Az első hét Marika mamával

Marika mamának nagyon nagy szerencséje volt, mert kifejezetten szép időnk volt. Na, nem mondom, hogy nem esett, se azt hogy sokat sütött a nap, de szinte minden nap tudtak valami programot csinálni a gyerekekkel.

A kisvonatos városnézést nagyon szerették, volt hajós játszótér, séta a Grundon, az esős napon természettudományi múzeum, ami különösen gyerekbarát volt, rengeteg nyomkodható, szétszedhető, megfogható dologgal. A hétvége háromnapos volt, mivel aug 15-e itt munkaszüneti nap. Elmentünk Trierbe, hajókáztunk egyet a Moselen. Sanyi kormányzott, Lóránt fölmászott az árbockosárba és mondta, hogy mit lát.

A hétvége másik fénypontja a "babavonat" volt. Kb tízszer felültünk rá, Malika mamával felváltva, de nem volt elég. Lóránt sírt mikor eljöttünk, és azóta rengeteget emlegeti, volt hogy reggel az volt az első szava, hogy vonatozzunk.

A sokadik menetnél, mikor mi már büntetésnek éreztük az egészet, mondtam Lórántnak, hogy most Marika mamával fognak felülni, ő a soros. Nem, nem én vagyok a soros. Lóránt ekkor megnézte a popsimat, és megnyugtatott, hogy nem vagy szalos.

Van a kempingben egy cica. Lóránt imádja üldözni, és próbálja megsimogatni, de az nem hagyja magát. Egyszer hallom, ahogy Lóránt áll az úton, és ingerülten, fenyegetőzve kiabál:
-Nem engeded?.......Megsimogassalak?