Helyette van Sanyinak egy markolója. Az építkezés során néha Sanyit is magunkkal vittük a tüzép-telepre, ahol szemtanúja lehetett, ahogyan egy csipegető-markoló (vagy mifene*) felragad egy adag sódert, és rászórja az utánfutóra. A mozdulatot Sanyi tökéletesen utánozza a kezével, és azóta folyamatosan markolósat játszik. Megfog valamit (bármit) a saját használatú kis markolójával (=kezével), és odahozza nekem: Nézd Anya, hozta a markoló. Azt is láttam már néhányszor, hogy markol valamit az egyik kezével (valójában levegőt, de valószínűleg játékból homokot), belerázza a másik tenyerébe, majd a másik kezével lefogja az elsőt, és azt mondja: Nem, most én markolok! Így elmondva kicsit bonyolult, de egyébként nagyon vicces. A játszótéri stresszhelyzetekre gyakorol.
Visszatérve a teregetésre: Sanyi tehát a markolóval megfog egy adag ruhát, és odahozza nekem. Lóránt még nem pontosan érti a lényeget, bár ő is föl alá rohangál, és hozza nekem a ruhákat, de néha hoz egy papucsot is, vagy egyebeket. Sanyi szerintem már érti, de néha túlpörög. Ha elfogyott a mosógépből a ruha, a szennyesből veszi ki a szárazakat, és ragaszkodik hozzá, hogy elvegyem a markolótól, vagy leráncigálja a vizeset, hogy újra odaadhassa. A múltkor a földre esett vizeseket szedte össze, és ahogy ott kapkodta a ruhákat, megfogta a nadrágom szárát is. Nem bírta elengedni, azt is mindenárom le akarta rólam rángatni, hogy én kiteregessem.
Így markol a markoló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése