalog jönni. Hiába mondtam el neki viszonylag türelmesen, hogy miért, és, hogy majd visszaszállhat, minden egyes leszállásnál visított. Közben Lóránt is rázendített, a járókelők pedig "Jaj, de cuki, hát mi a baj?" és hasonlókkal próbálkoztak, nem sok sikerrel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése