A gól

Írtam egy korábbi bejegyzésben, hogy gyermekeim szeretnek focizni, de egyelőre kevéssé tudnak érvényesülni a meccseken. Ennek ellenére továbbra is szeretnek járni, és a következő focikupára is szeretnének elmenni.
Múlt vasárnap este Sanyi nagyon bánatos lett, hogy nem sikerül gólt rúgnia. (Ráadásul Lorcsi meg rendszeresen egy-egy góllal büszkélkedik.) Apa hosszasan próbálta elmagyarázni neki, hogy a foci nem egyéni játék, és ha lead egy jó passzot, az ugyanolyan nagy dolog, de ezt egy 6 éves még nem érti. Éppen akkor léptem be a szobába, mikor apa arról beszélt, hogy focizás közben próbálja meg nem a labdát nézni, hanem fölfelé. Úgy láttam, ezek a roppant szakszerű tanácsok Sanyinak nem olyan hasznosak, és mivel a foci terén én közelebb állok egy hat éves szintjéhez, közbeszóltam.
- Sanyi, próbáld meg azt, hogy amikor nálad van a labda, egy jó nagyon belerúgsz, de erősen ám! És akkor biztos eljut a kapuig. (Mindezt az okosságot a múltkori focikupa tapasztalataiból vontam le, ahol azt láttam, hogy Sanyinál a fő probléma a határozatlanság.)
- Igen??? Ezt miért nem mondtad korábban?
Apa persze nem bírta ezt a sületlenséget.
- MIII???? .... Mikor fociztál te??? .. Hát ez nem igaz... ez egy ilyen ország, mindenki azt hiszi, hogy ért a focihoz... ne szólj már bele.... (stb)

Elalváskor Sanyi szomorúan így szólt.
- Jaj, nagyon rossz nap lesz holnap is, mert úgysem fogok egyetlen gólt sem rúgni. 
Tanácstalan voltam. Így tényleg nem fog. Az idén még nem rúgott egyszer sem, és egyre mélyebbre ássa magát efölötti bánatában.
- Tudod mit, Sanyi... imádkozzunk, hogy rúgjál gólt.
- Jó .... de akkor már kérjük azt, hogy... kettőt rúgjak. Vagy nem, inkább tízet!
- Nem Sanyi, nem lehet túl sokat kérni. Csak egyet kérjünk, jó?
- Na jó.
Így aztán, kértük Istent, hogy Sanyi a másnapi meccsen rúgjon egy gólt. Sanyi meg megígérte, hogy nagyokat fog a labdába rúgni, és nagyon bátran rá fog menni a labdára, akárkinél van, nem vár arra a távolban, hogy nekirúgják. Ezt határozottan kértem, hogy ígérje meg.
Másnap este kérdem Sanyit, hogy hogy ment a foci. Szégyenlősen mosolyogva mondta:
- Rúgtam egy gólt.

Epilógusként még annyit hozzáteszek, hogy a következő alkalommal is rúgott. Azután nem.
- Biztos azért nem, mert kettőt kértem.
Viszont most meg Lóránt nem rúg gólt. De őt (egyelőre legalábbis) nem viseli meg annyira.
Jancsika is imád pocizni. Vele egy élmény játszani, Tibi papát is megdícsérte, hogy nagyon ügyesen pocizol, illetve rendszeresen ő nyer, a másik meg győz.