Jancsi rámutat tárgyakra, és ha tetszik neki, megpróbálja megismételni a nevüket. Ennek az a jele, hogy zavartan elmosolyodik, odabújik az ölembe, és elsuttogja a szót. Eleinte teljesen felismerhetetlen, még csak szótagokat sem lehet elkülöníteni. Egy idő után már felismerem, ha nagyon igyekszem.
Testvérei anno a szavak első szótagjait mondták, és akkor kezdtek beszélni, mikor már valamennyire tudtak érthetően szótagokat mondani. Nagyon érdekes most nekünk, hogy Jancsika a folyamat legelejét is megmutatja nekünk.
Ritmusos szavakat hamarabb megtanul, illetve sokat számít, ha Lóránt vagy Sanyi kitartóan mondogatnak neki valamit. Ezeket tudja már mondani: jepüjő, jántotta, papagáj, alba = alma, aatató = altató, stb.
Az még ritka, hogy tényleg kommunikálna, de már elhangzott visítva, hogy adduda!!!!
Mostanában nagyon jókedélyű, mindenkit (vigyázó embereket) örömmel üdvözöl, huncutkodik. Szeret kukucsosat játszani, illetve azt, hogy vegyem ki a kádból, és amikor már éppen kivenném, visszahuppan a vízbe. Szeret Sanyival vagy Lóránttal játszani, velük rohangálni föl-alá. Nagyon szépen eljátszogat magában, sorba rakja a kis autóit hosszú perceken keresztül, legózik is, építget.
Mióta külön ágyban alszik, nem alussza át az éjszakát. Be kell mennem egyszer-kétszer, adni neki puszit, és akkor visszaalszik. Kisgyerekes anyukák tudják, milyen borzalmas, mikor éjszaka közepén, legszebb álmomból nyüszítésre ébredek - néha hangos sírásra. De nagyon hamar elszáll a dühöm, mert átmegyek, Jancsika nyújtja kis párnás kezeit, szájas puszit nyom az arcomra, és visszafekszik aludni. Most aztán igazán bűbáj ez a gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése