...és a földszintes gyermek: Lólátt

A védőnő el volt hűlve, mikor mondtam neki, hogy Lóránt nem nagyon eszik, csak szopik. Azt mondta, napi háromszor kellene már rendes ételt ennie! De mikor meglátta kisméretű Budspencerünket, azt mondta, nyugodjak meg (=ő nyugodott meg), majd megjön az étvágya.

Lóránt egyébként már eszeget, de csak zöld színű főzelékeket. Illetve szilárd dolgokat nagyon szívesen szopogat, pl kenyér, uborka, sültkrumpli, de ezekből könnyen leharap darabokat, aztán meg köhög, szóval ez nem táplálkozás. Nem is nagyon kap, csak, ha már nagyon szeretném, hogy csönd legyen. Szépen ül az etetőszékben és hadonászik illetve ledobja a keze ügyébe kerülő érdekességeket.
És eljött az az időszak is, hogy bárhová megyek, Lóránt mászik utánam. Ha utolér, belekapaszkodik a nadrágomba, a lábamba, és áll. Ilyenkor célszerű felvenni, ha nem tudnám. :) Ha nincs kedve utánam mászni, ülve marad, és a Doppler effektust gyakorolja: anya távolodik, Lóránt hangosabban nyűszít. Sokszor még azt sem tűri, hogy egy rövid időre a nagymama kezébe nyomom, máris nyújtja a kis husi kezeit, és visszasírja magát. Ez inkább este van, mikor már fáradt.
Nagyon jó színe lett, az arca sokkal barnább, mint egyéb habos részei. A játszótéren leültettem a fűbe, és míg Sanyi után rohangásztam, Lóránt ott ült és kurjongatott. Odáig voltak a többi anyukák, na meg persze udvariasak, hogy dícsérték, milyen aranyos.

Itthon szépen eljátszogat magában, igaz még csak rövid ideig (kb 5-10 perc). Szereti szétverni a zörgő kockatornyot, megkóstolni a fakockákat, kihúzni a fiókokat, könyveket lapozni, papírokat széthajigálni, és Sanyi álomkonyhájával is szeretne játszani, de azt már nem egyszer magára döntötte, ahogy fel akart kapaszkodni rajta, úgyhogy résen vagyunk. A hintában is jól megül, és nem tiltakozik, csak, ha azt gondolom, hogy na most hintázz egy kicsit, mindjárt jövök. Nagyon szeret mindenféle rúddal játszani, pl söprű, felmosórúd, bot, cipőkanál.

Sanyit nagyon jól viseli. Sanyi már nem gyűri annyira, az az egy szórakozása maradt meg, hogy átlépi Lórántot. De mivel Öcsi rendszerint ül, és nem fekszik, nehezebb átlépni, főleg ha valaki még csak 86 centi körül van. Fellendíti a lábát... és eddig még nem rúgta fejbe egyszer sem. Továbbá, elveszi Lóránttól a játékokat. Néha visszaadja rögtön, vagy ad helyette másikat, de abban sincs sok köszönet, mert gyakorlatilag hozzávág valamit. De Lóránt remekül viseli, Sanyi meg előbb-utóbb csak feldolgozza a történteket, vagy, ha nem, hát hamarosan egy súlycsoportban lesznek.