Félidő

Képek az uszodából:Sanyi pörgeti a kereket, a háttérben Lóránt halacskázik:

Lóránt nagyon bátor: (a hajmosással nem is volt több gond) Sanyi is kipróbálta ezt a mutatványt, de két sikeres próbálkozás után elment tőle a kedve.

Sanyi bátor:

Július végéhez közeledve én lassan le is töltöm a félidőmet a Luxemburgban. Már kezdem is sajnálni, hogy ilyen rövid időre jöttünk.
Lóránt a zabálnivaló korszakban van, Sanyi meg inkább okos, komoly, egy kicsit félénk nagyfiú lett. Sanyi tegnap felvette a cipőjét, kiment a sátor elé, és kihirdette a kemping lakóinak: (ha ordítani kell, akkor nem félénk)
-Levettem a papucsomat. És felvettem a cipőmet. Ez történt.... Ez luxembujgban történt!

Sanyinak van egy villás targoncája, ami fel tud emelni egy raklapot, és rajta egy ládát. A kis ládát apa kinyitotta, és rácsíptette valahogy a melletünk lévő bokor egyik ágára, és kérte, hogy vigyázzunk, nehogy a láda megegye az egész bokrot. Sanyinak nagyon megtetszett a dolog, bár szerinte a bokor eszi meg a ládát, de azóta is sokat játszik ezzel. Tegnap hallgattam:
-Láda, ne essél le a földre. Ott csalán van. (nincs) Ez nem szép dolog. Mindig leesik a földre.
Majd bejött hozzám, én az elősátorban üldögéltem.
-Anya, a láda leestt a földre, és amikol fölvettem megcsíptt a csalán! Nem szabad leesni a földre!
Mondom neki, hogy az nem csalán volt, stb. Sanyi visszaszalad a ládához.
-Láda, megkérdeztem anyát. Nem szabad leesni a csalánba!
Szóval, ilyeneket játszik Sanyi.

Lóránt nagyon sokat beszél, mindent ismétel. Lassan elkezdjük bilire szoktatni, ugyanis Sanyit utánozva nemegyszer ráült már a bilire, és volt hogy eredményesen. Bár nála még inkább ez egy játék: kitalálja, hogy ő most kakilni szeretne a bilibe, ráül, függetlenül attól, hogy kell-e neki, vagy sem. Ha meg tényleg kakil (a pelenkába), megáll terpeszben, és sírdogál, hogy ő így nem tud járni. A tisztába tevésnél végig nyugtatni kell, hogy már nem kakis a popsija.

Aranyos, amikor a madarakat eteti. Fog egy darabot a kenyeréből, vagy a barackból (bármi jó), kinyújtja a kezét, és kiabál:
-Ligó!.... ligó!... ligó, hol vagy?

Kemping, kétkelekű lakókocsi, Zsolti

Lóránt és a megérkezési ajándék.

Kockelscheuer kempingjében lakunk, ami annak ellenére, hogy viszonylag olcsó kemping (luxemburgi árakat tekintve), és inkább átutazók használják, nagyon kultúrált. Rengeteg a holland, francia, de találkoztunk már magyarokkal és japánokkal is. Egyik hétvégén Jehova tanúi éves gyűlés volt a szomszédos Kockelscheuer parkban, ekkor 3-4 napig nagy tömeg volt a kempingben is. (Kockelscheuer egyébként a közeli falu neve.)

Vettünk a lakókocsihoz egy elősátrat, így egész nagy területünk lett.
A lakókocsiban:

Ez az egyik ágy, amin én alszom a gyerekekkel, bár az utóbbi időben Lóránt átmegy apához a másik ágyra, sokszor abban a reményben, hogy ott talán még lehet rosszalkodni, és nem kell aludni. (Lá akalok menni apa pocakála!)

A másik ágy az ebédlő átalakításával jön létre, de az nem olyan kényelmes, így ott András alszik hősiesen Öcsivel.
Lóránt tejbebízt eszik. Ez a dolgozó, az ebédlő kb kétszer ekkora. De itt esznek a gyerekek, már ragaszkodnak is a saját helyükhöz. A nejlonokat nem szedtük le, mert van némi fogalmunk arról, milyen szinten össze tudja koszolni két gyerek a huzatot, és ha hazamentünk szeretnénk eladni a lakókocsit. (Egyébként 8 évesen vettük, nem értjük, hogy maradhatott fent a csomagolás.)

A gyerekek már nagyon jól meg tudják különböztetni a lakókocsit és a lakóautót. Lakókocsin belül is van a kétkelekű (Sanyi szerint minden kétkelekű a mienk), és az egykelekű.

Vannak nagyon öleg autók, és nagyon öleg lakókocsik, de ezt az utóbbit nem tudom mi alapján állapítja meg Sanyi. És van amelyik fanciaolszágból jött, de leginkább spanyolószágból. (Nem mintha sok kocsi lenne Spanyolországból, de ez tetszett meg Sanyinak. Ezeket Lóránt is ugyanígy mondja.)

Zsolti pedig a kemping gondnoka, recepciósa, tipikus francia/belga megjelenésű és modorú bácsi, aki 12-től du 2-ig leengedi a sorompót, mert ebédel. Ha Andrásék nem érnek vissza délre a játszótérről vagy kirándulásaikról, akkor kint tudnak csak leparkolni.

Türelem

Gyermekeim nem türelmesek. Ha játszanak valamivel, és nem sikerül rárakni / levenni / elcsavarni / betömni, stb, mindkettő elkezd hangosan nyüszíteni
Lóránt: - Nem tudom én!
Sanyi: - Miért ilyen ez? Hát ez ilyen! Ne legyél már ilyeeeeen!

Sanyi egy alkalommal csúnyán megbüntette a játékot, mert képes volt olyan lenni, hogy nem engedte, hogy Sanyi szétszedje. Apa odament, próbálja szerelgetni:
-Azért törted el, mert elfogyott a türelmed?
-Azélt töltem el, mert nekem valami elfogyott!
-... a türelmed.
-Valaki megette a türelmemet!.. egy embel megette a türelmemet!

A nagy találkozás

A nagy találkozásra, mikor végül megérkezett a család Luxemburgba majdnem 3 hét elteltével került sor. Este 10 körül kanyarodott be a vontatmány Capellen kis utcájába, ahol engem egy kedves barátnőm elszállásolt.

Lóránt nagyon sokat változott, okos és huncut kisfiú lett, és most már tényleg mindent mond. Szépen ragoz, használja a múlt időt is. Minden mondat végére odateszi, hogy "én", pl:
-Megnézem én, odamegyek én. vagy akár:
-tetszik nekem én. (Ezt már Sanyi is kezdi eltanulni tőle.)
Szinte hibátlanul mondja a hangokat, csak bizonyos szavakban nem tudja mondani az s-et. Pl. együtt taptolunk (=tapsolunk), vagy kisteptél (=kistestvér). Már Öcsi is kezd tudomást venni az újabb kistestvérről:
-Beszélgetek vele én.... miújság... azt mondom én... nagyon alanyos lesz.
(A kérdéseknél nagyon aranyosan felviszi a hangsúlyt az utolsó szótagnál.)

Sanyi meg nagyon hangos lett. Ordítva énekel, beszél játék közben, és mégcsak rá sem lehet szólni, hogy ne kiabáljon, mert okosan megmagyarázza: De ez éneklés volt!

Már másnap beköltöztünk a kempingbe (Kockelscheuer), sikerült ugyanazt a helyet elfoglalnunk, mint 2 évvel ezelőtt. A játszótéren van egy új ugráló, ahol Sanyi nagyon szeret pattogni, mindig megmutatja Lórántnak, hogyan ugrálnak a nagyobb gyerekek. Lóránt pedig visít, hogy Sanyi hagyja abba, mert ő addig nem tud elindulni. Neki még nincs olyan jó ritmusérzéke, és inkább körbe-körbe szaladgál, vagy hempereg, esetleg fekve dobálja magát.

A közelben van valami tereprendezés, oda egyszer elsétáltunk markolót nézni. Kb fél óra után Sanyi közölte velem, hogy ez nem is markoló, hanem homlokrakodó, és akkor menjünk, nézzük meg a markolót, amiről beszéltem.
Van még egy kis gazdaság állatokkal, veteményessel, ott Lóránt nagyon megszerette a kecskéket. Szereti odatartani a kezét, hogy megszagolják a kiskecskék. Lóránt kutyát simogatni is nagyon szeret, azon is csak nevetgél, ha az arcát bökdösik az orrukkal, Sanyi ettől már elhúzódik.

Sanyi továbbra is nagyon anyás (Lóránt meg apás), de most már ott tudom hagyni őket a játszótéren pár percre, ha elszaladok a homokozó eszközökért. Igaz, Sanyi olyankor megáll egy helyben, nem játszik semmivel, csak várja, míg visszajövök.

Egyszer elmentem megnézni, hogy lejárt-e már a mosásunk, és Sanyinak valamiért nem volt kedve velem jönni. Mondta, hogy megvár a sarkon. Leparkolt a biciklijével, és szépen állt egy sátor előtt, és várt. Ahogy jövök vissza, látom, hogy ott áll, de ... bugyiban. Kérdem, hogy mi történt.
-Pisiltem anya!
-Dehát.. hova?
-Ide a fűbe!

Még jó, hogy éppen nem voltak otthon a sátorlakók. Sanyi egyébként nem szeret pisilni, amíg lehet, halogatja, de ha már nagyon muszáj, akkor is kéri, hogy fához menjünk, vagy bokorba. Ezért nem nagyon értem, hogy miért nem ment odébb egy méterrel a bokorhoz, és miért pont egy idegen sátor előtt pisilt, de nagyon örültem, hogy nem ment mellé és száraz maradt a ruhája. A bugyit felhúzza, a nadrágját nem, mert az "nem könnyebb", így ez a feladat rám hárul, és ezzel szépen megvárt.

Az első két hét - Otthon

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, Lóránt!

Sajnos még mindig nem érkeztek meg a fiókák Luxemburgba. Bő egy hetet Marika nagyinál töltöttek a Balaton mellett, egy hetet meg otthon apával, illetve a Duna mellett Klári nagyival és apával.
Az első hétről Marika nagyi beszamolóiból válogattam:

"Beleestek a homokba, s ha nem éhesek ki sem jönnek onnan. Az ebédet mind felfalták, még Sanyi is evett husit. (csirkehús a levesben). Aludni nem kellett, mert délelőtt aludtak a kocsiban utazás közben, így felfedeztek újra már minden ismerős dolgot a lakásban, elsősorban játékokat. Egy kis mese és cseresznyézés után elindultunk Tapolcára a játszótérre."
"Ma a falu végén lévő lovakat néztük meg délelőtt, de a gyerekeknek érdekesebb volt ahogyan az utcánkban javították az utat. Nagyon sok gépet láttak.
Miután ma várjuk a telefonodat, a gyerekek alkotnak neked valamit; Sanyi készített egy remekművet. Ezt még fényképen is vállata, hogy elküldjem Neked. (Egyébként, Őt már nehéz fényképezni.) ... Lóránt gombócokat csinált a homokozóban, megettem helyetted."
"Tegnap delutan mig aludtak dorgott, villamlott es nagy mennyisegu eso esett. (Ma is, csak az eso volt egy csepp-) Elmentunk Badacsonyba vonatot es hajot nezni.Tetszett is nekik, de a "liba" és az autok jobban. Ma meg nem nem tudom hova megyunk, mert keson ebrednek megint. Sokat alszanak es nyugodtan." "Delutan tornaoran vettek reszt a gyerekek. Hajlandok voltak a futas, allj meg, csuccs, hemperges, maszas, kisvonat tolat, vezenyszavakat megcsinalni!!!!!! Ritmust is probalhattam mar belevinni. Nagyon elveztuk. Lorka jelentette ki eloszor, hogy faradt. Sanyi meg birta volna sokaig, de egyedul azert nem volt erdekes."

"Meghitt jatek a homokozoban...szerepjatekokat is jatszanak mar Sanyi vezenyletevel:
- Lorka apa lesz, ha nagy lesz, de Sanyi mindenaron csak anya lesz, nem lehet az ellenkezojerol meggyozni."

A Dunánál hasonlóan kellemesen telnek a napok. Mikor reggel kilenc körül telefonálok, rendszerint éppen jönnek vissza a pancsolásból.

Lóránt szívesen beszél velem telefonon. Ha igennel tud válaszolni a kérdéseimre, akkor tündér hangon mondja, hogy igen. Ha nem, akkor azt hajtogatja: "beszélek vele..... visszahívom".

Sanyi akkor beszél velem, ha komoly mondanivalója van. A múltkor hallottam, hogy azt kiabálja, beszélni akar velem, majd mikor megkapta a telefont, beleordított:

"Anya, a csatorna megette a kakit!"