Azt hiszem, újabb nehéz korszak elé nézünk. Lóránt érdeklődik, járkál, felmászik... és közben nagyon boldog, sikongat, hangosan kacag. Persze ott kell lenni mellette, hogy ne hozza magát nagyon veszélyes helyzetbe.
Sanyi pedig szintén érdeklődik, és már okos is ahhoz, hogy igazán veszélyes helyzetbe hozza magát. A múltkor odatolta a széket az ablakhoz, fölmászott az ablakpárkányra és nézte az autókat, meg a trolibuszokat. (Amik ugyan nem járnak erre, de szerinte a "kékbusz-simabusz" is trolibusz.) Szerencsére az ablakot nem tudja kinyitni - illetve, végülis lehet, hogy ki tudja nyitni, éppen ezért kell mostmáraztántényleg naggyon odafigyelni. Mindkettőre. Egyszerre.
Igazából azt akartam leírni, hogy Lóránt milyen aranyos vigyori baba lett. Szeret fejjel lefelé lógni, szereti, ha táncolok vele, ha a husipopsijára puszit adok. Szeret labdázni, és szereti a plüssállatokat! Sanyi a mai napig nem foglalkozik velük, az imádott kisvakondot megmintázó nagyi által egy héten keresztül horgolt krtek-bábu is csak kb fél óráig kötötte le. Így aztán Lóránt rendelkezésére áll Sanyi 32 fős plüssfigura parkja is, amik közül a jegesmacit harapdálja legszívesebben. (Fentiek ismeretében nyomatékosan kérek minden kedves olvasót, nehogy eszébe jusson, hogy plüssfigurát hoz Lórántnak.)
És csodák csodája, Öcsi szilárd dolgokat is egész jól eszik, pedig még csak az első 4 foga van meg.
És imádják egymást. :) De tényleg. Sanyi hétvégére kiment a telekre nagyival. Vasárnap este, ahogy visszajött - asszem, mintha rám is mosolygott volna valamit - de amint meglátta Lórántot, rávetette magát és puszilgatta. Legalább fél órán keresztül hancúroztak, Lóránt is sokkal tovább viselte a dögönyözést, mint egyébként. Méghogy viselte! Ő is kacarászott. Nagyon helyesek voltak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése