Fiókák

Sanyi még régebben kitalálta azt a játékot, hogy ő egy kis fióka, aki csak csipogni tud, és odabújik az anyukájához, aki megeteti és megszeretgeti. Sanyi közben folyamatosan csipog, illetve inkább nyávog, mint egy kismacska. Egyszer odabújt az ölembe, és azt mondta: Itt aludok az öledben. Melt a fiókának itt van fészke.
Lóránt is eltanulta ezt a játékot, ő is gyakran jön nyávogva, és olyankor ki kell találnom, hogy mit mond a fióka. Sanyi meg van róla győződve, hogy értem, és amikor hosszan nem akarom megérteni, akkor lefordítja nekem, hogy éppen éhes.

Erről jut eszembe, Lóránt fióka még nem tudja, mi a különbség az éhes és a szomjas között. Ebédnél gyakran hisztizik, mert addigra elfárad, és a sírástól nem bírja megmondani mit szeretne. A múltkor ott állt a konyha közepén, sírt, és azt mondta egyfolytában, hogy éhes! Én meg próbáltam etetni, kanalakat vettem elő neki, ölembe ültettem, de egyre csak sírt, hogy éhes, míg véletlenül meg nem kérdeztem, hogy kér e vizet. Akkor kiderült, hogy szomjas.

Sanyival ülünk a gyerekszobában, ahová gyakran áthallatszik, hogy a szomszéd Laci bácsi TV-t néz. Sanyi fióka átnéz a falon, majd azt mondja:
-Láttam a Lacibácsit. Meg a Laci nénit. És Laci papát is láttam.
-És mit csináltak?
-Játszottak.
-Mit játszottak?
-Olyat játszottak, hogy... csoki!... Arra gondoltak, de nem ették meg...Melt különben is kövél lesznek.
(Na, ezt a játékot Sanyi is bevezethetné. Rettenetesen édesszájú.)

Sanyi sokat segít nekem a fegyelmezésben. Rászól apára, hogy ne egyen ezt-azt, mert kövér lesz. (Ezt nem tőlünk hallotta, hanem a Kisvakondban a Süni lett nagyon kövér, mikor túl sokat evett.) Megmondja, hogy Lorcsinak mikor kell a sarokba állni, rászól apára, ha azt mondja, hogy hülye. Egyszer várta apát a lépcső tetején, és azt kiabálta neki:
-Apa, láttam, hogy pulykáskodtál!

Egyik ebédnél ügyesen előrehajolt, és nem csöpögött szanaszét a kaja, nagyon megdícsértem, hogy ügyes volt.
- Ha ügyes a Sanyi, akkor boldog legyél!

Sanyi legóból épített tornyokat. Sokat, tényleg sokat. Mondom is neki:
-Hú de sok szép tornyot építettél!
Kicsit mérgesen rám szól:
- Kettő! Nem sok, kettő!
Lóránt hamar szétrombolta Sanyi tornyait, Sanyi erre kiabálni és sírni kezdett. Próbáltam megvígasztalni, hogy építettem neki újakat, de csak sírt tovább, végül kinyögte:
- Én akaltam szétrombolni!

Sanyi okosságai:
-Sanyi, tudod hogy hívják ezt a kisfiút?
-Tudom... úgy .... tudom... úgy hívják, hogy kislány.

-Ott volt egy bácsi?
-Igen.
-És milyen volt a bácsi?
-Olyan volt, hogy Sándol.

-Anya, fáj a fejem!
-Dörzsöld meg!
-De nem jön le a fáj!

És végül amire nincs magyarázat:
-Anya, hogyan kell kint sötétnek lenni?