Lóránt a zabálnivaló korszakban van, Sanyi meg inkább okos, komoly, egy kicsit félénk nagyfiú lett. Sanyi tegnap felvette a cipőjét, kiment a sátor elé, és kihirdette a kemping lakóinak: (ha ordítani kell, akkor nem félénk)
-Levettem a papucsomat. És felvettem a cipőmet. Ez történt.... Ez luxembujgban történt!
Sanyinak van egy villás targoncája, ami fel tud emelni egy raklapot, és rajta egy ládát. A kis ládát apa kinyitotta, és rácsíptette valahogy a melletünk lévő bokor egyik ágára, és kérte, hogy vigyázzunk, nehogy a láda megegye az egész bokrot. Sanyinak nagyon megtetszett a dolog, bár szerinte a bokor eszi meg a ládát, de azóta is sokat játszik ezzel. Tegnap hallgattam:
-Láda, ne essél le a földre. Ott csalán van. (nincs) Ez nem szép dolog. Mindig leesik a földre.
Majd bejött hozzám, én az elősátorban üldögéltem.
-Anya, a láda leestt a földre, és amikol fölvettem megcsíptt a csalán! Nem szabad leesni a földre!
Mondom neki, hogy az nem csalán volt, stb. Sanyi visszaszalad a ládához.
-Láda, megkérdeztem anyát. Nem szabad leesni a csalánba!
Szóval, ilyeneket játszik Sanyi.
Lóránt nagyon sokat beszél, mindent ismétel. Lassan elkezdjük bilire szoktatni, ugyanis Sanyit utánozva nemegyszer ráült már a bilire, és volt hogy eredményesen. Bár nála még inkább ez egy játék: kitalálja, hogy ő most kakilni szeretne a bilibe, ráül, függetlenül attól, hogy kell-e neki, vagy sem. Ha meg tényleg kakil (a pelenkába), megáll terpeszben, és sírdogál, hogy ő így nem tud járni. A tisztába tevésnél végig nyugtatni kell, hogy már nem kakis a popsija.
Aranyos, amikor a madarakat eteti. Fog egy darabot a kenyeréből, vagy a barackból (bármi jó), kinyújtja a kezét, és kiabál:
-Ligó!.... ligó!... ligó, hol vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése