A Viandeni kastély olyan Luxemburgban, mint otthon a Visegrádi. Augusztus első hetében történelmi fesztivált rendeztek. Volt mindenféle zsákbanfutás - lepényevés, de nekünk a legérdekesebb a kézzel hajtott hinta volt. Lórántot az-zon-nal fel kellett ültetni, Sanyi a kezem szorongatta, és izgatottan nézte mi történik Öcsivel.
Lórántnak tetszett, sokat mosolygott, de sokszor nézett nagyon komolyan maga elé, különösen, mikor a néni hátrafelé tekerte a hintát. Ahogy leszáltt épségben, Sanyi is kedvet kapott, őt is fel kellett ültetni. Bár az ő arcán is megjelent néha az aggodalom, nagyon belejött, és még integetni is tudott.
Nehéz volt innen a gyerekeket elráncigálni, mindkettő szeretett volna még menni, én meg nagyon büszke voltam, hogy ilyen bátor gyerekeim vannak. :))
Lórántnak tetszett, sokat mosolygott, de sokszor nézett nagyon komolyan maga elé, különösen, mikor a néni hátrafelé tekerte a hintát. Ahogy leszáltt épségben, Sanyi is kedvet kapott, őt is fel kellett ültetni. Bár az ő arcán is megjelent néha az aggodalom, nagyon belejött, és még integetni is tudott.
Nehéz volt innen a gyerekeket elráncigálni, mindkettő szeretett volna még menni, én meg nagyon büszke voltam, hogy ilyen bátor gyerekeim vannak. :))A nap végére Lóránt elaludt. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése