Lóránt nagyon sokat változott, okos és huncut kisfiú lett, és most már tényleg mindent mond. Szépen ragoz, használja a múlt időt is. Minden mondat végére odateszi, hogy "én", pl:
-Megnézem én, odamegyek én. vagy akár:
-tetszik nekem én. (Ezt már Sanyi is kezdi eltanulni tőle.)
Szinte hibátlanul mondja a hangokat, csak bizonyos szavakban nem tudja mondani az s-et. Pl. együtt taptolunk (=tapsolunk), vagy kisteptél (=kistestvér). Már Öcsi is kezd tudomást venni az újabb kistestvérről:
-Beszélgetek vele én.... miújság... azt mondom én... nagyon alanyos lesz.
(A kérdéseknél nagyon aranyosan felviszi a hangsúlyt az utolsó szótagnál.)
Sanyi meg nagyon hangos lett. Ordítva énekel, beszél játék közben, és mégcsak rá sem lehet szólni, hogy ne kiabáljon, mert okosan megmagyarázza: De ez éneklés volt!
Már másnap beköltöztünk a kempingbe (Kockelscheuer), sikerült ugyanazt a helyet elfoglalnunk, mint 2 évvel ezelőtt. A játszótéren van egy új ugráló, ahol Sanyi nagyon szeret pattogni, mindig megmutatja Lórántnak, hogyan ugrálnak a nagyobb gyerekek. Lóránt pedig visít, hogy Sanyi hagyja abba, mert ő addig nem tud elindulni. Neki még nincs olyan jó ritmusérzéke, és inkább körbe-körbe szaladgál, vagy hempereg, esetleg fekve dobálja magát.
A közelben van valami tereprendezés, oda egyszer elsétáltunk markolót nézni. Kb fél óra után Sanyi közölte velem, hogy ez nem is markoló, hanem homlokrakodó, és akkor menjünk, nézzük meg a markolót, amiről beszéltem.
Van még egy kis gazdaság állatokkal, veteményessel, ott Lóránt nagyon megszerette a kecskéket. Szereti odatartani a kezét, hogy megszagolják a kiskecskék. Lóránt kutyát simogatni is nagyon szeret, azon is csak nevetgél, ha az arcát bökdösik az orrukkal, Sanyi ettől már elhúzódik.
Sanyi továbbra is nagyon anyás (Lóránt meg apás), de most már ott tudom hagyni őket a játszótéren pár percre, ha elszaladok a homokozó eszközökért. Igaz, Sanyi olyankor megáll egy helyben, nem játszik semmivel, csak várja, míg visszajövök.
Egyszer elmentem megnézni, hogy lejárt-e már a mosásunk, és Sanyinak valamiért nem volt kedve velem jönni. Mondta, hogy megvár a sarkon. Leparkolt a biciklijével, és szépen állt egy sátor előtt, és várt. Ahogy jövök vissza, látom, hogy ott áll, de ... bugyiban. Kérdem, hogy mi történt.
-Pisiltem anya!
-Dehát.. hova?
-Ide a fűbe!
Még jó, hogy éppen nem voltak otthon a sátorlakók. Sanyi egyébként nem szeret pisilni, amíg lehet, halogatja, de ha már nagyon muszáj, akkor is kéri, hogy fához menjünk, vagy bokorba. Ezért nem nagyon értem, hogy miért nem ment odébb egy méterrel a bokorhoz, és miért pont egy idegen sátor előtt pisilt, de nagyon örültem, hogy nem ment mellé és száraz maradt a ruhája. A bugyit felhúzza, a nadrágját nem, mert az "nem könnyebb", így ez a feladat rám hárul, és ezzel szépen megvárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése