Kezdem a rosszabb résszel. Lóránt nagyon taknyos lett - most már értem, miért használják gyerekeknél a "taknyos"-t a "náthás" helyett. Folyamatosan folyt az orra. Emellett a nyála is folyt, mint egy kutyának, és hát nagyon meleg is volt. Ha nem vettem fel kézbe, sírt (lásd a sírásról szóló bejegyzésemet) és szétkente az egész trutyit az arcán, illetve a hajába, ha fölvettem, akkor az én ruhámba. Én pedig nagyon sokat fölvettem, Sanyi meg szegény háttérbe szorult. Ezért bújt belé a kisördög.
Ennek megnyilvánulásai: "motolozok az úttesten!" és "nééz Danya, ellököm Lóláttot!" Aztán meg okostóbiás módjára: "Láütök a popsimra, mer ellöktem Lóláttot."
És mindezt nem egyszer, nem kétszer, hanem napjában százszor. Azt leszámítva, hogy általában nem szólt előtte. Egyszer még Öcsi ujját is megharapta, bár az játszás közben volt, így nem egyértelműen Lóránt ellen irányult, inkább csak rosszaság. Inkább nem is részletezem tovább. :(
Arról szívesebben írok, hogy milyen, amikor szeretik egymást. Sanyi odamegy Lóránthoz és átöleli (a nyakánál), és közben mondogatja, hogy szeletik edmást, vagy szeletem Lóláttot. Erre mindig azt mondtuk, hogy jajdemilyennagyon aranyos a Sanyi, így néha már csak annyit mond öccse átölelésekor, hogy de alanyos a Sanyi.
Ha Lóránt sír, Sanyi odamegy, megsimogatja és azt mondja meg kell vígasztalni. És mondja is neki, hogy ne síjj Lólátt. Lóránt az utóbbi időben rászokott a puszi adásra, Sanyi is sokszor kap tőle, és ezt értékeli is. Reggelente Sanyi mostanában jókedvűen ébred, az első, hogy megnézem Lóláttot. puszit ad Sajinak. És persze Sanyi is adja a puszikat. (Sanyi egyébként nem tud puszit adni, csak odanyomja a száját. Lóránt viszont fúj is egyet a szájával, így az jobban hasonlít a puszira.)
Egyik alkalommal a lépcsőházban Sanyi egyszer csak megtorpant, és azt mondta: vissza kell menni, mert sír Lólátt!
Szeretnek egymással kergetőset játszani, vagy elbújósat. Sanyi mindig jókat nevet, ha Lóránt előadja a köpködés-brűzölés tudományát. Ilyenkor közli is, hogy nevetett egy kicsit a Saji, majd nevetett egy kicsit a Lólátt. Hallottam már tőle azt is, hogy: lócsi ne menj ki, gyere lócsi ülj az ölembe, vagy mekkételek, hogy ne kóbolojj el! , és visszahozom Lóláttot. Ilyenkor inkább én ugrok, és hozom vissza. (Ez a szó, hogy "elkóborolt", annyira tetszett Sanyinak, hogy mikor először mondtam, fél órán keresztül hangosan kacagott, és újra és újra mondani kellett neki. Azóta volt, hogy megfogta Lóránt kezét, és azt mondta: együtt kóbololnak!)
Egyszer még olyat is hallottam, hogy Lóránt anyapótló volt Sanyinál. Ha Sanyi beüti/csípi valahova a kezét/lábát/fejét, és nem fáj annyira, hogy üvöltsön, akkor odajön hozzám (sírva), hogy dörzsöljem meg. Ehhez már annyira ragaszkodik, hogy ha egyáltalán nem fáj, akkor sem lehet kihagyni. Egyik alkalommal épp nem tudtam megdörzsölni a kezét, erre hallom, hogy elmegy, és azt nyüszíti: Lócsi, dőzsöld meg!
A játékszer már kényesebb dolog. A játszótéren én vagyok a legbüszkébb anyuka, mikor Sanyi idegen gyerekeknek mondja, hogy kérem szépen a markolót, és nyújtja cserébe a saját játékát. Lóránttal keményebben bánik, szó nélkül kiveszi kezéből a játékot. Persze, jelenleg Lóránt is ezt csinálja (csinálná). Ilyenkor Sanyi azt mondja lóka, ne vedd el a játékomat!, Lóránt erre visít, Sanyi ordítja, hogy ne vedd el, nem, nem, nem.... léci ne tináld fiam!, Lóránt eltorzult arccal üvölt. Én rendszerint próbálok valami új játékot hozni, hogy eltereljem Lóránt figyelmét, de sokszor Sanyiét is sikerül, és akkor már a másik játékon veszekednek.
Egyszer Sanyi elővett egy nagyon gagyi építőkockát, és azt mondta:
Huu, de nagyonpofa játékot találtam nééz danya! Mondom neki, hogy jópofa. Majd Sanyi odamegy Lóránthoz: tessék Lócsi, nagyonpofa játék!
És egy kép a legújabb szórakozásról: Sanyi hátrahajtja a fejét, Lóránt meg puszit ad, vagy ütögeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése