-Anya, én ide nem tudok fölmászni!
-Segítsek, Sanyikám?
-Nem, inkább....magától mászom fel.. (felmászik)
-Anya etessél engem!
-és mit kérsz?
-Anya etessél engem?
-Mit kérsz Sanyikám?
-Anya ETESSÉL ENGEM! .....NINCS mit kérsz!
-Anya, én abból kérek... nem, én inkább eples joghultot kérek...(adom neki).... MÁSIK eples joghultot kérek!....ötödik joghultot kélek!.... inkább AZZAL a kanállal kérem.... magától eszem.... (már bömböl).... inkább etessél engem...
Ezt az "ötödik joghultot", vagy "ötödikes joghultot" akkor szokta mondani, ha már nem bír mit kitalálni, hogy miért nem jó az, amit kap.
-Kicsit!... kisebbet!...nagyot!!.......ÓRIÁSKICSIT!!!
-Azzonnal lemegyünk a játszótérre!
-Anya, hagyjál már egy kicsit békén... most dolgozom..... anya mondjad hogy nem szabad!
-Nagy kópé vagy Sanyikám... Nem, nem! kópé anya!! Azzonnal kópé anya!
(Ha Lóránt nyűgös, egyszerűen csak hátrahajtja a fejét és sír.)
És amikor mintagyerek:
-Asszem le kéne menni a játszótérre.. a Sanyinak...
-Anya, légy szíves kínálj meg engem süteménnyel! (ez tényleg elhangzott!! többször is)
Ez a "légy szíves" mostanában szavajárása lett Sanyinak (anya nagy büszkeségére). Olyannyira, hogy mikor ad nekem valamit: Tessék, légyszíves. Vagy pedig:
-Itt a köldököm légy szíves.
Persze vannak átmenetek is, ma az ünnepi ebédnél, Sanyi egyszercsak hangosan:
-Ide figyelj Anya! Kínálj meg engem tortával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése