-Sanyikám, így nem tudom tolni a babakocsit, ha belecsimpaszkodsz.
-palacsintázkodsz.
Megmostam a hajamat, jövök ki a fürdőszobából vizes fejjel. Sanyi nevet:
-Most anya október lett!
Egyik nap azt énekelgettem otthon, hogy szeretném a homokórát megállítani. Pár nap múlva hallom Sanyit dünnyögni:
-Szeretném a homokozót beállítani.
Gyakran előfordul, hogy Sanyi szeretne még este is lemenni a jácótérre, ilyenkor mondom neki, hogy nem lehet, késő van, nézzen csak ki az ablakon, milyen sötét van már. Most már nem kell megindokolnom, mondja ő magától:
-Mer kint nagyon nagyon késő van.
Keresi a cipőjét, megtalálta az egyiket, és keres tovább:
-Hol az egyik? hol a harmadik?
Megkérdezi tőlem:
-Emlékszel, amikor a néni fölmászott a tehelautó kelekére?
-Húú...izé...és leesett?
-Nem esett le....a tehelautó keleke.
Kivettem Sanyit a kádból, és mondom neki, hogy maradjon a szőnyegen, mert vizes a padló. Sanyi mindenáron rá akar állni a mérlegre.
- Nem! Inkább a hhány kilón maradok!
Öltöztetem reggel Sanyit, fölhúzok rá egy harisnyát, szakszerűen belerázom.
-Húú...mekkora nagy hatalmas zokni!
Imádom, ezeket a gyerekszájakat! Az enyém még nem beszél, de már várom. :-)
VálaszTörlésAmúgy szia Melinda, úgy örülök, hogy rátok bukkantam, Laura blogján keresztül. :-)
Puszi nektek! Hol is éltel most?
Ez a mi blogunk, még csak most kezdtem: http://familynimis.blogspot.com/