Sanyi beszél

Rettenetesen le vagyok maradva. Már egész hosszú listám van arról, mi mindent szeretnék megírni. Hát elkezdem:

Sanyi egész sokat beszél. Utánoz minket, illetve ha kimondott valamit, fölkapja, mint egy rigmust, és elmondja kb százszor. Nagyon komolyan artikulál, látszik az egész fején, hogy most nagyon gondolkozik, és nagyon igyekszik, hogy érthetően mondja. Az igekötőket rendszerint külön mondja a szavaktól, pl: fel.megy. Már nagyjából jól mondja a szavakt, a píp-ből piló lett, majd pilos, mo-o-ból moto, a busz már busz, és nem bupp, és öcsi is Lólátt. Eleinte Lóla volt. A "cs" hangot még most sem mondja ki, leginkább k-t mond helyette. Így lesz a csigából kika, a kicsiből kiki, a koki pedig szövegkörnyezettől függően kocsi vagy csoki. De pl a bácsi az bábu.
Mégis van egy mondat, amit még a régi kiejtési szabályok szerint mond: Ma-a-a kiko.(=Madarak csipognak).
Egyébként tényleg nagyon jól el tud mondani mindent, amit szeretne. Pl azt, hogy "Anya légyszi ülj el onnan, mert én szeretnék odaülni", úgy mondja: "Onnan! le!" Vagy pl elalvás előtt gyakori a "Hozz légyszi egy kis teát, hadd öntsem magamra". Ehelyett csak annyit mond, hogy "Hoz teja", és közben félreérthetetlenül lök le az ágyról és tol ki a szobából.

Lóránt sírását árnyaltan kommentálja: "sí!" vagy "ódít!" Ezeket a szavakat már saját magára is alkalmazza. Egyik nap nem szabadott kisvakondot nézni, mert mielőtt még elindítottam volna, kipattintott néhány billentyűt a laptopról, ez az új hobbija. Szóval, jött a bünti, nincs kisvakond. Sanyinak legörbül a szája, leül az ajtó mellé, és éppenhogycsak nem sír, de azt mondja rengetegszer: Sír, sír, sír... Vagy pl újabban nem szeret fürdeni, a hajmosást pedig egyenesen utálja, ilyenkor hangosan, kétségbeesetten és könnyekkel sír. Ma este fürdéskor a szokásos könyörgés során "kivesz, vége, alu (=aludni)" azt hallom: "ódít!".

Velünk is megesett a kacsázós hinta esete. Sőt, tulajdonképpen harmadunokatesó Matyitól vettem a kifejezést, hogy ha össze-vissza megy a hinta, akkor azt mondjam Sanyinak, hogy kacsázik. Sanyi pedig sokszor gondoskodik róla, hogy kacsázzon, mert akkor "fejvesztve" rohanok oda, nehogy az ajtónak ütközzön, és tudja, hogy újraindítom a hintát, és megint jó naat lesz. Nos, Sanyi hintázott, a hinta pedig kacsázni kezdett. Sanyi mondja apának:
-Kakk! (az a fránya cs betű ugyebár...)
Apának fogalma sem volt, mi a fene az a kakk, csak nézett értetlenül. Erre Sanyi:
- Háp!

És végül egy történet a hóember építős időszakból. Egyik este hóembert építettünk, pontosabban valami hómanó-féle lett, ugyanis apa kiélte művészi hajlamait, és jó hosszú orrot csinált neki meg szarvacskákat. Sanyi odaáll elé és nézi. Azt mondja: olla? (Orra), szülők körbetapsikolják, hogy milyen ügyes, okos, stb. Sanyi tovább kérdez: kesze? ...füle?... majd faaka?