Sanyi 3 éves

Sanyi harmadik születésnapjára szerettem volna nagy babazsúrt vagy legalább családi összejövetelt szervezni. Dehát szerdára esett, meg aztán egy nagyon fontos vizsgám elé, így szépen meggyőztem magam, hogy Sanyi úgysem szokta szeretni, amikor nagy itthon a jövés-menés. Karácsonykor legalábbis teljesen zizi lesz, a szokottnál is "folyamatosabban" fogja a kezem.
Így aztán az ünneplés arra redukálódott, hogy a szomszéd Erzsike nénitől kapott egy ojándékot (csokit), Marika mama meg hozott egy toltát. Elénekeltük a Boldog születésnapot-ot, háromszor is, mert Lóránt, amint meghallotta elkezdett hozzá táncolni, és ezt nézni szerettük volna egy darabig. Sanyi pedig másnap reggel azzal kezdett, hogy: Kélek ojándékot!
Marika mama fogalma is egybefonódott valamelyest a tortával, ugyanis, mikor két hét múlva jött, és nem volt nála hatalmas szatyor, Sanyi azt mondta:
Nem hozott toltát a Malika mama.... kicsit elgondolkodott, majd összeráncolt szemöldökkel:
Annak nem ölülök, hogy nem hozott toltát a Malika mama.
(Kb egy hónap múlva, mikor megint néztük az ablakból, hogy jön Malika mama, Sanyi egyszer csak felkiált: Jaj, nem!...nincs semmi a kezében!)

No, és milyen a mi 3 évesünk? Voltunk a védőnéninél szintfelmérésen, az összes kérdésre igennel válaszoltam, úgyhogy szerintem olyan, mint egy átlagos 3 éves. Azt leszámítva, hogy nem volt hajlandó ráállni a mérlegre, nem hagyta magát megmérni, és nem akart hallásvizsgálatosat játszani, hogy a fülébe súgok valamit, és ő hangosan mondja. És az ölemből sem akart kimászni. Szóval, nagyon anyás. De ilyen kérdés nem volt, ez nyilván belefér.

Kérdezték például, hogy mond-e mondókákat. Sanyi nem mond mondókákat, talán egy-kettőt, de azt is hibásan, viszont nagyon sok dalt énekel! Jó szöveggel, és jó dallammal. Én meg olyan jókat mosolygok (most még), mikor azt énekli pl, hogy Úgyis telész a pálom!
De még mindig a karácsonyi dalok a slágerek, csak most már nem hallja őket nap, mint nap, így saját átköltött verziók láttak napvilágot, pl: kívántság! kívánstág! Othozok az embernek illetve a másik: (esküszöm, fogalmam sincs, hogy ez hogyan keletkezett): Mália megvel. (mennyből az angyal dallamára)

Volt egy másik kérdés, hogy kimutatja-e az érzéseit. Azonnal eszembe jutott, mikor Sanyi minden további nélkül odajön, és azt mondja, hogy adok egy puszit az alcodla! sokáig nem lehetett belőle puszit kicsalogatni, valószínű öcsitől tanulta, aki még abban a korban van, hogy automatikusan puszit ad, ha meghallja azt a szót, hogy puszi. Most már indokolt esetben Erzsike néninek is ad puszit Sanyi.
Az érzelmekre visszatérve, azt is szokta mondani, hogy gyele balátkozzunk, ölelj meg, megölelem az anyát, megszeletget az anya... Vagy, ha mérges, összeráncolja a szemöldökét, és mondja, hogy ő most mérges, és én rossz kisfiú voltam. Szokott szomorú is lenni, ilyenkor ugyanolyan arcot vág, mintha mérges lenne, de azért közli, hogy ő most szomorú. (Mert én rossz kisfiú voltam.)

Sokat rosszalkodik. És nem egyszer van, hogy a fejemen kitágult erekkel szidom, ő meg csintalanul mosolyog. Ezt ugyebár- amikor tényleg nagyon ideges az ember - nehéz nézni, így aztán egy elvetemült pillanatomban én magam húztam egy kicsit lefelé a száját, hogy úgy nézzen ki, mintha szégyellné magát. Egy másik alkalommal, mikor rákiabáltam, hogy mit csinálsz? szégyelld magad!, Sanyi megfogta kétoldalt az arcát, és lehúzta a száját!
Aztán, mikor olyat játszottunk, hogy különböző arcokat vágunk, megfogta az én arcomat, lehúzta a számat, és azt mondta: Így csináld a szomolulást!
Bevezettem a sarokba állást. Nem érti még a lényegét, mert gond nélkül beáll a sarokba, sőt volt, hogy szólt, hogy figyeljem, mert ő most táncol a sarokban. Egy másik alkalommal meg sarokban állás közben nekidőlt a szekrényajtónak, mire az elkezdett lengeni és nyikorogni. Sanyi odaszaladt hozzám, de én kegyetlenül visszaküldtem. Nem ment, én nem értettem, mi van. Egy idő után meg bírt szólalni, rémülettel a hangjában: Nem mocolgok... jókisfiú vagyok... bocsánat.. Akkor megértettem, hogy Sanyi megijedt a szekrénytől. Utána fél óráig még ez volt a téma, hogy: Sílt a szeklény...mer valami fáj volt neki... a szeklényből jött a hang...

Egyébiránt pedig okos, jókedélyű, barátságos kisfiú. A játszótéren megközelít idegeneket, gyakran együtt "játszanak".
Már mosunk fogat is. Arra kellett rájönnöm, hogy a repülős poharat használjuk, illetve, hogy a lefolyóba kell köpni. Ott szépen utána tud nézni, hogy húú, milyen mélyre megy. Azóta egész ritkán nyeli le a trutyit. (eperízű ugyebár, de hogy miért ízesítik be a gyerekfogkrémeket?)
Teljesen szobatiszta, sőt nappal egyedül is tud menni pisilni, szépen kiönti a bilit a WC-be, és le is húzza. De többször előfordult, hogy nem szólt, hogy kaki is volt, és töröljem ki a popsiját... mire rájöttem...Este azért kell vele menni, mert föl kell kapcsolni a lámpát.
A számokat nem érti szerintem, bár a kettőt használja. De azt, hogy ő három éves, nem hajlandó utánam mondani sem. Azt hiszem, egyszerűen nem érdekli.

Van humora, egyszer véletlenül azt mondta, hogy "a kisfiú, akit elvisz a mentő a kolbá...kólházba". Ezen egész délután kacagott, és ettől kezdve szállóige nála, hogy a kisfiú, akit elvisz a mentő a kolbászba. Egyik nap Lóránt úgy volt felöltözve, hogy mellkasig felhúztam neki a nadrágját, és olyan viccesen nézett ki, mint egy kicsi nagypapa, és azt mondtam neki, hogy Jónapapa. Sanyi ezen is órákig kacagott. (Nagyon édesen kacag.)

Még mindig rajong az építőgépekért, különösen a markolókért. (Lóránt meg a traktorokért = kákko) A kezeiről sokszor úgy beszél, mint a Sanyi markolóija, amik dolgoznak, pihennek, stb. De játszotta már azt is, hogy ő egy talgonca. Térden mászkált, a kezét kitette előre, azzal emelgetett dolgokat, amit nekem el kellett venni. (Köszönöm, kedves tőled, targonca...:)))