A hét végére pedig már valóságos kánikula lett. Szombaton elmentünk Remerschenbe fürdeni. Sajnos, azon túl, hogy a víz hideg volt, a talaj annyira kavicsos volt, hogy hamar megunta mindenki az egészet.
Estefelé elmentünk a messzeföldön híres luxemburgi búcsúba, a Schueberfouer-re. Minden évben, augusztus végén, szeptember elején van, és ebben a két hétben megmozdul az egész város, ingyen buszok közlekednek a helyszínre, az emberek hajnalig mulatnak.
Felültünk az óriáskerékre, majd a gyerekek vezethettek tűzoltóautót és szafaris kocsit, horgásztak kiskacsákra, és nyertek egy ajándékot, amin rettenetesen veszekedtek, hogy ki fog vele először játszani, ha majd hazaérünk. Aztán csodák csodája, mégis tudtak együtt játszani vele.
Vasárnap pedig még egyszer elmentünk vonatozni. Csodák csodája, Sanyi egy óra alatt megunta! (Jó, nem mentünk folyamatosan, volt közben némi szünet is), Lóránt pedig azért jött el könnyen, mert meg akarta nézni az utca túloldalán a másik vonatot. Nem tudom, mire gondolt, mert nem volt ott semmiféle másik vonat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése