Júniusban sok minden történt velünk. Éppen befejeztem a vizsgaidőszakot, és kezdtem volna az államvizsgára tanulni, mikor kaptam egy emailt a volt luxemburgi munkahelyemtől, melyben az állt, hogy 16-ától visszavesznek 3 hónapra.
Még márciusban beszéltem a volt főnökömmel, mondtam neki, hogy terhes vagyok, és szívesen visszamennék dolgozni a nyáron. Ott egy kicsit más a kismamákhoz és családosokhoz való hozzáállás, de azért ezzel még ők is kinevettek. Nincs hely, nem vesznek vissza. Nem is nagyon számítottam másra, de egy telefont megért.
Aztán június elején jött ez az email, hogy mégis.
És ekkor felpörgött az életünk. 16-án nem tudtam kezdeni, mert másnap volt az államvizsgám, 24-én meg az Msc felvételi, így végül június 27-ben egyeztünk meg. A gyerekek nagyon sokat voltak a nagymamáknál, én meg a sok éjszakába nyúló tanulás miatt néha összekevertem a valóságot az álomvilággal. Egyszer azt álmodtam, hogy a gyerekek a parciális deriváltjaim.
András pedig lakókocsit keresett (meg hitelezőket). Ebben hamar sikerült megegyeznünk, hogy kempingezni szeretnénk. Nagyon szép emlékeink voltak, és bizony nehéz lett volna rövid távra szállást találni. Ha találtunk is volna, nagyon drága lett volna.
Sajnos, végül nem sikerült mindent időben elintézni, és együtt elindulni. (A lakókocsi regisztrálásával vannak nehézségeink.) Ez azért rossz, mert Sanyinak kezdett elege lenni abból, hogy minket csak hétvégén lát, és sokat bíztattam azzal, hogy majd Luxemburgban nagyon sokat leszünk együtt, és lakókocsiban fogunk lakni. Sanyinak van egy játék lakókocsija, és nagyon szereti, már nagyon várja, hogy lakókocsizzunk. Lórántnak pedig mutattam képeket egy luxemburgi játszótérről, ahol van egy hatalmas hajó, ő ezt emlegeti már egy ideje.
Én 26-án kijöttem, egy barátnőmnél megszálltam, elkezdtem dolgozni. Remélhetőleg másfél hét múlva kis családom is megérkezik. Addig András pakol, ügyintéz, gyerekek meg többnyire jól érzik magukat nagyinál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése