Kemping, kétkelekű lakókocsi, Zsolti

Lóránt és a megérkezési ajándék.

Kockelscheuer kempingjében lakunk, ami annak ellenére, hogy viszonylag olcsó kemping (luxemburgi árakat tekintve), és inkább átutazók használják, nagyon kultúrált. Rengeteg a holland, francia, de találkoztunk már magyarokkal és japánokkal is. Egyik hétvégén Jehova tanúi éves gyűlés volt a szomszédos Kockelscheuer parkban, ekkor 3-4 napig nagy tömeg volt a kempingben is. (Kockelscheuer egyébként a közeli falu neve.)

Vettünk a lakókocsihoz egy elősátrat, így egész nagy területünk lett.
A lakókocsiban:

Ez az egyik ágy, amin én alszom a gyerekekkel, bár az utóbbi időben Lóránt átmegy apához a másik ágyra, sokszor abban a reményben, hogy ott talán még lehet rosszalkodni, és nem kell aludni. (Lá akalok menni apa pocakála!)

A másik ágy az ebédlő átalakításával jön létre, de az nem olyan kényelmes, így ott András alszik hősiesen Öcsivel.
Lóránt tejbebízt eszik. Ez a dolgozó, az ebédlő kb kétszer ekkora. De itt esznek a gyerekek, már ragaszkodnak is a saját helyükhöz. A nejlonokat nem szedtük le, mert van némi fogalmunk arról, milyen szinten össze tudja koszolni két gyerek a huzatot, és ha hazamentünk szeretnénk eladni a lakókocsit. (Egyébként 8 évesen vettük, nem értjük, hogy maradhatott fent a csomagolás.)

A gyerekek már nagyon jól meg tudják különböztetni a lakókocsit és a lakóautót. Lakókocsin belül is van a kétkelekű (Sanyi szerint minden kétkelekű a mienk), és az egykelekű.

Vannak nagyon öleg autók, és nagyon öleg lakókocsik, de ezt az utóbbit nem tudom mi alapján állapítja meg Sanyi. És van amelyik fanciaolszágból jött, de leginkább spanyolószágból. (Nem mintha sok kocsi lenne Spanyolországból, de ez tetszett meg Sanyinak. Ezeket Lóránt is ugyanígy mondja.)

Zsolti pedig a kemping gondnoka, recepciósa, tipikus francia/belga megjelenésű és modorú bácsi, aki 12-től du 2-ig leengedi a sorompót, mert ebédel. Ha Andrásék nem érnek vissza délre a játszótérről vagy kirándulásaikról, akkor kint tudnak csak leparkolni.