Ja, nem nem nem!

Két esti mesénk van. A kiskakas gyémánt félkrajcárja, és a Jancsi és Juliska. Illetve van még egy, de az hivatalosan nem mese, az alagutas. (De szereti Sanyi, egyszer a végén azt mondta: Még jobban meséld el a markolóst! Markoló is van benne természetesen.)

Egyik este újítottam, és próbáltam egy kicsit Sanyit is bevonni a mesélésbe:

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony. Volt ennek az öregasszonynak egy kacsája. Ja nem, nem, nem!!! Volt egy kutyája. Ja, nem, nem, nem! Volt egy kiskakasa."

Így ment végig a mese, és néha megkérdeztem Sanyit, hogy pl. mije volt az öregasszonynak, és akkor megmondta, hogy kiskakasa. Nagyon élvezte, mikor jött a Janemnemnem-es rész, már fülig ért a szája. Aztán valóban bekapcsolódott a mesélésbe, bár nem úgy, ahogy én gondoltam.
Egyszer csak bejelentette, hogy ő mesél:

Egyszel volt, hol nem volt, volt egyszel egy kacsa. Ja nem nem nem! Volt egyszel egy kutya. Ja nem nem nem! Volt egyszel egy galázs! Ja nemnemnem! Volt egyszel egy hűtőszeklény. Ja nem nem nem!.... Volt egyszel egy tyutyutyu. Ja nem nem nem! ....

Ez a tyutyutyu nagyon tetszett. De a végén úgy belejön a mesélésbe, hogy már nem is mond semmit, hanem például berreg egyet.

Volt egyszel egy prrrrr...

Egyik reggel pedig mondtam, hogy öltözzünk fel, mert lemegyünk a boltba, és veszünk tönkölykockát. (Sanyi kedvence, ezt csalogatónak szántam.) Sanyi elkezd karattyolni:

Lemegyünk a boltba, és veszünk kakaóscsigát. Ja nem nem nem!....