Lóránt most már szinte mindent megismétel, amit mondunk neki. Mesekönyvekben nagyon sok mindent megmutat, vagy kérdez (mi?), és nagyon hosszan tudja őket egyedül is nézegetni. Persze általában mutatja, és mondja, hogy mit lát, és ha nem mondom, hogy "Igen, az egy markoló" (mert pl alszom), akkor egyre agresszívebben ismétli, hogy "lákkoló!!!!!!".
Egyébként, jól mondja a szavakat, csak a lákkoló meg a kákkó (traktor) maradt meg ilyen formában. Ja, meg az akka (helikopter), appu (joghurt) és újabban ampank (ablak).
Most már szépen mondja a nevét is (Lólá), de inkább Öcsinek nevezi magát. Életének további szereplői: apa, ana, Sasi és Sátto (Sándor), mama, papa, Káári (nagymamák és nagypapák), Eezsi (szomszéd Erzsike néni). Továbbra is tündérien mutatja, hogy mit és kit szeret: ölelgető mozdulatot tesz, ha tetszik neki valami, és most már mondja is: szet.
BÁRMIT képes szeretni: bogarakat, járműveket, ruhát, a hajamat, stb.
Az utóbbi időben sajnos sűrűbben meggyűlik a bajunk ezzel a kis szeretetgombóccal, ugyanis nagyon akaratos. Ha valami nem úgy, vagy nem akkor (=azonnal) történik, amikor szeretné, úgy elkezd sikoltozni, hogy az embernek beszakad a dobhártyája. Apa megint elővette a fülbevalóit (füldugó), sőt, most már Sanyi is bedugja a fülét ilyenkor (bedugom a fülem, hogy ne halljam).
Ha rossz passzban van, még hozzáérni sem szabad, azonnal mondja, hogy fáj!!!.
Ha nem kap meg valamit játékot Sanyitól, mindent bevet. Üvölt, tépi ki a kezéből, megpróbálja megharapni Sanyit - bár ez az utóbbi időben nem fordult elő, talán csak a fogzás alatt volt.
Múlt héten nem kapta meg a légycsapót, mert Sanyi játszott vele. Lóránt visított, de azért türtőztette magát; sírva mutatott Sanyira, és mondta nekem: Lúg! Bele! (rosszabb esetben persze meg is teszi).
Sanyit sem kell persze félteni, bár ő már okosabb, inkább akkor rosszalkodik, ha nem látjuk. Szó nélkül kiveszi Öcsi kezéből, ami kell neki, pedig ezt már régen tudja, hogy ilyet nem szabad. Játszótéren legalábbis nem csinál ilyet. Néha azt is látom, hogy cibálnak egy játékot, Lóránt visít, Sanyi meg mosolyog.
De azért jó testvérek is tudnak lenni. Lóránt szeret Sanyira rámászni és lovagolni rajta, vagy a fején taposni, ilyenkor Sanyi nagyokat nevet. Szeretnek körbe-körbe szaladgálni, bújócskázni, a konyhában öntögetni, kaját az arcukon szétkenni.
Erről jut eszembe, a múltkor spenótot ettünk (imádják), és Lóránt a spenótos kanállal simogatta a fejét, így aztán a füle, haja és a szeme is spenótos lett. Sanyinak "csak" az egész ábrázatja. Sanyi egyszercsak ránéz Lórántra, és elkezd hangosan nevetni. Kérdem, mi történt.
-Lólántnak spenótós az olla!
Szóval, az étellel is remekül játszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése