Gombaszerencse

Végre mi is eljutottunk gombászni. Eleinte nem volt szerencsénk, hébe-hóba találtunk egy-egy vargányát, tinórut, de nem a legjobb fajtákból. Ahogy kezdett ránk esteledni, visszamentünk a kocsihoz, és végső erőnkből még megnéztük a kocsi mögötti sötét hegyoldalt, mert Sanyi nagyon erősködött, hogy ott lesznek gombák. És tényleg!
Egy kis területen ugyan, de szinte kaszálni lehetett az érdestönkű tinórut. Kb 5 kilót szedtünk, a gyerekek valósággal extázisba estek, úgy kapkodták fel a gombákat. Itthon Lorcsi boldogan fényképezkedett velük, külön-külön az egyes gombafajtákkal (mert azért volt egy kevés másféle is, és szétválogattuk). Sanyi nem volt hajlandó odaállni a képhez, csak annyit mondott, hogy "a seggemet lefényképezheted". Kértem Lórántot, hogy legyen mosolygós kép is, szívesen vállalta, "csak azt nem tudom, hogy kell mosolyogni".