A szomszéd 84 éves Erzsike néni gyakran hoz a gyerekeknek reggelente banánt, kalácsot, csokit. Egyik reggel, ahogy jön át, Sanyi elészalad, és azt kiabálja:
- Te kópé! Hát banánt hoztál nekem?
Egy este tejet szeretett volna inni, én meg nagyon szerettem volna, ha végre bemegy a kádba.
-Itt kélem a tejet!
-Nem Sanyi, majd ha bementél a kádba, viszek neked egy kis tejet.
-Nemnemnem! Itt iszom meg a tejet!
-Nem Sanyi, menj be a kádba!
-Te kis kópé! Itt kélek tejet!
-Anya! anya! anya! Gyele be anya! (a nagyszobába)
-Sanyikám, nem megyek. (Mindenre elszántan:) Most megkenem a kenyeret, és megeszem a reggelimet.
Sanyi néz egy darabig, majd azt mondja:
-Jó. De ne köpd ki!
A "kígyót" és a "gyíkot" egyszerre tanultuk, ezért egy kicsit összekeveredett, és néha gyíkó lesz belőle. Ennek különleges változata a kópégyíkó, aki óriásinagyhatalmas.
Sanyi már neveket is ad Lórántnak. Az első elnevezésnek tudom az eredetét, Lóránt dünnyögött magában valamit, ezt Sanyi meghallotta, és így lett Lóránt Lálábábá.
Hetek múlva közölte velem Sanyi, hogy ő most Napi-val beszélget. Lóránt ugyanis Napi.
Egyik este, ahogy nagymama visszahozta a gyerekeket, Sanyi betoppant a konyhába, és azt mondta:
-Követelem mind az egész finomságot!
Ha Sanyi nagyon akar valamit, bólogat beszéd közben. Ezt Lóránt is megtanulta, csak ő még nem feltétlen beszél hozzá. Többször előfordult, hogy Lóránt kér valamit inni (issza!), odahozza nekem a poharát, kimegyünk a konyhába, benézek a hűtőbe, és kérdezem Lórántot, hogy tejet kér-e. Semmi válasz.
Lenézek és látom, hogy buzgón bólogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése