Lóránt ugyanis cicabolond. Ha fölteszek egy Siccet, Mirr-Murr-t, vagy egyszerűen csak aranyos cicákról nézünk videókat, Lóránt folyamatosan föláll, mutogatja a képernyőn a cicákat, és mondja is, hogy "cicca". Ha nem veszem elég komolyan, megragadja az ujjamat és azzal mutogat. Egyszer úgy kellett nézni a mesét, hogy közben végig a képernyőre mutattam, és mondogattam, hogy cica, így aztán megnyugodott, és tudott figyelni.
No de visszatérve szeretetgombóc mivoltára, Sanyit is sűrűn ölelgeti, puszilgatja. Néha harapni is szeretne (fogzik), de ha ilyenkor gyorsan azt mondjuk, hogy "csak puszit", akkor végül puszi lesz belőle. Persze, Sanyi inkább elmenekül, miközben azt visítja "Lóránt nem szabad harapni!". Egyébként nem menekülős, de a harapás tényleg fáj, ezt megtanulta.
Mindemellett Lóránt apás is. Ha kérek tőle puszit, odamegy apához és ad neki. Ha apa nincs, akkor azért én is kaphatok. :)
Öcsi szereti utánozni Sanyit, tőle tanulta azt a játékot is, hogy hátrafelé megy, és közben tolató hangot hallat: "pá, pá, pá, pá, pá".
Mindkét gyerek szépen játszik egyedül, néha egymással is, de sokszor veszekednek a játékokon, különösen a hintán. Néha azon, hogy mindegyik szeretne beleülni, és hintázni, de ez sokszor átcsap egy másik veszekedésbe, amikor mindegyik azt szeretné, hogy a másik üljön bele, és lehessen lökni a hintát. Sanyi egyedi igényei, hogy olyan "nagyot" lökjek, hogy a fejével elérje a lámpát. (papírból van). Lóránt úgy szeret hintázni, hogy ha közben csikizem a lábát, vagy lehúzom a lábáról a zoknit. Egyszer úgy belemelegedtünk a lábcsikizésbe és kacagásba, hogy hirtelen felindulásból puszilgatni akartam a combiját. Ez is tetszett neki, örömében elkezdett kalimpálni, én meg egy hatalmasat beleharaptam a hintába. :(((
Itt egy kép kedvenc bújóhelyéről (itt is eszik! egyébként nem is eszik sokat, csak lassan, és folyamatosan. De Sanyinál azért jóval többet eszik.):
Reggeli csendélet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése