Egy kicsit elbizonytalanodott, mikor villamosra, meg távonsági buszra kellett szállni. Az utóbbi időben ugyanis Sanyi retteg a buszoktól. Ha elmegyünk egy parkoló busz mellett, folyamatosan mondogatjuk, hogy gyalog megyünk, nem szállunk fel. Így aztán, mikor nagyival elindultak, Sanyi végig mondogatta, néha bizony sírva, hogy "gyalog megyünk". Aztán csak megbékélt a busszal is, jó hosszú út után megérkeztek, Sanyi meglátta a jópofa markolót, kitágult a pupillája és azt mondta: "Tényleg jópofa". És a világ el volt felejtve. Egészen addig, míg le kellett feküdni aludni. Mindenáron haza akart jönni. És mivel látta nagyi autóját a kertben, már nem is gyalog, hanem közölte nagyival, hogy ott az autó, menjünk vissza. Így aztán az első éjszaka a heves tiltakozás jegyében telt.
(Pedig nem ez az első eset, hogy Sanyi valamelyik nagyinál tölt egy-két napot, csak az utóbbi fél évben nem volt ilyen. Vagy Öcsi születése óta? nem is tudom, gyorsan megy az idő.)
De másnap már minden rendben volt. Sőt, Sanyi kisangyal lett. Szépen evett egyedül, ha valami új ötlete támadt, előbb megkérdezte nagyit, hogy "szabad-e", rajzoltak, gyurmáztak, főztek, állatkertben voltak, és természetesen markolóztak is. Uszodába is elmentek egyszer, de Sanyi nem szerette. (Pedig egy éves korában hogy pancsikolt!) És sokat emlegette Lóláttot.
Aztán, amikor eljött a visszautazás napja, bizony Sanyi tudta, hogy nem gyalog lesz az az út. De nagyi elmondta neki, hogy a távolsági buszon lehet, hogy találnak majd valami jópofa játékot, így aztán sírás már nem volt, csak néma idegesség.
És milyen jó volt újra látni a mi kis Sanyikánkat! Nagyon sokat emlegettük, mégis az újdonság erejével hatott, hogy mennyit karattyol, milyen okos, és milyen édes hangja van! Lóránt azonnal átölelte, megpuszilta. Sanyi is nagyon boldog volt! Este Lórántot átölelve próbált elaludni (csak Lóránt közben visított, mert nem értékelte), sőt még a szomszéd Erzsike néninek is adott puszit. Igazi puszit, ugyanis Sanyi néhány hete tud igazi puszit adni, nem csak púzós puszit meg csipogós puszit. (Sajnos Erzsike néni sem értékelte annyira, mint amennyire nagy dolog volt ez.)
Végezetül leírom a mai nagy okosságát. Kiszalad a nagyszobából a konyhába, és azt mondja:
- Biztos valamitől megijedt a Sanyi!
(Amiket Sanyi mond, mind úgy kell elképzelni, hogy az arcán az a komoly kifejezés ül, mint amikor valakit valami újdonságról tájékoztatunk.)
- Valamitől, vagy valakitől? Egy embertől ijedtél meg, vagy egy dologtól?
- Egy dologtól ijedt meg a Sanyi. Biztos megijedt a Sanyi a dologtól..... karatty.karatty.. a dologtól ijedtem meg. .... pedig a dologtól nem kell félni.... megijedtem a dologtól.
- Milyen dolog van odabennt, Sanyikám?
- Katonadolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése