Tavaly nyáron volt egy időszak, mikor mindkét gyerek érdeklődött a betűk iránt. Mindkettő felismert már egész sokat, de valahogy ez is lecsengett, és mostanra el is felejtették.
Nemrég Sanyi mégis elővett egy firkapapírt, és elkezdte másolni a betűket. Nagyon nagyon dolgozott, csöndben volt, egy idő után már ránéztem, mi ez a nagy koncentrálás. Pechére pont egy olyan firkapapírt vett elő, aminek hátoldalán japán kandzsik voltak!
Sanyi gyakran inkább éneket ír nekem. Valójában csak imitálja a folyóírást, mindenféle hullámokat rajzol. Nekem azonban el is kell énekelni az írást! (A felnőttek tudnak olvasni, a gyerekek meg nem, tehát nekem kell felolvasni.)
Lóránt is szívesen ír, de nála ez azt jelenti, hogy köröket, félköröket rajzol, vagy valami hasonlót. A múltkor rajzolt nekem egy görbét, majd azt mondta.
- Ez egy ákombákó... Na de ez egy olyan ákombákó, hogy szeletlek... Én téged.
Sanyi fejből is tud már egész hosszan mesélni. Egy alkalommal nyúzott, hogy meséljek neki, én mondtam, hogy nem tudom fejből elmondani, amit szeretne. Sanyi méltatlankodik:
-De hát én kisebb vagyok, és mégis én tudom, te meg nem....
.... az jutott eszembe, hogy azért, mert te lány vagy. A fiúk tudják, a lányok nem.
Lóránt türelmetlenül követeli egyik nap a mesét:
- becsukom a szám, és a szemem...és...és ... egy CSEPP mesét se halljak? Ezt akalod???? CSÖND legyen egész nap????
(Na neeem, ez eszembe se jutott..)
Lóránt pedig egész különleges mondókákat tud:
Egyetem, egyetem, tenger tánc,
Ehetek a kenyérből egy kis falatot.
(Egyébként nagyon vicces, hogy nála pl a dalokból mennyire nem áll össze se a szöveg, se a dallam. De azért nagyon kedves altatódalokat tud kitalálni. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése