agresszív kismalac

Az utóbbi időben gyakran játszik olyat, hogy hadonászik a kezével, és közben azt mondja: üt.. esetleg hozzáteszi: fáj...nekki. Vagy amikor eldobja a tárgyakat, jobban mondva földhöz vágja, akkor is gyakran hozzáteszi, hogy fáj..nekki. Sajnos, nem mondanám, hogy együttérzésből. Egyszer el akarta venni Lóránt játékát, és mikor apa azt mondta, hogy ne vegye el, mert most Öcsi játszik vele, Sanyi úgy gondolta megoldani a kérdést, hogy odament és fejbeverte Öcsit. Jól leszidtuk, közben olyannyira csücsöri szája lett, hogy belül rettenetesen sajnáltuk, rohantunk is rögtön gyereknevelési tanácsadót olvasni, hogy most mi lesz.

Lehet, hogy nem kellene ekkora feneket keríteni a dolognak. Ez most egy ún. üt-időszak, az ezt megelőző volt a "Lólátt...puszi"-időszak, ami jó egy hónapig tartott. Igenis úgy gondolom, hogy ez egyfajta testvéri szeretet megnyilvánulás volt - most már ritkább a jelenség - mert általában úgy zajlik, hogy meglátja Öcsit, felderül az arca, odamegy, puszi. Egyszer majd lecseng ez az üt-korszak is.
Ha valahol meglátja egy kisbaba képét, pl pelenkászacskón vagy újságban, azonnal rámutat, hogy "Lólátt". És egyértelműen kedvesen mondja. Az összehasonlítás kedvéért: Mikor nem kedves, olyankor rámutat arra ami zavarja, és nyűgös "Ne! ne! Ne! " van. Lóránttal még nem volt ilyen, apával egyszer igen, mikor együtt fürödtek, és Sanyit zavarta, hogy így jelentősen csökkent a fürdőterülete (akkor még szeretett fürdeni), és így akarta apát kitessékelni a kádból.
No de visszatérve a kisbabás képekre, az az aranyos, mikor saját magáról mutatok neki baba-kori képeket, és azokra is azt mondja, hogy Lólátt.

Ettől függetlenül van még némi féltékenység a kis begyében. Egyik alkalommal, mikor nagyon szerette volna, hogy csak vele foglalkozzam, de én éppen Lórántot tartottam a kezemben, azt akartam mondani Sanyinak, hogy Lóránt hamarosan fog tudni járni, és nem kell annyit felvennem, és szabadabbak lesznek a kezeim. (Persze, ez nem feltétlen van így, de akkor ezzel próbáltam magamat is megnyugtatni.) Odáig jutottam, hogy:
-Ne aggódj Sanyi, Lóránt hamarosan megtanul járni, és akkor...
Sanyi közbeszólt:
- Elmegy!